Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-299
46 299. országos ülés jann&r 17. 1887. adók fejlesztése alatt azt értik, hogy az adók folytonos emelkedése decretáltatik és ez az adózók megrablása, ezt még értein; de midőn az adók nem emelkedtek, mint pl. a földadó épenséggel nem emelkedett s ha természetszerűleg fejlődik és több folyik be, mint a mennyi előirányozva van, hogy ez az adózók megrablása volna: ezt a tant csak itt találtam és sehol másutt. (Egy hang a szélső baloldalon: Jövedelmi pótadó.) Engedelmet kérek, ehhez is értek egy kicsit. Ha a t. képviselő ur ott a túlsó oldalon, a ki igen sokszor szíves közbeszólani, méltóztatik megtekinteni az adatokat, más meggyőződésre fog jutni. Azt mondotta Hermán t. képviselő ur, hogy az óriási végrehajtási apparátus és ezen rettenetes kiszivattyuzás folytán stb. — citromokról is beszélt, de nem akarom őt követni, hanem annyit mondhatok neki, hogy ezen óriási apparátus nem szükséges, mert mint mutatkozott, az arra szánt költségek nagy részben megtakarittattak, mert kevés a végrehajtás, árverés meg majdnem semmi. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon. Zajos ellenmondások a szélső balon.) így állván a dolog, végrehajtási apparátussal jönni elő, nem komoly állítás, mert nem azon adatokon alapszik, a melyek előttünk vannak. (Közbeszólás a szélső baloldalról : Hát a végrehajtási költségek.) Azok csekélyek. Itt van nyomtatásban, méltóztassanak megtekinteni. (Derültség a szélső baloldalon.) Méltóztassanak megengedni, én sokkal komolyabbnak tartom a helyzetet, hogy sem ilyen nagy szabású beszédekkel és talán nem is egészen a tárgyhoz tartozó fejtegetésekkel pazaroljam a t. ház idejét. Én foglalkozni fogok magával a tárgygyal és itt őszintén megvallom, hogy a tegnapelőtti napon hallottak mindenesetre igen sok tekintetben méltó figyelmet érdemelnek. (Egy hang a szélső baloldalon: Tanulni lehet!) Hiszen jó, ha tanul a képviselő ur, mert lehet bizony tanulni. (Élénk derültség jóbbfelöl.) Én igen nagy figyelemmel kisértem Horánszky Nándor képviselő ur beszédét (Halljuk!) és nagy örömmel láttam, hogy igen alaposan foglalkozott azon zárszámadásokkal, melyekkel én is 18 év óta foglalkozom. És még inkább örvendek, hogy Helfy képviselő ur végre valahára abba a szerencsés helyzetbe jutott, hogy az előadóval egyetértsen és azt mondja: no [hát már most megállapítottuk, hogy ennyi a hiány és nem több. Én ezen igen örvendettem és csak egyet szerettem volna, (Halljuk!) ha tudniillik a t. képviselő ur, a ki oly nagy fáradsággal összeszedte ezeket az adatokat, egy pár adattal bővítette volna; akkor aztán egészen tiszta képét nyújtotta volna a helyzetnek. Mert méltóztassék megengedni, hiszen az igen szép, ha kiszámítjuk, hogy erre az esztendőre a pénztári hiány 40 millió és ez csakugyan igy van; de már méltóztassék megbocsátani, akkor aztán számba kell ám venni azt is, hogy a vagyon mennyivel gyarapodott. (Derültség a szélső baloldalon.) Ez nem nevetséges dolog; ha tetszik, megmagyarázom. (Halljuk!) Hogy csak egy praegnans példát hozzak fel, ha már ilyen példákhoz kell folyamodni, megvettük az Európa Hotel házát, fizettünk érte 500,000 frtot, ez 500,000 frt hiány a pénztárban, de az államvagyonban nem hiány. Ha nem igy számítunk, akkor én számokkal nem fogok dolgozni, mert hogy ezt igy kell számítani, az egészen világos. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon. Félkiáltások: Nincs még kifizetve!) T. képviselőház! Olvastam, hallottam minden oldalról, mily óriási költekezések voltak ebben az országban s ezek az okai annak, hogy a mi pénzügyi viszonyaink olyan helyzetbe jutottak, a melyet komolynak jelez mindenki s magam is annak tartok. Lássuk egy kissé közelebbről, hogyan állanak ezek a dolgok a maguk valóságában. (Halljuk.') Hivatkozom itt azon t. urakra, tekintélyes tagjaira mind a két ellenzéknek, a kik velem együtt működtek azon kiadások megbirálásánál, A legnagyobb túlkiadások három tárczánál mutatkoztak: a vallás- és közoktatásügyi, a közmunka- és közlekedésügyi s a földmívelés-, iparos kereskedelemügyi tárczánál. A többi [tárczáknál túlkiadást — kivéve az egy karhatalmi költséget, a melyre nézve köztünk nézeteltérés volt — egyáltalán nem lehetett feltalálni. (Nyugtalanság a szélső balon.) Hiszen a képviselő ur maga adta elő és igy megnyugodhatik abban, a mit előadott. Nézzük tehát a vallásos közoktatásügyi tárczát, 1869-ben a népnevelésre költöttünk 3.500,000 forintot. Ebből az állam költött 1 millió frtot, a többi más alapokból folyt be. 1885-ben költöttünk 13.419,968 frtot. És ebből mit ad az állam? 1.488,410 frtot. Ingatlan jövedelmekből, a mely ingatlanokból felszaporodtak 32,687,336 frtra, bejött 2.080,164 forint; a tőkék — és ez jellemző, hogy itt vannak a nép részéről, azon osztály részéről, a melyet a gentrynek nevezünk, nevezetes fundatiók, melyek az iskolai ügy, a népnevelési ügy czéljaira tétetnek és ebben látom én e nemzet roppant erejét rejleni, hogy erre a czélra a szegény ember is 500, 600, 1000, 3000 forintot is kész áldozni — mondom: a tőkék felemelkedtek 3.090,753 frtra, jövedelmeznek 308,337 forintot; tandíjakból befolyt 1.691,375 frt; a községek hozzájárulnak a népneveléshez 4.190,884 frttal, az egyházak 3.014,487 frttal és vegyes bevételek
