Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-318

318. országos ülés február 10. 1887. 107 csekély vámok legyenek, de annál magasabb védvámok hozassanak be az állatokra nézve, a melyek Romániából jönnek. (Helyeslés balfelöl.) Igaz, én ezzel épen azt kívánom elérni, a minek ellenkezőjét óhajtják a románok; mert nekik az fáj leginkább, a mit én óhajtok. Ok valószinüleg e két czikknek, a marhának és sertésnek szabad behozatalát fogják leginkább kívánni; míg a mi érdekünk ép az, hogy e czikkek legkevésbbé hozassanak be. Innen ered köztünk és köztük az érdekellentét és innen van az, hogy valószinüleg nem fogunk velük könnyen megegyezhetni. Én az e feletti gyászt könnyen tudnám elviselni; (Helyeslés balfelöl) mert nem látnék ránk nézve semmi veszélyt abban, hogy ha mi Romániával szerződést egyáltalában nem kötünk. Nem hiszem, hogy ez veszedelmes lehetne; mert mi a szerződést inkább politikai, mintsem közgazdasági okokból óhajtjuk, (Ugy van/balfelöl.) Vagy azt méltóztatnak hinni, hogy politikai kérdésekben odáig vihetjük józanul a dolgot, hogy a mi állataink árát Magyarországban annyira csökkentsük, hogy ezentúl sokkal csekélyebb áruk legyen, mint eddig? hogy adóképességünket ezzel meg rontsuk? Avagy — hogy ne speciálisan magyar, hanem a monarchia szempontjából szóljak — az osztrák industriának, melynek mi legfőbb vevői vagyunk, érdekében áll-e, hogy a mi vevőképességünk a romániai állatimport által és igy a mi állataink csökkenő ára következtében apadjon? (Helyeslés balfelöl.) Ezt nem helyeselhetné senki; annyival kevésbbé, mert ezzel túlságosan nagy áldozatot hoznánk a politikának. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, hogy a barátság azért meg lesz köztünk és Románia közt, a mig a monarchia aegise alatt erősek leszünk; meg lesz a barátság a kelet más szomszédos népeivel is, kik monarchiánkra támaszkodva, szabadon fejlődhetnek és sok bajtól magukat megóvhatják. És azt hiszem, hogy valahányszor akár ők szabadságukat veszélyeztetve fognák látni, akár mi elég erősek nem lennénk arra, hogy bennünk támaszt lelhetnek : e barátság még a vámszerződés árán sem lesz megtartható. (Ugy van! balfelöl.) Ezeket kívántam elmondani már ez alkalommal a Romániával tervezett vám- és kereskedelmi szerződésről. (Elénk helyeslés balfelöl.) Gr.Széchónyi Pál földmivelés-.ipar- és kereskedelmi minister; T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy ezen nagy érdekű felszólalásra azonnal megtehessem észrevételemet. (Halljuk! Halljuk!) Nyilatkozatomat a fenforgó viszonyokhoz mérten a legnagyobb reservátával fogom megtenni, mert at. ház is be fogja látni, hogy akkor, midőn egy kereskedelmi szerződés tárgyalása előtt állunk, lehetetlen e helyről mindent elmondani, a mit a ; tárgyalásoknál esetleg fegyverül, esetleg más indokokból felhasználni kívánunk. (Helyeslés jobbfelöl.) Engedje meg a t. ház, hogy kijelenthessem, hogy én gróf Károlyi Sándor képviselő ur felfogását nagyban, egyes kivételekkel, a melyeket leszek bátor felsorolni, osztom s ennek folytán azt hiszem, hogy nem lesz okunk valami nagy aggodalomra. Osztom mindenekelőtt azon felfogást,hogyha bár a politikai okokat nagyon komolyaknak és fontosaknak tartom is, ezek miatt a magunk életképességét és anyagi fennállásunknak tényezőit koczkára nem tehetjük, (ügy van! jobbfelől.) Ezek után áttérek, t. ház, azon differentiákra, a melyek az én felfogásom és t. barátom felfogása között fennállanak. (Halljuk! Halljuk!) A fő elvi diíferentia köztünk az, hogy én ezen helyen nem vagyok hivatva a szerződést kizárólagosan gazdasági és földmivelési szempontból az ipari érdekek kizárásával megkötni, mert kötelességem e helyen arra törekedni, a mennyire képes vagyok rá, hogy ugy az egyik, mint a másik érdek kiegyenlittessék, mert ha hazafias szempontból akarjuk megítélni közgazdasági fennállásunk jövőjét, akkor az ipari érdekeket teljesen mellőzni nem lehet. E helyen kötelességem az ipari érdekeket még azon mértéken túl is, mint a milyent létező iparunk talán megérdemel, tekintetbe venni, mert nem szabad szem elől téveszteni, hogy nékünk legelső feladatunk ipart fejleszteni és teremteni. Igen t. képviselőtársam és barátom kiemelte, hogy a román gazdálkodásnak azért, mert a románoknak intensiv gazdálkodási módjuk nincs, nagyobb az előnye, mert ott olcsóbban produkálnak. A nélkül, hogy tagadnám, hogy a románok olcsóbban produkálnak, mint mi, mégis bátor vagyok megjegyezni, hogy én ezt nem annak tulajdonítom, hogy nekünk intensiv gazdálkodásunk van és hogy azért termelünk drágábban, mert az intensiv gazdálkodás behozatalát én inkább azért tartom szükségesnek, hogy olcsóbban producálhassunk, mert az intensiv gazdálkodásnál csekélyebb területen többet lehet produkálni, a miért is a termelés olcsóbb lesz. Gr. Károlyi Sándor: A capitalis gazdálkodás mindenkor drága. Gr.Széchenyi Pál föidmivelés-,ipar- és kereskedelmi minister: Én akkor, a mikor a tökekamat 3—4°/

0 közt váltakozik, az intensiv gazdálkodást nem tarthatom a capitalis szempontjából drágának, mert az csak akkor lesz drága, ha a tőke kamatja nagyobb. (Ugy van! jobbfelől.) A mi azt illeti, hogy differentialis vámok hozassanak be, azt hiszem, t. barátom tévedésből használta e kifejezést: „differentialis vámok" és hogy e helyett inkább a „kiegyenlítő vámokat" akarta említeni. 14*