Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-299

298. srszégos ftlég j«nnár 17. 1886, 67 chia, ez a tulajdon szentségének egyenes megtámadása, ez a falat kenyérnek az éhező szájából való kirántása, ez valódi szerződésszegés; hisz szegény községi tanítóink a nemzetnek leghűbb, legtevékenyebb napszámosai, különben is oly szegényesen vannak dotálva, hogy egész fizetésükből is nem megélni, hanem csak tengődni tudnak s a midőn a minister ur e silány fizetés felét, sőt */

3-át elvonja s a fenmaradó részt csak évvégén adja ki, akkor azokat az éhezésnek dobja oda; hisz ez nemcsak embertelenség, hanem valódi paezkázás a jogerejíí szerződésekkel, hisz községi iskoláink tanítóinak fizetése kétoldalú szerződés alapján lett megállapítva a közoktatási kormány és a községek közt s a midőn azt a minister ur egyoldalulag megszegi: akkor az állam tekintélyét, méltóságát és hitelét ássa alá s nagy hivatásu községi iskoláinkat, melyeknek ugy is sok ellenségei vannak — buktatja meg; hisz ily községi iskolák leginkább oly kis községekben állíttattak, a hol állami segély nélkül azok, vagy semmi másféle iskola fentartható nem lesz vala, már most a betevő falat kenyértől a minister ur által megfosztott szegény tanítók azon kényszerhelyzetbe sosodortattak, hogy a községeket voltak kénytelenek beperesíteni, a mi miatt tanító és község közt oly sajnos meghasonlások és súrlódások támadtak, a mik a gyermekek visszatartását és népnevelésügyünk compromittálását idézik elő, másutt a sötétség barátai és az állam ellenei felhasználták arra, hogy visszatereljék a felekezeti iskolákhoz. Ugy látszik, a minister ur kezére játszik azon ultramontanoknak és nemzetiségi agitátoroknak, a kik a községi iskolák ellen ugy is elkeseredett hadjáratot folytatnak s igy az állam és műveltség ellenes velleitások előmozdítójává szegődik. Én sokszor hallottam itt a házban, magától az öndicsérő minister úrtól is, hogy ő mily meleg barátja a művelődésnek, a népnevelésnek s hogy mily sokat tett e téren; elismerem, hogy lehetnek érdemei, de ha voltak, azokat ez egyetlen tényével mind halomra döntötte. Itt e téren kellene építenie oly lázas mohósággal és szenvedélylyel, a mint más téren teszi; mert czifra falak nem viszik előbbre a nevelésügyet, hanem inkább eltorlaszolják, eltemetik. Én félek, hogy ha a minister ur igy halad.szép felczifrázott épületei nevelésügyünknek nem csarnokai, hanem mauzóleumai lesznek. Hiába ad a minister ur sok munkát a kőmiveseknek, ha a szellem munkásait kiéhezteti. Költségvetésünk jellegét és az önök szomorú gazdálkodását leginkább a pénzügy minister ur erposéjából ítélhetjük meg. Sokszor vetették szemünkre, hogy mi túlszigorúan ítélünk s pessimistieus álláspontról bíráljuk meg a kormány eljárását, hogy tűlsötéten színezünk. Pedig, t. ház, a mi bírálatunknál sokkal szigorúbbat találunk magában a pénzügyminister ur exposéjában, mely | megengedem akaratlanul — oly súlyos önvádat foglal magában, a mely mellett a mi legélesebb támadásunk is szentelt vízzé változik át. A pénzügyminister ur által ottan tett összehasonlításából kitűnik, hogy a bevételek az előirányzatnál rendesen kedvezőbben alakultak. Igy 1885-ben az eredmény 7.600,000 frttal volt kedvezőbb. Csaknem minden adónemnél több folyt be, mint a mennyi váratott; magánál a pénzügyi tárczánál elszámolt bevételeknél 13.700,000 frttal folyt be több, mint az előző évben, tehát a bevételi előirányzat több mint reális volt. A múlt 1886-ik év 9 havi mérlege szerint a bevétel 8.600,000 frttal kedvezőbb az előző évinél s a végeredmény mégis az, hogy a deficit rendesen kétszeresét teszi az előirányzottnak. Ez kétségtelenül azt bizonyítja, hogy a mi szegény népünk a pénzügyminister ur legvérmesebb reményét is felülmúló pontossággal fizet; de hiába fizet, mert önök költenek eszeveszetten, minden számítás nélkül, az ország erejét messze túlhaladó mérvben. Mutatja azt, hogy hiába folynak be rendesen, sőt a vártnál is kedvezőbb arányban az ország jövedelmei, mert fölemészti azt a közösügyek telhetetlen molochjaés a folyton szaporodó államadósságok kamatterhe. Egyet e kormánytól elvitatni nem lehet, azt, hogy az adósságcsinálás mesterségét oly ritka tökélyre vitte, hogy Bach és Schmerling homályba tűnnek mellette. De az adósságcsinálás csak egyik szép tulajdonsága a mi kormányunknak, ehhez társulnak most az újabb keletű költségvetés keretén kivül eső póthitelek. A midőn a kormány a múlt évben ugy ízlelítőüí, a 22 milliós póthitellel meglepte a törvényhozást, még a kormánypárt higgadtabb és gondolkozóbb elemei sem tudták megbo tránkozásukat leküzdeni, a közvélemény országszerte fellázadt, ámde ez sem tudta e kormányt jobb útra terelni, mert ily póthitellel most is biztat a pénzügyminister ur, a miből az 1885-ik évre mintegy 3 millió fogna esni, a 22 milliós póthitel póthiteleként s még ehhez kell adnunk — a mint mondja — a vámjövedelem visszamaradásából eredő hiányt, a mit még a múlt évre most meghatározni nem tud; de a jelen évre 7.200,000 frtban szab meg. Vagyis ennyivel fog elnyelni többet az osztrákok által élvezett adóvisszatérítés. Mondhatom, hogy a paritásnak gyönyörű egy jelensége ez B mégis önök ez alapon akarják megkötni a vámszerződést s még arról sem akarnak gondoskodni, hogy ezen a mi vámbeli részesedésünket fölemésztő — adórestitutio az osztrákok osztalékából fedeztessék. E kormány pénzügyi politikájának megítélése és elítélésére nem szükség más cynosurát keresnünk annál, hogy most 8.606,111 forinttal több bevétel és 2.592,776 frttal kevesebb beruházás van előirányozva a múlt évinél s a bevallott deficit mégis 8 millióval haladja túl a múlt 9*