Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-299
5: 299. országos ülés január 1T. 1887. beszüntetéséhez és fölveszem a keztyűt, melyet 2 év előtt, midőn ez iránt határozati javaslatot nyújtottam be, a pénzügy minister ur nekem dobott. Akkor nem felelhettem, mert nem volt jogom többé szólani. De most alkalmam nyílik erre, miután maga a pénzügyi bizottság veti fel újra e kérdést. A minister ur akkor többek közt azt is felelte, hogy nem fogadhatja el pénzügyi szempontból sem határozati javaslatomat az állampapírok adómentességének beszüntetéséről, mert kérdi, ki fizetné meg ismét ezen szelvény adó árát ? maga a magyar állam. A mennyivel kevesebbet jövedelmeznének a kibocsájtandó értékpapírjaink, annál kevesebbet kapna az állam. Ezt felelhette volna az idén a minister ur a pénzügyi bizottságnak, mely új kölcsönök felvételére contemplálta az adókötelezettséget, de nem a mi határozati javaslatunk, melynek épen ezélja volt új kölcsönök felvételét kikerülni. E helyett azt felelte a bizottságban, hogy visszaható ereje nem lehet ez intézkedésnek, azt hiszem, ezt nem is kívánta senki, mert ez annyit tenne, mint a már kifizetett, lejárt kamatok után visszakövetelni az adót. Azt monda továbbá 2 év előtt a minister ur: Az előbb alkotott törvények által az állam kötelezettséget vállalt magára azokkal szemben, a kik ezen előbbi törvény alapján ezen értéket megszerezték és jogsértés lenne ez velők szemben, kik ezen tudatban a törvényben és a magyar állam jó hiszemííségében bizva, vették meg ezen értékpapírokat. Ez igen szép, de még egyben kellett volna bizniok. A magyar állam fizetésképességében ily drága kölcsönök felvétele és elpazarlása után. T. ház! Annak idejében Plaehtur és Spitzeder Adél kisasszony a höchste Fructification feltalálói, a mig volt hitelük és akadtak új áldozatok, kik betéteket eszközöltek náluk, fizették a naffv osztalékokat, a mint azonban többé nem volt hitelük és betéteket nem eszközöltek náluk, becsukták őket. Hasonlóan cselekszik az állam, erején túl fizeti a túlságos kamatokat azon kölcsönvett pénzekért, melyeknek egy részét kétes értékű befektetésekre fordított és fizeti addig, mig új kölcsönöket kap. Ez igen furcsa világításba helyezi az állam jóhiszeműségét, melyre a minister ur oly önérzetesen hivatkozik, mert ha csak már kölcsönökből képes fedezni az eddigi kölcsönök kamatjait, ezen új kölcsönöket fölvenni annyit tesz, mint új jóhiszemű áldozatokat fogdosni. De nézzük most az érem másik oldalát: jóhiszemű-e a hitelező? Hitelünk mérvét és értékét a börze határozza meg. Erre meg reá lehet bátran mondani, hogy nem jóhiszemű. Hisz láthattuk, hogy midőn a t. pénzügyminister ur exposeját tartá az idei budgetröl, az ország pártkülönbség nélkül elszörnyííködött, a berlini börze pedig hausse-al fogadta. Már most akár tette ezt zsidó létére ösztönszerű örömből, szimatolván a közelgő licitaciót, mely által olcsón hozzájuthat államvaspályánk, dohánymonopoliumunk vagy más vagyonhoz, vagy tette azért, hogy e mesterséges hausse alkalmával túladhasson birtokában lévő állampapírjainkon, de semmi esetre sem tette, mintha ezen exposé által a magyar állam fizetésképességében való bizalma emelkedett volna. Egyébként nagy része e kölcsönöknek már a gyanús vételek kathegoriájába sorozható. Horánszky t. képviselőtársam beszéde fölmentett engem attól, hogy itt hosszasabb számításokkal bizonyítsam, mennyit nyert az állam hitelezője az államon. Az általa felhozott számadatok egyikét akarom tovább fejleszteni. A 153 milliós kölcsön fejében kapott 141 milliót papírban az állam és tartozik ma 270 millióval aranyban. Ezután fizet 4°/o-ot, tesz a 26% arany agio szerint 13.600,000 frt kamatot, azaz a tőke megkettőztetésén kívül 12 esztendő alatt fizet ma 9 6 /io % kamatot a fölvett összeg után. Most nézzük az ilynemű üzletekhez mit szól 1883-iki uzsoratörvényünk, mely, mint azt a 4 §-ban olvashatjuk, mindig csak a valóságban fölvett összeget veszi tekintetbe, az ily conversiónak nevezett prolongatiók jogosságát el nem ismeri. Az uzsoratörvény 1. §-a így szól: „A ki másnak szorultságát, könnyelműségét, vagy tapasztalatlanságát fölhasználva, olyan kikötések mellett hitelez, vagy ád fizetési halasztást, melyek a neki, vagy egy harmadiknak engedett túlságos mérvű vagyoni előnyök által az adósnak, vagy a kezesnek anyagi romlását előidézni, vagy fokozni alkalmasak uzsora vétségét követi el. " stb. Az 5. §. pedig így szól (olvassa) : „Ezen törvény alkalmazandó azokra is, kik a jelen törvény hatályba lépése előtt keletkezett valamely uzsorakövetelést a jelen törvény hatályba lépése után, a tény állást ismerve, a 4. §. korlátain — az 8%, melyből 8 /io°/» adó levonatik, tehát a 7% o°/<»-on—túl érvényesítenek." Már most először is ezen 5 §-nak van annyi visszaható ereje, mint az ált lam contemplált szelvényadó kamat reduetiójának; továbbá az állam szorultságát, kormányának könnyelműségét minden igazságos biró meg fogja állapítani ép úgy, mint az állami hitelező túlságos mérvű vagyoni előnyeit, valamint hogy azok az adósnak, t. i. az államnak anyagi romlását előidézni vagy fokozni alkalmasak. Olyan hitelező, ki jogát érvényesíteni akarná a 10% adó ellen, mintp. o. az 1874-iki hitelező, ki mint kimutattam, 96% kamatot kap évenként, mi által a tőke 12 év alatt megkétszereződik, magán
