Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-312

312. országos ülés február 3. 1887. 355 van abban módja egy ilyen szegény államnak — melyben az adóvégrehajtók a kizsarolt néptől még a ládát és párnát is el szokták doboltatni — hogy még külön egy évenként százezerekbe kerülő dalszínházat is fentartson s egy-egy külföldi énekesnőnek esténkint ezreket fiz ^en, megengedhető e az, hogy egy intendáns a képviselőház által megszavazott tetemes segélyen túl, csak úgy a maga szakállára százezreket prédálhasson el az állam pénzéből (Helyeslés a bal- és szélsőbal egyes helyein) s azt hiszi talán az intendáns ur, hogy az állam pénze u Csáki szalmája, én részemről nem bánom, liquidáljon a dalszínház, ha rábízták vezetését, mert ha a népszínház nem szorul állami segélyre, ha azt fel bírja tartani saját közönsége, csak tartsák fenn a gazdagok is a maguk dalszínházukat, mert annál nagyobb igazságtalanságot képzelni sem lehet, hogy a gazdagok mulattatása czéljából — mert hiszen a szegény nép dalszínházba nem járhat — a munkás népet fosztják ki nélkülözhetetlen hormicskájából s a szegény ember gyermeke kezéből vegyék el az utolsó falat kenyeret. Hát, t. ház, ha a gazdagok mulatni akarnak, 1 jól teszik, mulassanak, senki sem irigyli tőlük, hanem mulassanak aztán a maguk pénzére, a maguk rovására; ha előkelően akarnak mulatni, fizessenek gazdagon, mert azt még kívánni is szemér- 1 metlenség, hogy az ő mulattatásukra a pénzt a szegény munkás nép véres verejtékével izzadja ki. ] Ha pedig fösvények arra, hogy maguknak j egy dalszínházat fentartsanak, akkor meg ne vágy- 1 janak dalszínházra. Ott vannak a király-utczai j zengeraiok, menjenek oda, ottan olcsóbban s a mi j fő, állami subventio nékül mulathatnak. (Helyeslés a bál- és szélsőbál egyes helyein.) De ne ki- 1 vánják azt, hogy ez a szegény állam, a mely még * — a mai kor legszükségesebb, nélkülözhetlen mun- ? kásáit •— a néptanítókat sem képes fizetni s kény- ] telén elnézni azt, hogy ezek az érdemes munkás j férfiak, göröngyös pályájukon még a legszükségesebbeket is nélkülözni kénytelenek; hát mon- j dom, ne kívánják azt, hogy ez a szegény állam az j ő kedvükért, külföldi énekesek torkára, évenkint j 287 ezer forintot adjon ki. Szeretném, hogy szavaimat az ország összes adófizetői hallanák, mert ebből megláthatnák azt, hogy a rajtok kérlelhetetlen szigorral behajtott j adókat még milyen czélokra is fordítják, azt hiszem, hogy ezért még a kormánypárti választók j sem szavaznának zajos lelkesedéssel bizalmat a t, kormánynak. Különben a költségvetést nem szavazom meg. (Helyeslés a bal- és szélsőbal egyes helyein.) Lukáts Gyula: T. ház! A ministerelnök ur — nem tudom e minőségében, vagy pedig, mint belügyminister — nagy kedvteléssel szokott hivatkozni a választási szabadságra és ezt oly emelkedett hangon szokta tenni, hogy az ember egy igazságos Mátyást lát benne feltámadni, elfelejti azt, hogy a magyar belügyminister érzelmeinek elpalástolására használja fel ékesszólását, mert merem állítani azt, hogy a világon nincsen törvény, a melyet oly galádul kijátszanának, mint nálunk a választási törvényt. (Helyeslés a szélső báloldalon.) A képviselő választásoknál a kormánypárt által űzött [visszaéléseket, törvénysértéseket régi idő óta ostorozzuk már s mikor concret eseteket felhoznak, a belügyminister ur mellét verve mondja, hogy ő ezen visszaéléseket elítéli, de arról nem gondoskodik, hogy ne csak itt a házban ítélje el, hanem elítélje a törvényszék is. Sőt arról is gondoskodva van, hogy a törvényszéknél az ily viszszaélések megbüntetése soha meg ne történjék, sőt megtörtént, volt rá eset — állíthatom — hogy itt a házban szennyes mandátum lett verifikálva. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Sokan az ellenzék táborából rég tanakodnak azon, hogy mi lehet annak oka, hogy többségben van egy párt, a mely különben a választók körében határozott minoritást képez. (Igaz! Ugy van f a szélső baloldalon.) Az ellenzék férfiai szeretik betudni ezt a vesztegetéseknek, törvénysértéseknek, szolgabíró és alispán hatalmaskodásának, hatalmas jelöltek által tett ígéreteknek, melyek a választók előtt történnek. Pedig nagyon csalódnak képviselőtársaim, a kik a választásoknál történt visszaélések következményének tartják a többséget, mert bármint erőszakolják is ott a közvéleményt, másutt találom annak az okát, hogy ;. kormány többséget tud magának teremteni ott, a hol nem birja a választók bizalmát.E csodaszer a választói névjegyzék összeállításában rejtik. A ki ezen tényt figyelemmel kiséri, elbámul a törvénysértésen, hogy mint történik, hogy csoportosan csempésztetnek a választók névjegyzékébe olyanok, a kiket ilyenekké a törvény nem qualificál, míg másutt százak, sőt ezerek hagyatnak ki, a kik a törvény értelmében szavazati joggal kell, hogy bírjanak és merem állítani, mert meglehetős informatióim vannak ezen ügyről, hogy a jelenleg történt összeírás alkalmával történt hamis bejegyzések meghaladják a százezret. Már pedig a választásnál százezer szavazat bir némi befolyással. Mielőtt egyes concret esetek felsorolásár, tér?\ik át, szabadjon általánosságban felemlítem, hogy mik a leggyakrabban előforduló kortesfogások, melyeket a kormány védelme alatt álló összeíró küldöttség magának megenged. Nem szólok a methodusról, melylyel a választók száma gyériÉtetik vagy szaporíttatik, különösen az önálló választási joggal felruházott városokban, a minek követkéz menye az lett, hogy az ellenzék majdnem egészen elvesztette e kerületeket, ámbár nehezemre eaik elo nem sorolni azon okokat, melyek előidézték 45*