Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-299

62 299. enügfes 'ülés január 17. 18S7. csak az osztrákoknak való vér- és pénzadó kiszolgáltatásaira szorittatik; habár megszokhattuk, hogy parlamentünkjelenszerkezetébennem képes hazánk érdekei és jogai felett szigorúan és sikeresen védekezni, őrködni, hanem minden ténykedése a párturalom és kormány fentartására irányul, a mely kormány a hatalmat nem a népfönség erősítésére, hanem inkább annak gyengítésére használja, mert megmaradása támaszát nem a nemzet elégűltségében, jólétében, szabadságában, erejében, hanem ott fenn keresi, a hol ez istápnak igen nagy és magas ára van. Habár mindezekkel rég tisztában voltunk és vagyunk s habár e kormánytól magasabb irányt és jobb útra térést nem vártunk és nem várhattunk, még sem tudjuk magunkat mentesíteni azon megdöbbenéstől, a mi mindig ránk nehezedik, valahányszor a mi költségvetéseink szomorú képe élőnkbe tűnik, a melyből a mi tervszerű kizsákmányoltatásunk világlik ki. Mert ha bevételi tételeinkben keressük azon jövedelmi ágakat, melyek minden más országnak fő bevételeit adják, mint például vám, bankjövedelmek, indirectadók stb., azokat sehol se találjuk. miután oda ajándékozták az osztráknak azért, hogy a hatalmat kezükön tarthassák. Ha kiadási tételeit vizsgáljuk, azt látjuk, hogy 322 milliót kitevő állami bevételeink több mint */

3-da nem hazánk szükségleteire, hanem az osztrákok hasznára fordittatik, úgyhogy a mi közművelődési igényeinkre, égető belszükségleteinkre alig juttatnak alamizsnaként roppant bevételeinkből valamicskét. Az aratás haszna e téren az osztráké, nekünk a munkál ás fáradalmaiért csak némi tarlózásés a hulladékok felszedése engedtetik meg. Avagy merne-e valaki ebben kételkedni? Avagy ha merne, nem lenne-e könnyű feladat épen e költségvetés kiadási tételeivel megczáfolni. Avagy a mit az udvartartásra, a mit a mi hatáskörünk és befolyásunk alól teljesen elront hadseregre adunk, a mit a quotába, a mit az osztrákoktól átvett és érettük szaporított államadósságaink kamataiba fizetünk, a mit vasutaink kamat garantiájába adunk, nem mind osztrák kézbe megye? és nem oda megy-e mind az, a mit földtehermentési és dézsma kárpótlás fejében adunk, miután e kötvények leginkább az ő kezeik közt vannak. Nem oda megye e, mit velünk Boszniára fizettetnek? Avagy azt a 40—50 milliót, a mit az osztrák vámsorompóknál külföldi czikkek után szednek, nem ők élvezik-e? s még egyszer nem rántják- e fel az e czikkeket leginkább fogyasztó magyar közönségen ? Avagy az az adó restitutio, a mit a külföldre vitt osztrák czikkeknél megtérítenek— B a mi csak a czukornál 28 milliót tesz ki — nem a mi rovásunkra esik-e? Tehát a mit külföldről behoznak s a mit oda kivisznek annak terheit mind általunk fizettetik. Hát ez nem valódi gyarmati helyzet-e? s az a körülbelől évente tőlünk ily módon kicsikart 200 millió forint nem valódi gyarmatadó-e? Méltóztassanak összeadni e kiadási és jövedelem kimaradási tételeket s meg fognak győződni, hogy hazánk iszonyatos sarczot fizet Austriának, a miből alig folyik valami vissza s a mi természetszerűleg a mi elszegényedésünket, a mi végkimerülésünket kell, hogy előidézze. És ez történik azért és hazánk e roppant gyarmatadót fizeti azért, mert 1867-ben tetszett néhány irányadó kishitű embernek a nemzet rovására nagylelkűsködni. És a minden tiz évben előforduló alkalmat annak megváltoztatására fel nem használhatjuk azért, hogy a mi gyámoltalan kormányunk — melynek épen gyámoltalansága képezi az osztrákok erős oldalát — fenntarthassa magát a nemzet akarata ellenére. Mert e kormány — érdekkörein kivül — senkinek sem kell ez országban. Ha behoznók a képviselő választások szabadságát biztosító titkos szavazatot; ha nem tipornák lábbal a hivatalnokok, hatósági közegek a törvényt, ha a kormány nem vásárolná a szavazatokat, nem itatná le választásokat előzőleg és folyama alatt a választók kétharmadát, hogy azok lelkiismeretét mámorba fulassza; ha a választási névsor egybeállításánál nem fosztanák meg az ellenzéki választók százezreit törvény adta választási joguktól; ha a tisztviselők nem kozákoskodnának hatalmukkal a legundokabb módra visszaélve; ha a törvény megtartása feletti őrködésre utalt választási elnökök nem erőszakoskodnának s mindenféle banális ürügyek és cselfogások által a választók, de csak ellenzéki választók ezreit ki nem küszöbölnék; ha csendőrséget és katonaságot nem alkalmaznának pártszempontból s ha itt a választási visszaélések el nem símittatnának: akkor nem lenne 20 Tiszapárti képviselő, mert a nemzet méltó felháborodása s minden rétegét áthatott undora oly szégyenletesen fogná lesújtani ezen magyar felelős ministeriumnak gúnyolt osztrák helytartóságot, ezen érdek consortiumot, a mint még soha kormányt el nem kergettek. E kormány létalapját az erőszakoskodás, a törvénytiprás, az erkölcstelenség, a lélekvásárlások, az elvetemült orgiák, a vagyonbukottak assotiatiója képezi, mind oly tényezők, melyek az erkölcsi renddel homlokegyenest ellenkeznek; a melyek egy ideig felszínen maradhatnak ugyan; de a melyek múlhatatlanul előidézendik az erkölcstelenség azon krachját, mely elsodorandja azokat, kik az egykor szép és boldog hazát; a nyomor és siralom völgyévé változtatták át. T. ház! Minden alkotmányos országban a költségvetés alkalmat szolgáltat a kormány eljárása feletti bírálatra és ítélethozatalra; ami bírálatunk a mi ítéletünk, £. ház csak kárhoztató, csak