Képviselőházi napló, 1884. XV. kötet • 1887. február 5–február 23.

Ülésnapok - 1884-318

JOG SI8# or^gos ft

Ws február 10. 1887. nagyrészt Austriából, Brünnből és részben Brassóból és talán még egy pár kisebb gyárból szállították ezen czikkeket. Ezen gyáriparnál is gyen gébb a kivitel, mint volt és fog még inkább gyengülni. Ez a dolog természete. Gyengülni fog azért, mert az osztrák kézműipar mindig drágább, mint a külföldi gyártmány; mert azt külföldön olcsóbban tudják előállítani és azért az osztrák szövőipar nem állja ki a versenyt Romániában a külföldivel. Ez a két főczikk,mely a monarchia iparának legnagyobb j'övedelmet biztosít és ezen ezikkeknek kilátásai romlanak mindinkább. Azért nagyon meggondolandók az áldozatok, melyeket ezen czikkek kivitele érdek ében netalán hozni akarnánk; nagyon meggondolandók, különösen akkor, midőn azon czikkek kivitelét folyton apadni látjuk. Ki kivánom emelni, hogy aromán búza, tengeri, sertés és marha vámmentes bebocsátása monarchiánkba annak fejében, hogy monarchiánkból oda az előbb említett iparczikkeket kivihessük, oly nagy áldozatot involvál, a melytől, ha jól mérlegeljük jelentőségét, valóban vissza kell riadnunk, mert azon áldozat, melyet mi hoznánk, nagy, még pedig túlságosan nagy. (Helyeslés balfelöl.) Megengedem, hogy azon czikkek behozatalát gátolni nem lehet, kivéve állategészségügyi szempontból, ekkor a meggátlás kötelességünkké válik. Hanem, t. ház, azt hiszem, hogy azon differentia, mely a mi termelésünk sa romániai mezőgazdasági termelés közt fennáll, oly nagy, a mely reánk nézve lehetetlenné teszi a versenyzést Romániával, mert ők sokkal olcsóbban tudnak termelni, mint mi. És ez igen természetes, mert minél fejletlenebb egy országban a müvelés, annál olcsóbban tud produkálni és minél intensivebb gazdálkodást folytat valamely ország, annál drágább ott a termelés. Ez a viszony közöttünk egyrészt Romániával, másrészt a nyugati országokkal szemben. Mi olcsóbban tudunk producálni, mint a nyugati államok, mert mívelésünk kevésbé fejlődött ; viszont pedig a tőlünk keletre fekvő Romániában a termelés még olcsóbb, mint nálunk, mert az ő földjük nincs annyira kimerülve, a termelés biztos, állataikat ha rosszul is, de mégis olcsóbban tudják eltartani; a napszám szintén olcsóbb, a mi mind nagy különbséget tesz. Ezen különböző factorokat együttvéve,constatálhatjuk és mindenki jól tudja, hogy a gazdasági termelés sokkal elönyösebb Romániában, mint nálunk. Ebből okvetlenül az következik, hogy köztünk és Románia között oly vámnak kell fennálíani, mely ezen különbözetet kiegyenlítse s a mi terményeinknek bizonyos fokig való védelmére szolgál. Valami különös súlyt arra, hogy különösen tengerinket védjük, én nem fektetek. Azt hiszem, hogy a tengeri védelme nem oly lényeges ma, midőn egyrészről — szomorú, hogy constatálnunk kell — a magyar szeszipar hanyatlóban van, — sőt nem szeretem e szót kimondani, — talán bukófélben van; mindenesetre könnyítés a szesziparra nézve, ha a román tengeri rendelkezésére áll, de most már ezen tengeri importja nem olyan szükséges, mint volt. Nem fognék tehát a tengeri ellen külön vámot kívánni, mert ugy sem fog többé oly nagy mennyiségben behozatni, de hogy ha hozatnék is, ám legyen, akkor annak a szesziparnak nagyon is szüksége lehet rá. Azért néni repugnálöm azt, hogy a tengerire csekély vám legyen szabva. Hasonlólag nem találnék abban sem veszedelmet, hogy a búzavám csekély legyen. Nem tartok az alacsony búzavámtól és pedig azért, mert nem a román búza fogja a magyar búza árát megszabni, hanem azon piacz, a hova Magyarország exportál, legyen az Svájcz, Romanshorn, München vagy bármely más kereskedelmi góczpont, a hova gabonát viszünk. Ezeknek piaczi ára dönt, ez az ár egyúttal Magyarországon is, természetesen a fuvar és más költség levonásával. Azért én a búzavámtól, annak emelésétől nem sokat várok. A tengerire és búzára, egyáltalán a terményekre differentialis, kiegyenlítő vámot, az elmondottaknál fogva, igenis lehet rakni, de nem a prohibitiv czélzattal, hanem pénzügyi vámként. Ellenben másképen ítélek az állatok, különösen a szarvasmarha vámjáról, melyek Romániából behozatnak. (Helyeslés.) A marha behozatala Magyarországra határozottan káros, mert Magyarországnak ezen állatokat innen tovább a monarchiából kivinnie ugy sem lehet, tehát a mi ide jő, az itt marad. (Ugy van! bál felől.) És addig, a meddig annak innen tovább folynia nem lehet, Németország, Svájcz, Francziaország vagy más államok felé a vámviszonyok miatt, melyek ott vannak, természetesen itt szaporodni fog a hús és igy annak ára csökkenni fog. Én tehát addig, a mig nincsen kivitelünk, nagyon magas vámokat kívánnék alkalmazni a marha behozatala ellen. És a mit a marhára nézve szükségesnek tartok, az a sertésre nézve is áll; az ellen is magas vámokat akarok, különösen azon szempontból, hogy a sertéstenyésztés Romániában sokkal olcsóbb, mint nálunk. Azt az érvet, hogy a romániai marha, miután kisebb és selejtesebb, nem bir a mi marháinkkal concurrálni, nem fogadhatom el. Az az állat kisebb és nem concurrálhat a mi szép, nagy szarvasmarháinkkal, a melyeket járomba fogunk, de nagyon is concurrálhat a mészárszékekben a hússal. (Ugy van! balfélől.) Ezeket felhozva, abban a hitben vagyok, hogy ránk nézve nincs valami különös érdek abban, hogy ez a szerződés létesüljön, mert nekünk csak az az érdekünk, hogy a nyersterményeknél némi