Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-312

312. országos 8té» febr«ár 3. 3 IS?, g5f »égben lévő románok majdnem majorizálják a magyarságot. Ez jó politika lehet máról holnapra, de ki tudja, mi történhetik holnapután. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) Sőt merem állítani, hogy ha ma a bihari kerületben nemzetiségi jelöltet állítanának fel, a magyarság csak nagy nehezen bírna vele megbirkózni. Felemlítem, hogy az összeíró küldöttséget ezen kerületben képezte a kerület egyik szolgabirája, egy megyei aljegyző; a ki jövőre valószínűleg a kormánypárt jelöltje leend és egy községi jegyző, tehát 3 teljesen független polgár, (Zajos derültség a szélső baloldalon) a kik talán a törvényt is ismerik. És mégis mit tapasztaltunk? Az első község, a melyben megjelentünk, Vajda község volt. Itt megtudtuk, hogy a census 6 frt 70 krban lett megállapítva. A birtokíveket kezdtük forgatni s azonnal találtunk egy negyedtelket teljes három forduló földdel, kaszálóval, kenderfölddel, sőt beltelekkeh " melynek az adója csak 4 frt 47 kr. volt. Tehát Vajdán mindazon gazdák, a kik 4 frt 40 krnál többet fizetnek, de adójuk a 6 frt 70 krt nem éri el, a választási jogtól elestek, pedig a választási törvény nagyon világosan kimondja, hogy irányadóul a legkisebb állami adóval megrótt telek szolgál. Félegyházán nem volt úrbéri telek. Irányadó volt a vajdai census. Tehát itt is a 4 frt 47 kr. helyett 6 frt 70 kr. s igy ment tovább az egész kerületben. Sőt volt egy község is, gondolom HegyközÚjlak vagy Hegyköz-Pályi, hol a szolgabíró, a küldöttség elnöke előre elrendelte, hogy a szomszéd községből a legkevesebb adóral megrótt negyedtelek catasteri birtokívét szerezzék be, a mi meg is történt. Mikor az összeíró küldöttség elnöke az ivet a kezébe vette, az elöljáróság állítása szerint, a censust nagyon kevésnek találta és daczára annak, hogy a birtok teljes negyedtelket képezett, a censust a maga szakállára 2 frttal feljebb emelte. Hát mire való akkor törvényt hozni erre, hisz csinálnak az összeíró küldöttségek az országgyűlés nélkül is törvényeket. Különben Félegyházán még egy furcsa eset tűnt nekem szemembe. Az ottani polgárok közül 4 gazdatiszt neve volt az értelmiség közé felvéve. Kezdetben örültem annak, hogy nálunk az agrieultura ennyire haladt, hogy 4—5 ezer holdas birtok ugyanannyi okleveles gazdatisztet megbír. Később tapasztaltam, hogy örömem korai volt, mert a dolog máskép áll. Tudjuk, hogy a zsidó birtokosok és bérlők igen helyes gazdálkodásból, aratás előtt felfogadnak 8—10 frt havi fizetésre bizonyos sáfárokat, kik a cséplésig a munkálatokat ellenőrizik és hogy tekintélyök legyen a munkások előtt, ispán czímet kapnak, de a kiket tulaj donkép botos-ispánok neve alatt ismerünk. Ezek az urak, kik előbb tisztességesen keresték meg kenyeröket, mint kereskedő-segédek és mint házalók, a cséplés befejezése után visszatérnek eredeti foglalkozásukhoz és a választások után batyuval a hátukon, tilinkóval a kezükben nagyon szépen hirdetik, hogy nálunk az értelmiség menynyire halad s ez nagy épülésére szolgál a lakosságnak. (Derültség a szélsőbalon,) Különben az ilyen sáfárok nemcsak Félegyházán, hanem a kerületnek több községében belekerültek az értelmiség közé, daczára annak, hogy Magyarországon — a birtokosokat kivéve — niózesvallású polgártársaink soha sem végeztek gazdasági iskolát. Erre is azt mondhatja a ministerelnök ur, hogy tessék ellene reclamálni. Meg is tették, t. ház, lett is eredménye. A központi választmány ép ugy, mint a királyi Curia azon salamoni bölcseségtí ítéletet hozta, hogy tessék a reclamálóknak bebizonyítani, hogy ezen uraknak nincs okíevelök! Hát nem tudom, t. ház, mit bámuljak itt jobban : a eynismust-e vagy a naivitást. Hogyan éljünk mi negatív bizonyítékokkal? Hogy szerezzük meg a világ valamannyi intézetétől és facultásától azt a bizonyítványt, hogy Kohn Náthán nem végzett gazdasági akadémiát ? (Derültség a szélső baloldalon.) De tegyük fel, hogy megtörténik. A Curiának még akkor is eszébe juthat, hogy lehet még egy intézet valahol China közepén, talán ott szerezte az oklevelét Kohn Náthán. Az ilyen eljárás, t. ház, iílusoriussá teszi a reclamationalis jogot. Szalárd községében egész legio került a választók névjegyzékébe olyan, kinek földadója a censust nem üti meg, többi közt a szolgabíró kocsisa ; mások jövedelem vagy birtok alapján kerültek a listába, kik ezt az adófizetést csak híréből ismerik. Mi hiteles községi bizonylattal igazoltuk, hogy azon a névjegyzékbe került urak neve a B) lapon soha elő nem fordult, reclamatiónk mégis elüttetik. Legérdekesebb az, a mi Hegyköz-Kovácsiban, a kerület egyetlen kormánypárti magyar községében történt. Itt oly összeírás történt, melyben a belügyminister urnak nagy kedve telhetik. Nem szólok azokról, kik semmi adót nem fizettek, vagy kiknek adója nem ütötte meg a censust, hanem két nagyon caracteristicus esetre hivom fel a t. ház figyelmét. A választási törvény intézkedik arról, hogy ősi jog czímén választók lehessenek azok, kik mint ilyenek 1872-ig szerepeltek, vagyis 1872-ben már életük 20 évét betöltötték. HegyközKovácsiban a t. összeíró küldöttség összeírta mindj azokat a vagyontalan legényeket, kiket nemesekl nek tart; szépen beirta a listába „ősi jogon az