Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-312

358 31?. •rwwffo* tlé» fehr»ár 3 !H7. 1886-ban történt összeírás alkalmával" és az életkort igy tüntette ki: „K. N. 24 éves, X. Y. 25 éves." Tehát magában a névjegyzékben constatálta, hogy azok az urak 1872-ben 10—11 évesek voltak. (Nagy derültség és mozgás bálfelöl.) És daczára, hogy már a névjegyzékkel constatálva volt a választási névjegyzékbe irás törvénytelensége, mégis a ki azt meg akarta ezáfuini és születési anyakönyvi kivonatért fordult a lelkészhez, a lelkész azt megtagadta és midőn a reehtmálni akaró két tanú jelenlétében kérte annak kiadását, akkor is megtagadta és a reciamálónak nem volt más bizonyítéka, minthogy ezek által bizonyítványt adatott ki, a mit a ministerelnök ur egyszer Horánszky Nándor képviselő ur interpellatiójára adott válaszában helyesnek tartott. Ez lett a reelamatióhoz csatolva. Ily világos eseteknél is megtörtént, hogy a reclamáló elutasittaíott és midőn ezen igazságtalanság miatti méltó felháborodásában a íelebbezésben bátor volt ezen kitételt használni, hogy „a központi választmány vagy rosszhiszemüleg járt el, vagy a jegyző nem terjesztette elő az adatokat," e miatt a törvény által alkotott hatóság rágalmazása miatt bűnvádi eljárást intéztek ellene ós valószínűleg lesz biró, ki el is fogja ítélni. (Mozgás balfelől.) Hát azután legyen valakinek kedve reelamálni; midőn tudja, hogy az hiábavaló, legfeljebb kinevetik és megbüntetik. Különben, t. ház, ha valaki védeni akarja az összeíró küldöttség eljárását ügyvédi rabulisticával, teheti és mentheti azzal, hogy egy vagy más dologban félrevezettetett. De ugyanazon küldöttség egyik eljárására szeretném, ha hallanék valakitől cadentiát. (Halijuk !) Az összeíró küldöttség elnöke a szolgabíró, ki a törvény rendelkezése szerint tartozik Nagyváradon, mint központban lakni. Daczára annak, hogy Hegyköz-Kovácsiban soha sem lakott, daczára annak, hogy HegyközKovácsiban birtoka nincsen, hogy oda más nem köti, mint a névnapok, melyekre kiszokott járni az ottani földbirtokoshoz, mégis beirja magát az ottani jegyzékbe. Magáról csak tudhatja, hogy hol lakik? (Derültség balfelől.) Ezt tette a szolgabíró a segédszolgabiróval is, kinek épen annyi köze van azon községhez, mint a szolgabírónak. Ennek az összeírásnak az eredménye az lett, hogy a bihari választókerületben, hol összesen 1,600 választó van összeírva, ilyen módon nagyon reális ealeulus szerint a választői lajstrom 6—800 szavazattal van meghamisítva. (Ugy van! a szélső haloldalon.) Ilyforma fegyverekkel küzdünk mi egymás ellen. Sok hasonlói tudnék még felsorolni. Elmondhatnám, hogy egyik alföldi városban a választók névjegyzékébe felvétetett az akkor működő, a volt és leendő sziliigazgató ugyanegy jogezímen; elmondhatnám, hogy ugyanazon színtársulat 12 tagját irták össze, lakásul megjelölve egy fényképész két szobás lakását, ahol 12 embernek még a photographiája is alig fér el. Elmondhatnám azt, hogy a központi választmány a reclamatiók visszaadásakor az okmányokat magánál felejti, nehogy ! azok által a feiebbezésnél alkalmuk legyen az illetőknek okmányilag is igazolni ügyük igazságát a Curia előtt. Elmondhatnám azt is, hogy az igazságos Caria miként mér kétféle mértékkel s miként mondja ugyanegy előadó azt, hogy a községi bizonylat ezért és ezért elég, egy másik esetnél pedig azt mondja, hogy a községi bizonylat nem elég, a szerint, a mint az a kormánypárínak érdekében áll vagy nem. De nem szólók többet ezekről, nem untatom a t. házat, (Halljuk.

1 Halljuk! a szélső báloldalon) i csak constatálom azt, hogy ezen összeírásoknak ! következménye az, hogy a magyar törvényhozásj nak többsége nem egyéb, mint egy világra szóló I hazugság. (Helyeslés. Ugy van! szélső balfelől. Zaj. Felkiáltások jobbfelöl. Rendre! Elnök csenget.) Elnök: A t. képviselő ur jogosítva lehet egyes eseteket felsorolni, de nincs jogosítva Magyarország képviselőházának többségéről igy nyilatkozni s ezért a képviselő urat rendre utasítom. (Helyeslés jobbfelöl.) Lukáts Gyula: T. ház ! (Felkiáltások: Eláll!) És kik teszik ezeket az összeírásokat? Olyan emberek, a kik a törvény szigorú megtartására esküt tesznek és az esküvel ugy bánnak, mint gyermek a játékkal. Valóban igaza volt Jámbor Pálnak, a ki az esküt meg akarta tagadni az összeíró küldöttségektől hogy ne adassék alkalom annyi embernek a hamis esküre. Gyönyörű képet nyújt a kormány erkölcsi érzékéről a.z, hogy még soha nem próbálta meg lépéseket tenni az esküszegesnek ily gyakori megtörténte miatt. Az elmondottakból bennem tudattá érlelődött az a gondolat, hogy az a többség, mely nálunk a hatalmat usurpálja, tulajdonképen törpe minoritás (Ugy van! a szélső baloldalon) és hogy az ország valódi többsége ezeken a padokon foglal helyet. (Helyeslés. Ugy van! a szélső baloldalon.) Ebből kiindulva én az ilyen minoritás látható fejének a kormányzásra szükséges eszközöket nem kívánom megszavazni, azért nem fogadom el a tételt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk!) A belügyministeri költségvetéshez, minthogy jóformán még senki sem szólt hozzá, nekem nincs szavam, annyival kevésbé, mert a mi keveset mondtak a költségvetésre vonatkozólag, | azt hiszem, az maid e költségvetés részleteinél