Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-312
354 S12. országos llés feliriir 3. 1SS7 Tanácskozásaiban a bizottság mindenekelőtt azon megállapodási-! jutott, hogy ezen tételnél különbség teendő az operaház segélyezése és a nemzeti színház segélyezése között. Leginkább különbség teendő ^zért, mert bár nem tagadja a pénzügyi bizottság az operaház művészi fontosságát sem, ez még sem hasonlítható össze azon sokkal magasabb culturalis és hazafias hivatással, mely ;: nemzeti színházat illeti, de a pénzügyi eredmények sem adm;k okot a nemzeti színháznál az eddigi tapasztalatok szerint aggodalomra, mert megmaradnak azon korlátok közt, melyeket egyrészről a színház nemzeti és culturalis feladata, másrészről az ország pénzügyi helyzete állítanak fel. Egészen más tekintetek alá esik az ország jelen pénzügyi helyzetében az operaház költségvetésének eredménye. Az operának culturalis fontossága sokkal kisebb és viszont emellett kevésbbé igazolhatók a rohamosan növekedett kiadások. Méltóztatnak emlékezni, hogy a régi időben, midőn az opera együtt volt a drámával, a két háznak együtt hosszá évek során át 44 ezer forint volt államsegélyként felvéve a költségvetésbe. Ez az összeg később felemeltetett 82 ezer forintra és ez is hosszú évek során át állandóan maradt, mig kérőbb az opera különválasztása után, rohamosan emelkedett évről-évre a jelenlegi 386 ezer frtig, a mely Összegből az opera maga 300 ezer írtnál többet vesz igénybe, mihez az udvartartás költségeiből is lényeges tárr ugatás járul. A pénzügyi bizottság figyelembe vette ugyan, hogy a dráma és opera különválasztása már magában is nagyobb költséget igényel, hogy maga az opera épületének nagysága is tetemesebb áldozatokat kivan; figyelembe vette továbbá azt is, hogy a hasonló intézmények mindenhol másutt is nagy subventio mellett, nagy hiányokkal, deficittel működnek ; azonban ezeknek daczára, a pénzügyi bizottság nem habozott kijelenteni, hogy pénzügyi viszonyainkká] szemben e kiadás túlságosan sok és hogy azon a helyzeten, hogy az opera jelenleg ily nagy költségeket vesz igénybe, minél előbb változtatni kell s e viszonyok egyáltalán orvoslást igényelnek. De másrészről azt is kötelessége volt figye lembe vennie a bizottságnak, hogy az előirányzotösszeg rögtönös törlésének indítványozása által most oly rohamos rázkódtatásokat idézne elő, ugy a kezelésben, mint a művészi vezetésben, melyeknek ez intézetet nem szabad kitenni, hanem épen az intézet érdekében időt kell engedni arra, hogy a kedvezőtlen viszonyok orvosoltathassanak és rendeztessenek. Erre annál biztosabban számít a pénzügyi bizottság, inert a belügyminister ur már a költségvetés benyújtása alkalmával kijelentette, hogy maga is sokalja ezt a nagy állami segélyt és egyszersmind azt is kijelentette, hogy ennek leszállítása és általában az operaház viszonyainak rendezése iránt intézkedni szándékozik. Á pénzügyi bizottság ezen intézkedések, illetőleg rendezés reményében törlést nem ajánl és minthogy a belügyminister urnak a bizottság előtt ismételten tett kijelentése szerint, biztos a kilátás, hogy már a jövő évben is lesz állíttatik ezen költség és később fokozatosan eléretik azon kellő arány, mely az operaház culturalis fontossága és Magyarország pénzügyi helyzetével szemben követendő — ezen biztos reményben mondom — a pénzügyi bizottság e költségvetéshez is hozzájárul és azt ezúttal még kivételesen, megszavazásra ajánlja a t. háznak. Ezek azon főbb feltételek, t. ház, melyek a belügyministerimn költségvetésében előforduló költségnövekedés egyes tényezőit képezik. Az átmeneti és a rendkívüli kiadások egyes tételeiben a mérleg kedvezőbb volt, mint a múlt évben ; ezek legtöbbjénél kevesebb volt a kiadás és több a bevétel, mint a múlt évben. A pénzügyi bizottság nevében van szerencsém kérni a t. házat, méltóztassék az előirányzatot általánosságban elfogadni, a központi igazgatás szükségeire előirányzott összegeket megszavazni, valamint a külön jelentés alapján, annak helyén felvenni a költségvetésbe azon költségeket is, melyek a polgárosított határőrvidéken a házközösségi intézmény megszüntetése czéljából irányoztatnak elő. (Hdyeslés jobbfelöl.) Margitay Gyula: T. ház! Ezen tárcza költségvetésében több olyan tétel is találkozik, a mely miután nem feltétlenül nélkülözhetetlen, szomorú pénzügyi helyzetünknél fogva törlendő volna, de mivel meg vagyok arról győződve, hogy fölszólalásom ugy sem változtatna azon semmit, annak részletes fölsorolását mellőzöm. Hanem egyet még sem hagyhatok megemlítés nélkül és ez a költségvetésnek azon tétele, melyben a budapesti dalszínházra — mely pedig az államnak már a nélkül is annyi tömérdek pénzébe van — az 1887-ik évre ismét 287 ezer forint subvenito megszavazása kéretik, mely összeg aztán a múlt évi túlköltekezéssel együtt meghaladja az 500 ezer forintot is. T. ház! Midőn az ország fővárosának emelésére, vagy annak állandó díszítésére kérnek áldozatot a nemzettől — még ha annak nagy megerőltetésébe kerül is az — azt még meg tudnám érteni, azt legalább lehet indokolni, hanem az aztán nemcsak boszantó, hanem valóban vérlázító is, mikor a vidéki földművestől, kisiparostól azért árverezik el adóban nélkülözhetetlen házi állatait, ingóságait, a szegény néptől azért viszik el utolsó véka kenyérnek valóját is, hogy a Pesten tartózkodó gazdag embereknek, százezeres és milliomos zsidóknak legyen alkalmuk a külföldi híres énekeseket és énekesnőket államköltségen meghallgatni. Hogyan, hát nem elég az, hogy a nemzeti színházat évenként százezer forinttal segélyezi az állam ? hát
