Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-298

I 298. országos Ülés polgárainak vállaira rakott, nem is említve azon új adót, mely a községi adóztatásokban nyilvánul és pedig annak következtében, mert az állami functiók egy része a községekre hárittatott át és ezek tették szükségessé a községi adók emelését, a melyeknek tehát csak a neve más, de mindenesetre adóemelés. Ezekből constatálható tehát, hogy a direct és indirect és újított adók összege 46 millió. Ez azon összeg, melyet a jelen kormányzat áldásai . egyikének köszönhetünk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Még csak egy dolgot említek, (Halljuk!) Ez azon összeg sommázata, a mely az országnak törzsvagyonát képezvén, éveken keresztül költségvetési czélokra fel lett használva. Erre nézve a kimutatások az idő rövidsége miatt nem teljesen prsecise készültek, de jótállást merek érte vállalni, hogy azon ingatlan és ingó javakból, továbbá állami követelésekből, melyek törzsvagyon jellegével birnak, legkevesebb 70 milliót tesz azon összeg, mely a jelen kormányzat 10 —11 éve alatt államháztartási czélokra felhasználva lett. Összegezve a képet, melyet az ország pénzügyi helyzetéről nyújtani kívánok, a következőkben vagyok bátor azt jelezni: az államadósságok, részint tőke, részint évi járulék alakjában jelentkező, de tőkére átszámított összege 1885. végén a bankadósság és a függő államadósságok nélkül, melyeket már említeni voltam bátor s melyeket Prileszky képviselő ur szokott ellenőrizni, 2370 millió forintot tesz. Az évi kamatteher, a melyhez egyenlő factorok kedveért hozzá kell adni a vasúti kamatgarantiát is, mint indirect adósságot, 1885. végén tett 128.000,000 forintot, Az elköltött államvagyon 11 éven keresztül kitesz 70^ millió forintot. Az évi adóemelés 46 milliót. És egy minimalis összegben számítva a chronikus deficitet, ezt évenként legalább 30 millióra lehet tenni. Mindezekhez még azt látjuk, hogy fel lettek használva az állam által a tiszai és szegedi kölcsönök rendelkezésre álló részei, továbbá fel lettek használva az országos tanítói nyugdíjalap pénzei; hozzá nyúltak a jövedéki bírságokhoz, a tiszti biztosítékokhoz, az egyetemi alaphoz, a közalapítványokhoz, szóval minden értékhez. Sőt talál kozunk a pénzügyi kölcsönök oly nemével is, hogy a t. pénzügyminister ur előre betábláztat az eladásra szánt államjószágokra összegeket és ezektől azután fizetjük a kamatokat; ezenfelül az eladott államjavak követeléseit escomptirozza és mindezeken felül, ha megszorul, akkor rövid lejáratú kölcsönöket vesznek fel, a melyek hogy mekkora összegre mehetnek, mutatja a kamatteher, mely 1885-ben a zárszámadások szerint 87 ezer forintban nyilvánul. Mikor tehát azt látjuk, hogy rövid lejáratú kölcsönök czímén 87 ezer forint van mint kamat KÉPVH. NAPLÓ 1884—87. XIV, KÖTET. január 15. 1887. 33 felvéve, 1885- végén ez azt mutatja, hogy igen gyakran utalva van a kormány egyes pénzintézeteknél rövid kölcsönökért házalni, a mi nemcsak szomorú, de lealázó is. Ez, t. képviselőház, az állam pénzügyi helyzetének képe nagy vonásokban, ezek azon nagy okok, melyek a mai bajokat megszülték és melynek oroszlánrészét a 11 esztendei kormányzatnak és ennek a t. kormánynak köszönhetjük. (Ügy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Ha már most ezzel, t. képviselőház — itt még csak nagyon röviden akarok megállani, (Halljuk !) ha mondom, ezzel szembeállítjuk azt, hogy mik azon javak, mi azon „boni", ami ennek ellensúlyozására az államnak rendelkezésére áll, akkor azt látjuk, hogy mi kölcsöneinktöl a tényleg papírpénzben befolyt összegek után átlag ma is 6'57%-tet fizetünk törlesztés nélkül, holott ezzel szemben a vasutakba effective beruházott 377 millió után, mint ezt a vasúti üzletjelentés tartalmazza, 2*98°/o jövedelmet húzunk, továbbá az erdőknél az erdőknek, mint törzsvagy ónnak leltári értéke 103 millió, mely után 1'84%-ot és az államjavaknak mint leltárikig 59 millió forintra tett érték utánpedig a jövedelmei 3'30°/o-ot tesznek, továbbá ha azt látjuk, hogy az üzemek nemcsak nem hoznak, de sőt ellenkezőleg igénybe vesznek, akkor, t. képviselőház valóban meg kell döbbennünk a fölött, hogy ezen nagy terhek ugy tőke alakban, mint évi járulék alakjában tisztán az állam adózó polgárainak szolgálmányain alapulnak. Nem kicsinylem én, t. képviselőház, azon erőt, mely az adókban rejlik; de azt azután nagyon elszomorítónak tartom, ha hosszú évekre kiterjedőleg az állam adóiból befolyó összegek szemben azon terhekkel százalékok tekintetében is óriási inferioritásban vannak, mert ezek azok, a melyek elvonják az adókból befolyó összegeket azon nagyobb és magasabb czéloktól, a melyek egyfelől a nemzet életének a fejlődésében, másfelől annak biztosításában kell hogy kifejezésre jussanak. Hogy ezen helyzet, ha ezen nem segítünk, kell hogy végromlásra vezessen bennünket, azt gondolom, ma talán mindenki belátja. Már most mi az a segítség, a melyet ezen nagy és súlyos bajokkal szemben a jelenlegi kormány mint vigaszt a háznak és az országnak mutat. A pénzügyi bizottság jelentésében ezeket, t. képviselőház, felsorolva látjuk. És én valóban zavarban vagyok az iránt, hogy midőn ezen kijelentést a t. ministerelnök ur teszi, azt komolyan vegyem-e vagy nem. És pedig nem azért, mert mi a t. ministerelnök ur nyilatkozatai iránt bizalommal nem viseltetünk — a mire gondolom elegendő okunk van, (Élénk helyeslés és derültség a bal- és a szélső baloldalon) hanem azért, mert azt látom, hogy a t. túloldalnak egyes tiszteletreméltó és kiváló tagjai országnak és világnak azt hir5