Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-299
299. orsságos ülés jannár 17. 1887 47 670,813 frtot tesznek ki. És méltóztassék nekem megengedni, t. képviselőház, hogy a népnevelés költségeinél, midőn túlkiadással találkoztunk a számadásokban, nem volt az a lelki bátorságunk, attól megtagadni a felmentést, mert nem hiszem, hogy magyar ember e ezélból ne áldozna a legvégsőig. (Helyeslés,) Ezt pártkülönbség nélkül elmondhatni; itt takarékoskodni nem lehet, nem szabad, ha magyar nemzet akarunk maradni és fejlődni akarunk. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság a baloldalon.) A föidmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministeriumnál találkozunk, nem most, de évek hosszú során át, ha méltóztatnak a számadásokat megnézni, 4—500,000 frtnyi túlkiadással. Tagadhatatlan dolog; az is tagadhatatlan, hogy többször, már 1875-ben legelőször kimondotta a képviselőház azt, hogy ebben a tekintetben egy kis takarékossággal kellene eljárni. De másrészt kétséget nem szenved — méltóztassék a statistikai adatokat megnézni — hogy az állattenyésztés meg a gazdaság általában igen nagy lendületet nyert. És mig előbb 900,000 frt volt az, a mit külföldre eladott lovakból bevettünk, már ma 10 millió forintot tesz ki ezen összeg. Tovább megyek. Méltóztassanak meggyőződni a felől, hogy mig ezelőtt 15 esztendővel 120, 130, 150 frt volt egy lónak az ára, márma 350 frtot is tesz ki (Nyugtalanság balfelöl) Engedelmet kérek, ezt nem lehet eltagadni, sem közbeszólás, sem közbekiáltás által. (Helyeslés jőbbfélöl, ellenmondás balfelöl.) És a t. képviselő urak ezt nem fogják tagadhatni, mert ezt meghallják kint és azt fogják mondani: nekem van igazságom. (Derültség balfelöl, helyeslés jobbfelöl.) Mikor a hadügyminister nem képes egy Fuhrweser-lovat 350 frton alul kapni, midőn előbb kapta 120 írtért, akkor ne mondják a képviselő urak, hogy nem ugy van. (Élénk derültség.) A közmunka- és közlekedési ministerium tárczája körül egész hadjárat folyt a múlt évben. Igaz, nem tagadom, hogy óriási összegeket költöttünk a vasutakra. Csanády Sándor: Pocsékoltak! Prileszky Tádé: Csanády Sándor t. képviselő ur a költséget pocsékolásnak nevezi. Helyesen teszi, de akkor nem, mikor ellenértéke van. Tessék ezt megtanulni, ez ugy van. (Derültség johbfelöl. Mozgás balfelöl.) Mikor ma oly vasúthálózatunk van és az ugy van felszerelve, hogy döntő befolyást gyakorolhatunk a közlekedésre és a tarifa-rendszerre; mikor nekünk 8000 kilométeren felül van vasutunk, míg előbb csak 2000 kilométer vasutunk volt: azt, hogy 6000 kilométer vasutat pénz nélkül nem lehetett felépíteni, nézetem szerint igazolni talán csak nem kell. (Tetszés jőbbfélöl.) Nem is itt fekszik a baj. Ezt a t. képviselő urak szívesek kiaknázni, hogy megtámadhassák a kormányt. Jól teszik, mert ez feladatuk. (Derültség). Szathmári Király László: Sok kéz jár a zsebben. (Derültség.) Prileszky Tádé: Ha t. képviselő ur mulatni szeret, tessék erre más időpontot választani, nem azt, a mikor oly súlyosak a viszonyok; mert nem tesz jó hatást, ha azt látják, hogy vannak képviselők, kik nevetség tárgyává teszik a komoly tanácskozást. (Helyeslés jőbbfélöl. Mozgás balfelöl.) Szathmári Király László: Az ilyen felett kell nevetni! Prileszky Tádé: A nép kívánja, hogy komolyan tanácskozzunk. (Zajos helyeslés jobbfelöl.) Szathmári Király László: Ha komolyan veszi az ember, meg kell bolondulnia. (Nagy derültség balfelöl. Zaj jobbfelöl. Félkiáltások: Bendre! Rendre! Elnök csenget.) Elnök: T. ház! (Halljuk!) Az megszokott történni, hogy a képviselő urak egymás szavába néha beleszólnak, de hogy vitatkozásba bocsájtkozzanak, azt nem lehet megengedni. Ettől tessék tartózkodni, mert különben kénytelen lennék elnöki jogomnál fogva az illető képviselő urat erősebb rendreutasítással illetni, (Élénk helyeslés jőbbfélöl). Prileszky Tádé: Minden embernek joga van felszólalni, ha valaki valamit mondott, a mi nem helyes és argumentumokkal kimutatni, hogy annak nincsen igazsága. Ez a komoly tárgyalás. Én soha sem fogom azt mondani, bármit mondjon bárki, hogy nevetséges, mert bocsánatot kérek, a mi itt történik, az nem nevetséges. A mint mondtam, t. képviselőház, nem a felsoroltakban van pénzügyi bajaink forrása, mert a mit tettünk, az ország érdekében, anyagi és ealturalis viszonyaink fejlesztésére tettük. Méltóztassék elhinni, hogy ha ma kerül elénk, ma is megszavazom tiszta lelki megnyugvással. De miért titkoljuk el, hol vannak bajaink? (Halljuk!) Méltóztassanak megnézni a hadügyi költségvetést és ebben megláthatják azt, hogy 12 esztendő alatt 69 millióról száz és néhány millióra szaporodott. Ez oly nevezetes összeg — ide bele értem az occupált tartományok évi költségeit is — hogy ha megmaradt volna az ezelőtt 12 évvel fizetett összeg, akkor nekünk ama súlyos bajaink [ nem volnának.
