Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-312
512. országos ülés február 3. 1887. 373 tettek. Ezen alap 1884-ben rendelkezésre állván, 1885.végeigteljesenfelhasznál tátott s ki tett523,968 frt 14krt. Ezen összeg 1884. és 85-ben fel lett használva az előadott, mintegy 50 operának felszerelésére. Igaz, hogy ennek következtében ezen 50 opera felszerelésének az anyaga megmaradt, de tényleg mégis igaz az, hogy ez azon két évnek előnyére lett felhasználva, minthogy az ezen összegből előállított, de még fel nem használtj anyag nem létezik, kivéve igen csekély, mintegy 50,000 frt értékű fel nem dolgozott raktári anyag, melynek nagy része 10 év után is heverni fog, tehát a következő évek előnyére nem használható fel. Tehát ha most ezen 1884. és 85-iki évek hiányához hozzáadjuk ezen 543,968 frtnyi összeget, kitűnik, hogy e két évben a 9 hónapot kiegészítve 12-re a tényleges hiány 1.184,000 frtot tett ki, vagyis egy év alatt 592,000 frt volt az udvari alapból pótolt összeg. Ez összeggel szemben áll az 1886-ik évi hiány, mely — a mint mondám — 509,000 frt. Ne méltóztassék hinni, hogy ezt azért hoztam fel, hogy az 1886-iki kezelést védjem. Ez irányban a kezelés a tényleges eredményre nem gyakorolhatott oly befolyást, hogy azt lényegesen változtatta volna. Ha van eredmény, nem az én érdemem, ha nincs, nem az én hibám, sem azoké, a kik vezetésem alatt végezték a dolgokat. Igen természetes, hogy új intézménynyel szemben az érdeklődés minden városban, de kivált Budapesten sokkal nagyobb. Az első évben sokkal többen látogatták az operát, valamint az ezt követő kiállítási évben is a fővárosba tóduló idegenek megtöltötték Budapest minden színházát. Ez években tehát nagy volt a bevétel. De ép oly természetes, hogy ez évek reactiója a következő évekre kihatva, a színház látogatottságát csökkentette. Ez positiv tény, melylyel minden igazgatóságnak számolnia kellett s melyet semmiféle kezelés meg nem szüntethetett volna. De szükségesnek tartottam összehasonlítani az eredményeket, nehogy a közvéleményben és első sorban itt a törvényhozásban azon nézet terjedjen el, hogy a kezelési viszonyok következménye az eredmény és hogy ez eredmény aránylag csakugyan kedvezőtlen, holott ennek ellenkezője áll. Az 1886-ik év kiadásai és hiányai sokkal csekélyebbek, mint az előző éveké. Ezt igazolandó, legyen szabad ismételnem, hogy az 592,000 frtot kitevő 1884. és 1885-ik évi tényleges hiánynyal szemben az 1886-ik év 509,000 frt hiánynyal záródik le. Az 1887-iki előirányzat egy lépéssel továbbímegy a javulás útján és 509,000 írttal szemben 465,000 frtra praeliminálja a hiányt. A kiadások 1886 ra 1763,000 írttal, 1887-re* már csak 743,000 írttal praelimináltattak, a bevételek ellenben alig valamivel magasabb összegben, mint eddig. Pedig lehetett volnál/magasabbra praeliminálni, tekintve azon tényleges javulást, mely az utóbbi hónapokban beállott. De minthogy e költségvetés 8 hónap előtt készült, csak a legkisebb bevétel praelinrmáltatott, azaz 278,000 frt. Ennek daczára a hiány csökken. És itt elértem azon pontra, a hol a száraz számoktól eltérve, szabad azon meggyőződésemnek is kifejezést adni, hogy a múlttal és az ügy mai állásával szemben, hogy állunk a jövőt illetőleg? Igenis, határozottan leszállítandó azon összeg, mely eddig követeltetett és a mely ma is követeltetik, de e leszállítás csak fokozatosan történhetik. Lehetetlennek tartottam, most mintegy e 8T eve > midőn az intendaturát átvettem, ezt azonnal leszállítani, lehetetlennek tartom ma is a művészeti czélok veszélyeztetése nélkül s az esetben, ha az elvállalt kötelezettségeknek meg akarunk felelni. Pedig azt részemről sohasem helyeselhetném, hogy bárminő alapon, bárminő argumentatio mellett, még az ország pénzügyi helyzetére való utalással is, feloldassák oly szerződés, melyet az állam nevében egy intendáns kötött. Tehát én ahhoz, hogy ténylegesen elvállalt kötelezettségek vagy lejebb szállíttassanak, a mint történt más országokban, például Francziaországban, részemről soha sem járulhatnék. Itt ismétlem, tényleges kötelezettségekkel állunk szemben jelenleg és állottunk szemben tavaly is s ez volt az oka annak, hogy az 1886-iki kiadást, mely a mint mondám, 773,000 frtnyi óriás összegre rúgott, leszállítani lehetetlen volt épen ugy, mint lehetetlen az ezen évre előirányzott összegből akár csak egy krajczárt is megtakarítani. Azon összegben, mely 1887-re 743,000 írtban irányoztatott elő,első tétel a személyi fizetések tétele, melyek 543,000 frtot tesznek a szerződések szerint. (Egy hang a hátoldalon: Hát az árenda!) kz, árenda kérdésére leszek bátor később visszatérni. Ezen 543,000 írtból, ismétlem, egy krajczárt sem lehet megtakarítani. Ezen személyi fizetések levonása után marad a költségösszegből 200,000 frt anyagi kiadásokra; már pedig minden helyesen kezelt színháznál ugy kellene lenni, sőt a mi színházunk szabályrendeletében is az van előírva — fájdalom, hogy itt is pium desiderium — hogy a személyi kiadások legfeljebb s /»-kt képezték az összes kiadásoknak; ámde a legtöbb színháznál s így nálunk is, lassan-lassan, néha rohamosan a személyi kiadások mindinkább emelkednek az anyagi kiadások rovására. Ennek a következménye a tavalyi eredmény, a mire az imént is történt hivatkozás. És igy jönni fogván egy év, melyben anyagi kiadásokra nem lehetvén semmi, vagy csak igen csekély összeget felvenni, kell, hogy találkozzék egy ember, a ki azt mondja, hogy egy éven át tűrni fogjuk, hogy szidjon a közönség, de nem adunk új operát, minthogy annak kiállítására pénz nincs. Hiszen lehetett
