Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-312

S12. orsüágas ülés febnár 3. 1887. 371 De ezt két oknál fogva nem teszem. Először azért, mert tudom az ily indítvány sorsát, mivel az bizalmi kérdéssé tétetvén, leszavaztatnék; de másodszor azért, mert magamból indulok ki és azt hiszem, hogy az intendáns ily vádakkal szemben — melyek, hogy igazak-e vagy sem, nem tudom, a mennyiben a hírlapokból szedtem — maga fogja az adatokat előterjeszteni s esetleg vizsgálatotkérni, hogy az eljárás correctsége igazolható legyen. Én a magam részéről a ministerelnöknek az utóbbi időben felvett szokásához képest, a melyet állításainak erősítésére — a mire a politikai életben szüksége van, mert nyilatkozatai nem voltak mindig összhangzók tetteivel — használni szokott, kifejezésével élve, kijelentem, hogy én hasonló esetben »bizony Isten* (Derültség) így tennék. Nem fogadom el a költségvetést. (Hosszantartó élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Gróf Keglevich István: T. ház! Nem gyakran történik, hogy a t. ház türelmével viszszaélek és ha ma kötelességemnek tartom felszólalni, ez történik azért, mert a lefolyt év folyamán alkalmam lévén közelebbről és részletesen megismerni a magyar szinügy viszonyait, remélem, hogy tájékoztathatom e tekintetben a t. házat és részletes adatokkal is támogathatom nézeteimet. Legyen szabad tehát némileg tüzetesebben is hozzászólnom a magyar szinügyhöz és ha nem is ígérhetem, hogy rövid leszek, de kijelentem, hogy tárgyilagosan fogok szólni. (Halljuk l Halljuk!) Mais az a meggyőződésem, mint volt több évvel ezelőtt, hogy az az összeg, melyet a törvényhozás színházi czélokra segélyképen évenként felajánl, túlságosan nagy és nem áll helyes arányban az ország pénzügyi viszonyaival és azon áldozatokkal, melyeket más állam culturulis czélokra adni képes. És ez alapon, valamint előbb, ugy ma is tökéletesen osztozom az előttem szólt t. képviselőtársam nézeteiben. De, mint mondám, egy év óta behatóan foglalkozván ez ügygyei, bár czélszerűnek és szükségesnek is tartom ezen áldozatok mértékét fokozatosan lejebb szállítani, tudom, hogy azokat egyszerre leszállítani lehetetlen és azért ma ugy, mint más izben is, mielőtt intendáns voltam, a kényszerhelyzettel szemben ezen költségvetést megszavazom. (Derültség a szélső baloldalon.) Kétségen kívül áll, hogy még a ház minden tagja osztozik is azon nézetben, hogy lejebb szállítandó azon áldozat, melyet az ország hoz és ha vélemény eltérés erre nézve nem is léteznék, még akkor is komolyan kellene mindenkinek magához intézni azon kérdést: minő irányban, menynyi idő alatt és minő mértékben lehet ezt a czélt elérnünk ? Határozottan merem ismételni, hogy lehet leszállítani, lehet csekélyebb mértékre reducálni ezen segélyt, de nem űgy, mint a miképen azt sokan hiszik, hogy a művészet érdekei, a művelődési czél csorbát szenvedjenek. Ismétlem, tudni kell, hogy mit akarunk. Első' és főczél egy jó drámai színház. Erre nézve, azt hiszem, véleményeltérés e házban nincs és az e czélra hozott áldozatokat nem tartottuk soha túlságos nagyoknak, valamint a jövőben sem fogjuk annak tartam. Ez mindenütt elsőrangű, fontos közművelődési czél; még fontosabb ez nálunk, egyrészt nyelvi, másrészt közerkölcsi szempontból is, mert merem állítani, hogy kevés országban van és lehet a drámai színészetnek oly közvetlen hatása a közönségre, mint épen nálunk. (Helyeslés. Ugy van! joibfelöl.) Azon áldozatok, melyeket az ország a nemzeti színházra hozott, még nem is mondhatók túlságosaknak és midőn bátor leszek a lefolyt hat évnek eredményét az 1887. évi előirányzattal összehasonlítva felsorolni, egyúttal bátor leszek a hiányokat felemlíteni, a miből a hozott és hozandó áldozatok mérve kitűnik, (Halljuk!) A nemzeti színház kiadásai 1881-ben 289,000 forintot tettek kerekszámban. A kiadások összege nem igen változott azon ideig, midőn a nemzeti színház és opera kettéválasztatott. A kettéválasztás után következő évben természetesen emelkedett a kiadás és pedig összesen 345,000 forintra, minthogy előbb csak 3—4 drámai előadás, később pedig hét tartatott hetenként. Azon idő óta emelkedett a kiadás és 1886-ban 382,000 forintra ment. A bevétel ezen kiadási tételekkel szemben 1881-ben 147,000 forintot tett és i886-ban 178,000 forintra emelkedett, tehát nem oly kedvező arányban emelkedett, mint a minő kedvezőtlen arányban nagyobbodott a költség. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy az 1886-ik év abnormis évnek nevezhető a bevétel tekintetében; csakis a mi a kiadásokat illeti, lehetne okozni a nemzeti színház igazgatóságát, ha azok túlságosan emelkedtek volna. A bevétel csökkenése azonban nem az igazgatóságtól függő okokból történt s erre az igazgatóság döntő befolyást nem gyakorolhatott. A kiadások és bevételek egybevetéséből eredő hiányok a következők voltak: 1881-ben volt hiány 142.000 frt. Ez a kettéválasztás évében 1884— 85-ben 145,000 frtra emelkedett. Az 1885-ik év színházi nyelven csonka év volt, mert csak 9 hónapon volt előadás. Ekkor a könyvelés szerint 123.000 frtra apadt a hiány, míg 1886-ban 204.000-re emelkedett. Ezen 1886-iki nagyobb hiányra nézve előbb bátor voltam előadni, hogy az a bevételek rendkívüli csökkenésének tulajdonítandó, de ha átlagos számítás történik, akkor kitűnik, hogy a nemzeti színházra eddig tényleg hozott áldozat, mely áldozat a nemzet vitális, mert közművelődési érdekei javára történt — túlságos nagynak nem mondható. Hogy a jelenlegi költségvetés szempontjából 47*