Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-299

299. országos ülés január 17. 1887. 53 törvényeink értelmében az uzsora vétségét követné el. Távolról sincs szándékom itt e törvény alkalmazását indítványozni, már azért sem, meri itt az állam az agentprovocateur szerepét játszaná; de még hitelezőnk kárát sem akarom. Egyedül azt, hogy anyagilag is segédkezzék az egyenlő teherviselés elve szerint pénzügyeinket akkép rendezni, hogy kötelezettségeinek az állam eleget tehessen még az évek hosszú során át; — mig máskép már eddig is csak idegen pénzek segélyével és ezen túl már nem sokáig fog kötelezettségeinek még csak részben is eleget tehetni. A ki, t. ház, ezen egyetlen módot, mely a takarékossággal karöltve képes pénzügyi bajainkat orvosolni, magától elutasítja, legyen az jelenleg a kormányon, vagy keresse ez által a pénzhatalmak kegyeit, hogy odajuthasson, annak, t. ház, nincs komoly szándéka takarékoskodni, de jóhiszeműsége sem az állam kötelezettségeinek huzamosabb ideig eleget tenni. Még csak arra az esetleges ellenvetésre akarok felelni, hogy most, midőn 60 vagy 70 millió forint kölcsönre fogunk ez idén szorulni és azon kivül háború is fenyeget, nincs itt ezen intézkedésre az alkalmas időpont. T. ház! Nem vagyok oly idealista azt képzelni, hogy ezen intézkedések nélkül jövő évben kölcsönszükségletünk kevesebb lenne. A mi pedig a háborút illeti, ahhoz jövő* évben még közelebb fogunk állani, mint az idén. Ha 2 év előtt a t. ház és kormány elfogadták volna határozati javaslatunkat, ma pénzügyileg máskép állnánk. Ha ismét elhalasztják ennek elfogadását, 2 év múlva ez már semmi esetre sem lesz elégséges, de már egy valóságos banquerote-féiét kell mondanunk és ezért vagyok bátor ajánlani a t. háznak határozati javaslatom elfogadását. Határozati javaslatom igy szól: A ház utasítja a pénzügyministert, hogy az eddigi adómentes kamatozó állam és egyéb értékpapírok adómentességének megszüntetéséről haladéktalanul törvényjavaslatot nyújtson be törvényes tárgyalás végett a háznak. Az 1887. évi állami költségvetést pedig visszautasítja a ház a pénzügyi bizottsághoz azon utasítással, mikép az állampapír-szelvények megadóztatásától várható összeget a bevételek közé sorozva, egyúttal a kiadásoknál messzebb menő megtakarítások eszközlését hozza javaslatba. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldal egyes padjain.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) Midőn a költségvetési vitában ezúttal felszólalok, magáról a tárgyról és a pénzügyi helyzetről röviden nyilatkozhatok, mert erre vonatkozó nézeteimet kifejtettem akkor, midőn a költségvetést október havában előterjesztettem. Egész őszinteséggel szóltam akkora pénzügyi helyzetről e's a helyzet pedig azóta nem változott. (Halljuk! Halljuk!) Midőn ma szólok, teszem ezt főleg azért, hogy feleljek némelyeknek, kik e vitában felszólaltak. (Halljuk! Halljuk!) Horánszky Nándor képviselő urnak különösen sok észrevétele volt a pénzügyi helyzetre s azt állította egyebek közt, hogy a költségvetés bevételi részét nem tartja reálisnak. T. ház! Én esudálkozom a felett, hogy épen a t. képviselő ur, ki tagja a pénzügyi bizottságnak s ott meggyőződhetett arról, hogy miként ítélték meg e szakbizottságban a bevételek előirányzatát, azon nyilatkozatok daczára is, azt mondja, hogy a költségvetés bevételi része nem reális. Emlékezhetik a t. képviselő ur, hogy midőn a bevételek igen tüzetesen tárgyaltattak s összehasonlíttattak az előbbi évek eredményeivel, az volt az általános nézet, hogy a bevételi előirányzatot emelni lehetne és hogy az inkább a valószínűségen alul van. (ügy van! jobbfelöl.) Azt a nyilatkozatot azonban, hogy az nem reális vagy hogy tálmagas, azon szakbizottságban, a mely e kérdéssel tüzetesen foglalkozik, részemről nem hallottam; mert a pénzügyi bizottság egyhangú nyilatkozata a költségvetés bevételi előirányzatának alapossága mellett szól, a melyet még a több évre terjedő zárszámadási eredmények is igazolnak, (ügy van! jobbfelől.) Méltóztassanak, t. ház, több évnek zárszámadását megnézni s meg fognak róla győződni, hogy ezen bevételi előirányzat teljesen alapos és reális, (ügy van! joobfelb'l.) Azt állítja továbbá a t. képviselő ur, hogy pénzügyünk nagy bajban szenved évtizedek óta s hogy csak egy év, az 1878-iki, volt kedvező, a melyben a javulás jelenségei mutatkoznak, mert akkor csak 27 millió volt a deficit, azóta pedig rendszerint 40 millió. Először is figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy a deficit nagyságát a pénzügyi helyzet megítélésénél — habár magában véve az is fontos factor, — azt azonban egyedüli tényezőnek nem fogadhatom el. (Helyeslés jobbfelől.) És ha, t. ház, összehasonlítjuk egyes évek költségvetéseit, akkor egyenlő alapon kell számolnunk. Hogy ezt az eljárást a t. képviselő ur nem követte, mutatja az, hogy az 1878-iki deficitet <27 millióra teszi, de nem számítja hozzá az occupatio költségeit és hogy az 1879-iki deficitről azt mondja, hogy az 40 millió volt, tényleg csakugyan 39 milliót s néhány százezert tett, a melyből azonban az occupatio költségei 9 milliót vettek igénybe. Ha a t. képviselő ur összehasonlításokat akar tenni, legelőször is szükséges, hogy egyforma faetorokra reducáltassanak azok. (Helyeslés jobbfelől.)