Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-298

36 298. orMágos ülés január 15. 1887. 1887. évre beterjesztett költségvetésben nem ismerhető fel olyan irányzat, melynek követése pénzügyeink válságos állapotának orvoslására vezethetne; tekintve továbbá azt, hogy a kormány nyilatkozatai sem tartalmaznak arra vonatkozólag világos utmutatánt, sőt teljes tájékozatlanságot és tervtelenséget árulnak el; tekintve végül azt, hogy a jövőre vonatkozó általános ígéreteknek nem lehet súlyt tulajdonítani, midőn azok egy olyan kormány részéről történnek, mely a budget korlátai val mit sem gondolva, a póthitelekkel visszaéli, mely pénzügyeink súlyos helyzetét eddig mindig tagadta, koronként az államháztartási rend helyre állításával dicsekedett, sőt újabb időben tett több intézkedésének és kezdeményezésének tanúsága szerint a helyzet komolyságát kellőleg még sem méltányolja; melynek pénzügyi politikája a gondos előrelátást és tervszerűséget teljesen nélkülözvén, a nemzet terheinek roppant emelését eredménytelenné tette, az államot béke idején igen súlyos pénzügyi válságba sodorta és ez által azt belügyi feladatainak teljesítésében megbénította, tekintélyét benn és künn megrendítette : Mondja ki a ház, hogy: 1. az 1887. évre beterjesztett költségvetést részletes tárgyalás alapjául nem fogadja el, 2. hogy a kormány pénzügyi politikáját helyteleníti. (Hosszas élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső balon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! (Nagy zaj. Felkiáltások balfelöl: öt per annyi szünetet kérünk! Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Azt gondolom, hogy mint mindnyájunknak, nekem is kötelességem magamat a ház elnöke enuntiátlójának alávetni. Ha a ház elnöke öt percznyi szünetet akar adni, teljes készséggel alkalmazkodom ehhez, de ha nem tartja az előrehaladott idő miatt czélszerünek, (Helyeslés jobbfelöl) akkor kérem, méltóztassanak most meghallgatni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Különben is miután lesz még alkalmam ezen tárgyakhoz szólani, ezúttal nem sok ideig kívánom a t. ház figyelmét igénybe venni. (Halljuk!) Mai felszólalásomnál, szándékom főleg a felhozott vádak némelyikének nem egészen igazságos voltára rámutatni. Avval kell kezdenem, hogy én abban tökéletesen egyetértek az előttem szólott képviselő úrral, hogy a nemzetet az alkotmányos életre való éretlenséggel vádolni nem lehet és nem szabad. De abban azután, midőn azért, a mit ő hibának tart, a kormányt teszi felelőssé, azt mondván, hogy ezen kormány úgy kiirtotta a népből a bizalmat, nem úgy, hogy a kormányban nem bizik, hanem hogy az ellenzékben nem bizik, már egyet nem érthetek. (Derültség jobbfelől.) Tisztelt ház! Mindenki a bizalmat kiölheti maga iránt, minden párt kiölheti a bizalmat önmaga iránt, de senki az ellenpárt iránti bizalmat nem ölheti ki; mert mentől inkább eljátszszuk a bizalmat mi, annál inkább kellene annak önök felé fordulni, ha csak maguk nem rontják el, a mit nem tudom tesznek-e. (Élénk derültség jobbfelől.) T. ház! Ha nem találja a képviselő ur azt, hogy elég mozgalom van az országban a közvéleményben, mely bennünket elítéljen, keresse az okát másutt, keresse ott, hogy ő hallja a nemzeti lét épületének recsegését, ropogását, 8 hallja, látja azt a nem tisztességes, nem becsületes administratiót; de azok, a kik elfogulatlanul saját érdekkörükből, nem pedig politikai czélzatosságból ítélnek, hála istennek, a recsegést és ropogástnem hallják, az administratióban pedig, ha látnak is hiányokat, de positiv és elvitázhatlanul előhal adást tapasztalnak. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur szives volt komoly beszédében némi gúnynyal is illetni csekély személyemet, azt mondva, hogy én nem értek a pénzügyekhez és hogy erről eszébe jut neki az a régi adoma, midőn egy istentagadó mégis főpap akart lenni. Hogy mihez értek, mihez nem, arról t. ház védekezni nem akarok. De egyet tudok és ez az, hogy a ministerelnöki okvetlen kellékekhez a pénzügyi szakszerűség nem tartozik sem nálunk, sem egyebütt. Szükséges, hogy az ország pénzügyi és közgazdászati helyzete iránt érzéke legyen s ezt én a magam részéről igénylem magamnak. És el is merem mondani, liogy a saját kezelésem alá tartozó ügyekben senki avval, hogy azok iránt érzékkel nem birok, nem vádolhat. De a t. képviselő ur felhozza a belügyministeriumban felmerült nagyobb előirányzatot. Két factort hoz fel, melyek egyike a fővárosi rendőrség. A több-kiadás itt is nem valami nagy összeget képvisel, de azt tartom, oly összeget, melyet a fővárostól akkor, midőn fővárosi és országos érdek, a közbiztonságérdeke forog szóban, megtagadni csakugyan nem lehet. Nem tagadtam meg, bár itt is sokkal kevesebbre terjeszkedtem, mint kellett volna, ha a rendőrség ellen támasztott alaptalan vádak folytán kifejezett igényekre hallgattam volna. A másik szintén nem igen nagy tétel, a főispánok és főispáni titkárok fizetései. A képviselő urak, tudom, a főispáni titkárok intézményét és a főispánoknak adott némileg nagyobb hatáskört ellenezték. De a dolog közigazgatási részéről nem is beszélve, arról az egyről én is mindenkit biztosíthatok — és ez vonatkozik főleg a t. ellenzék azon részére, melyhez a képviselő ur is tartozik, hogy ha azon közigazgatási rendszer fogadtatott