Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-298
298. országos ülés január 15. 1SS7. 37 volna el, vagy fogadtatnék el, melyet éveken keresztül önök hirdettek, nem tiz és húsz, hanem igenis sok százezrekkel kellene a belügyministerium költségvetését emelni. (Élénk tetszés jobbfélöl és a szélső bálon.) A képviselő ur szíves volt azt mondani, hogy az, hogy mi és különösen én e padokon ülünk, annak szolgál bizonyítékául, hogy első dolog arra, hogy valaki valamire meghivassék, az, hogy ne értsen hozzá. Tán nem veszi rossz néven a képviselő ur, ha én meg azt mondom :hig3 7 je el, ha ahhoz, hogy valaki e helyeket elfoglalja, első szükség volna, hogy ne értsen a dologhoz, ünök már régen átköltöztek volna ide. (Élénk derültség jobbfelöl.) A képviselő ur először is idézve a pénzügyi bizottságban mondott némely szavaimat, de nem egészen jól emlékezve azokra, felhozta a személyszaporulatot, gondolom, 1875 óta. T. ház, a csoportosítás annyiban — elismerem — igen ügyes volt, hogy először a szaporítást oda állította nagy összegében, ez megtette a hatást, azután redukálta oda, a hová igazán való volt, 21,000-ről 6,000-re. (Közbeszólás a szélső baloldalról: Ugy is elég nagy!) Tökéletesen igaz. Én azt mondottam: nagyobb mérvű személyszaporítás tisztán az állami tisztviselők keretében, a grémiumban, nem hiszem, hogy volt; de hogy a belügyministeriumban nem volt, azt tudom. Ez volt, a mit a pénzügyi bizottságban mondottam. Nem tudom, mert nem részletezte, természetesen nem is részletezhette egy beszéd keretében a t. képviselő ur, de azon szaporulatba, azt hiszem, legalább bele keli venni a a posta és távírda személyzetét. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Állítsa vele szembe, hány postával, hány távirdával van ma több, mert az ugy hiszem, nem a személyszaporítás követelménye, hogy posták és távírdák állíttassanak; állítsa vele szembe .... (Egy hang a szélső baloldalról: A végrehajtókat!) a végrehajtókra is van szükség; állítsa vele szembe a telekkönyveknek kiterjesztése következtében való személyszaporulatot és állítsa vele szembe egyáltalában mindazt, a mi közérdekben történt, de a mi tisztviselők, vagy hivatalnokok nélkül nem történhetik s akkor nem fog ebből oly vádat emelhetni, mint a milyet emelni jónak látott. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő ur továbbá összeállította az államadósságok képét. Pénzügyi számításaira részletesen felelni annyiban nem érzem magamat hivatva, mert hiszen maga constatáita a képviselő ur, hogy ezekhez én nem értek. (Derültség a jobboldalon.) Én pedig olyanokhoz szólani nem szeretek. De nem teszem azért sem, mert vannak mások, a kik ezt nálamnál jobban meg fogják tenni. Egy pár megjegyzést azonban kénytelen vagyok már ma megtenni, hogy megmutassam, hogy némelyekben nem egészen igazságosan méltóztatott ítélni. így pl., midőn oda állította az adósságok növekedését, igaz, megmondotta, hogy már 1868-ban megvolt a 30 millió kamat, mely a kiegyezés folytán terhel évenkint; de azután a tőkét csak annyira tette, a mint akkor volt (Ellenmondás balfélől) és mikor az 1885-iki tőkét állapította meg, akkor a 30 millió tőkéjét is hozzáadta, mintha az is növekedés volna. (Éllenmondások a baloldalon. Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) De összehasonlítani csak ugy lehet helyesen, ha az 1868-ban már létezett 30 milliónak megfelelő tőkét már akkor is oda számítjuk éppen ugy, mint 1885-ben. E tekintetben tehát nem Tolt igazságos a t. képviselő ur. (Éllenmondások a baloldalon.) Másodszor a képviselő ur felmutatta, hogy midőn az első 6%-os rente kibocsáttatott, akkor a 153 millió első felének törlesztése után mennyi készlet maradt a pénztárban és ugy tüntette fel; mint a mi a rendes kiadások keretében elkallódott. Elfelejtette — tudom hogy politikailag rosszalta, de elfelejtette a boszniai occupatio terheit és költségeit .... (Élénk éllenmondások balfélől Felkiáltások : Megmondta!) Hoitsy Pálí Bár el tudnók felejteni! (Derültség.) Tisza Kálmán ministerelnök:.. a melyek pedig ezt a készletet igénybe vették. (Ugy van! jobbfélöl.) Tudom én, t. képviselőház, hogy terheink nagy mértékben növekedtek; de viszont ha a nominális érték és a valódi érték közti különbözetet számítja a t, képviselő ur, ismét nem tagadhatja — ha igazságos akar lenni — hogy combinatióba véve a nominális után fizetendő kamatot is, azon veszteség, mely az államra a kibocsátásnál háramlik, sokkal csekélyebb mostanában, mint az ez előtti években volt; sokkal csekélyebb ma, mint volt 1868-ban vagy 1873-ban. És ebből ismét a pénzügyi helyzetnek oly romlása, mely ezen kormánynak rovására esnék, ki nem magyarázható; (Helyeslés jobbfélöl) valamint tévedt a képviselő ur akkor is — és ezt hajlandó vagyok talán épen nyelvbotlásnak tekinteni : — midőn azt mondta, hogy államadósságaink nominális értéke után, törlesztés nélkül, ma is 6 és gondolom, Y 1 ** perczent fizettetik. Engedelmet kérek, ha az 5 perczentes papirjáradék 90-en áll, akkor fizettetik érte 57s, ha pedig magasabban áll, a mint most is, akkor ennél kevesebb; nem 6-4 perczent tehát, hanem körülbeló'15'4 perczent. (Éllenmondások a baloldalon: Átlagos m számítva több!) Engedelmet kérek, azt, hogy az államnak mennyit kell kölcsönpénze után fizetnie, hogy tehát ez irányban javult-e vagy romlott-e a helyzet, nem lehet az ezelőtt 20 esztendővel kötött adósságok kamataiból kiszámítani, hanem csak
