Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-299

4$ 299. országos ülés január 17, 1S87. Igen nagy baj — és azt tagadni nem fogja senki, hogy a valuta kérdése rendezetlen. Méltóztassanak megnézni a zárszámadásokat és azt fogják látni, hogy 9—10 millió frtnyi kárt okoz az, a mivel többet fizetünk, épen a valuta rendezetlensége miatt, mert 24—25% agióval fizetjük az aranyban fizetendő kölcsönök kamatját. Ez a második ok. A harmadik ok az, hogy az idén és a múlt évben aközös vámbevételek jelentékenyen apadtak, a minek következtében évenkint néhány 100,000 forintot voltunk kénytelenek pótolni. Én őszintén bevallom, daczára annak, hogy megint attól kell tartanom, hogy nem fog tetszeni a t. képviselő uraknak, hogy én a mai napig sem tartom a pénzügyi administratiót olyannak, a milyen kell, hogy legyen. Nevezetesen azt tapasztalom, hogy a bélyeg és illetékkiszabásoknál annyira megszaporodott a hátralék, hogy egy pár millió forint fekszik behajtatlanul. (Egy hang a szélső baloldalon: Miért?) Azért, mert nézetem szerint az egész eljárás nem helyesen van contemplálva s azon, mint már néhány esztendő előtt mondtam, okvetlenül változtatni kell. A mint tudom, az erre vonatkozó törvényjavaslat már el is készült. Hogy tárgyalható lesz-e még ezen ülésszak alatt, nem tudom, nem tőlem függ, de hogy okvetlenül módot kell találnunk arra, hogy e bajból kibontakozzunk, az világos. Ha jobb rendszert hoztunk be, akkor nem lesz semmi végrehajtás, mert a mire számítanom kell, hogy mindjárt meg kell fizetnem, azt meg is fizetem; de ha csak 8, 10 év múlva szólítanak fel a fizetésre, ugy bizony a zaklatást rossz néven veszem. (Helyeslés.) Bárki legyen a minister, bármilyen alkotmány legyen, bármilyen párt legyen többségben, ezt a dolgot rendezni kell, hogy ez a jövedelem a maga idején, mikor a népnek nincsen kárára a fizetés, akkor folyjon be. Ha ez megtörténik, ugy meg fognak szűnni az okok, a melyek mérvadó befolyással voltak arra, hogy a helyzet olyan, a minőnek ezt ma tapasztaljuk. De a fő kérdés a mai viszonyok közt az, hogy lehet-e és miként e bajon segíteni. (Halljuk! Halljuk ! a bal- és szélső baloldalon.) Én is azt mondhatnám, hogy hiszen ez nem az én feladatom, hanem tegye meg ezt majd az, a ki a pénzügyi tárczát elvállalja. Nem is állítom, hogy a mit mondani fogok, az olyan panacea, a mihez szó nem fér. Meglehet, hogy az egytől egyig mind rossz, meglehet, hogy egyáltalában nem fogják elfogadni, de nem tehetek róla, az a meggyőződésem és nekem e meggyőződésemet kötelességem kimondani. (Halljuk ! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ha az ember költségvetési hiányt akar fedezni, ugy okvetlenül szükséges, hogy gondoskodjék oly forrásokról, a melyek jövedelmeznek, a melyek pénzt hoznak be az állam pénztárába. De nálunk a jelenlegi viszonyok közt az is feladata a kormánynak, hogy erről akként gondoskodjék, hogy a már is túlfeszített, vagy legalább a tűifeszítéshez igen közel álló adóerőket igénybe ne vegye. _ Sajnos, én kénytelen vagyok azon tervemtől elállani, melyet ez előtt egy esztendővel itt javaslatba hozni bátorkodtam, tudniillik hogy első sorban és minden áron a valuta rendezése iránt kell megtenni az intézkedéseket. Én ezt a muít esztendőben mondtam; a közvélemény e tekintetben nyilatkozott is és igen sok helyről hallottam, hogy helyes volt felfogásom; de sajnálom, hogy ma nincs meg az az időpont, a melyben ezt tanácsolni lehetne, nincsenek ma oly viszonyok, a melyek közt ezt kivihetőnek tartanám. A múlt esztendőben egészen más volt a pénzügyi hangulat, az idén nem olyan. De bárki és bármely párt legyen az ügyeknek élén, ha ezt a kérdést elejti, a mérleget sohasem fogja rendezni. További eszköz volna a hadügyi költségek leszállítása. (Halljuk! Halljuk!) Ezért azonban én a felelősséget el nem vállalhatom s nem is indítványozom, mert nem hiszem, hogy bármi történjék is e tekintetben, találkozzék államférfi, ki azt mondhatná, hogy ma van ideje a lefegyverkezésnek. Ez a két dolog tehát, a mely körülbelül 25 millió, frtnyi különbséget tesz, kivihetetlen. Áttérek tehát azokra a dolgokra, a melyeket kivihetőnek és szükségeseknek tartok. (Halljuk! Halljuk!) Egész határozottan kijelentem t. ház, hogy a királyi kisebb haszonvételeknek, vagyis a korcsmáltatási jognak megszüntetését és megváltását szükségesnek tartom, még pedig azon az alapon, a melyen az úrbéri terhek megváltattak és a földtehermentesítés létesíttetett. Erre megvan az alap, mert 337o fizettetik erre adóban és mert a regálénak megvan a maga jövedelme. Ez a papiros nem szorul protectióra, ennek meglesz az ára és az a morális hatása, hogy megóvja népünket a 10 kros liter pálinkától. Ha más hatása nem is volna mint ez, már ez önmagában is óriási volna. Helyeslem, a mit a pénzügyminister ur kilátásba is helyezett, hogy a dohányjövedékből nevezetes szaporulat idéztessék elő, még pedig ugy, hogy a termelők nemcsak kárt nem szenvednek, hanem még előnyben részesüljenek, mivel a dohánynak jobb ára lesz. Ha a dohánynak külföldre való darusítását a ministerium veszi kezébe, akkor a dohánynak ára nem lesz olyan alacsony, mint ma. Nézetem szerint ház, oda kell. törekednünk,