Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-298

30 29 S országos ülés Janufir 15. 1887. nem állott más, mint a mi költségvetési természetű hitelművelet. Akkor azután a t, kormány műbele­teket volt kénytelen kötni forgó tőke czímén, azután jött a póthitel és ma pénztári készlet ki­egészítése czímén stb., a mi pedig a valóságban nem egyéb, mintáz államháztartás további tengődtetése, (TJgy vanlJJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) így jutottunk el azután, hogy constatáljam a momen­tán pénzügyi helyzetet, oda, hogy van egy per­manens deficitünk, mely ha a kormány minden erejét megfeszíti, minden lehető beruházást beállít, évenkint legalább 30 millió forintban kell, hogy jelentkezzék. Ugy a rendes költségvetésben, mint a rendkívüliben, a beruházásokban és a rendkívüli közösügyi kiadásokban, ha csak a tisztán engagi­rozott és obligált tételeket és azok végösszegeit veszszükis, melyek egy részének régen a rendes költségvetésben kellene szerepelniök, újra állítom, hogy az államnak évenként legalább is 30 millió­nyi permanens chronicus deficittel lesz dolga. Ezen deficitek következtében azután évenként szaporo­dik az állam kamatterhe is. (Igaz! TJgy van! a balon.) Mindezen felül még figyelembe veendők az igénybe vett rendkívüli adóemelések szeren­csétlen elkallódäsa és a bizonytalan pillanatnak azon veszélyei, melyeknek — ha erre az országra a sors valami váratlant hoz — következményeit ki­számítani nem lehet, (Igaz! Ugy van/a balolda­lon) mert az állam pénzügye ma az általa kibocsá­tott czímletek által egész a legutolsó kunyhóig összeköttetésben van. Ha tehát valami zavar tör­ténnék, ennek következményét valóban nem lehet belátni. Ezen pillanatnyi veszélyek az államháztar­tás képét még lehangolóbbá és szomorúbbá teszik. És én csodálkozásomat fejezem ki a felett, hogy a kormány ezen helyzettel szemben azon aprólé­kos rendszabályokra utal, a melyeknek összes végeredménye alig lehet nagyobb, mint mennyi i—2 évi űjabbi hitelművelet kamataira szüksé­geltetni fog. íme ez a pénzügyi helyzet concret képe! — De én nem elégszem meg azzal, hogy tisztán és kizárólag az állam pénzügyeinek con­cret helyzetét igyekezzem csak felderíteni, hanem törekedni fogok rámutatni azon általános pénzügyi helyzetre is, melyben ezen ország van. (Halljuk! Halljuk!) E szempont engem arra utalt, hogy a 18 esz­tendei zárszámadásokat átnézve, ezek alapján mu­tassam be pénzügyi helyzetünk képét. (Halljuk! Halljuk!) Néhány kimutatást mutatok be, melyek a zár­számadások tételein nyugszanak és nem hiszem, hogy azok adataihoz kétség férjen, kivévén talán némely aprólékos tévedéseket, melyeket az ellen­zéki képviselők alig kerülhetnek ki, mert nekik más adatok nem állanak rendelkezésükre, mint melyeket igy kikutathatnak és összeállíthatnak. Kimutatásaim az állam pénzügyi viszonyai­nak következő képét tüntetik elő, (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt számot kívánok vetni az állam tőkeadósságainak összegével. (Halljuk! Halljuk!) Elismerem, hogy ezt a zárszámadások is kimutat­ják, de én mégis szükségesnek tartom e tekintetben az ország helyzetét itt is és nyilvánosan felderíteni, nehogy az mondathassék, a mit a t. képviselő­háznak egyik kiváló tagja közelebb egy ünnepélyes alkalommal mondott, hogy a pénzügyi helyzet rosszabbodása váratlanul következett be, (Derültség a bal- és szélső balon) daczára annak, hogy mint mondám, újat nem mondok, mert ezen adatok a zárszámadásokból is ismeretesek, ezenfelül hogy hű képet nyerjek, más kimutatásokat is készítet­tem, melyeknek tömkelegébe én a házat bele­vezetni nem akarom. Csakis bizonyos statiókat kívánok marquirozni, hogy a képviselőház és az ország ezekből a következtetéseket levonhassa. (Halljuk! Ha Ujuk!) Államadósságaink tőketartozására nézve mindenekelőtt megjegyzem, hogy azok kétféle természetűek. Az egyik csoport tőkében, a másik csoport pedig állandó évi j'árulékokban jelentkezik ; ehhez képest tehát előterjesztéseimet ezekhez idomítom. 1868-ban az új alkotmányos aerát 235 millió tőke adóssággal és avval a 30 millió forint állandó évi járulékkal kezdtük meg, melyet a kiegyezés folytán átvettünk. Hozzá teszem még, hogy ez évben a nagyvasúti kölcsönnek egy része realizálva lett. Tehát ezt is hozzáadva, az új alkotmányos aerát megkezdtük 275 millió forint adóssággal és a kiegyezési évi járulékkal. Ezen tőketartozás az évi járulékokban jelentkezők nélkül 1875-ben elérte a 619 milliót, 1885-ben pedig 1,435 milliót. (Élénk mozgás a bal-és szélső balon.) Ezen tőketartozáshoz megjegyzem még, hogy ebből az évi törlesztések le vannak vonva és csak az évek eredményei vannak kitüntetve. Továbbá megjegyezni kívánom azt is, hogy a tisza-szegedi kölcsön nem képezi az állam közvet­len, hanem csak közvetett tartozását. Ha már most képét akarom jelezni annak, hogy mennyi tehát az államnak 1885.évvégén a tőketartozásaikkor ez összeghez hozzá kell adnom a következőket. (Halljuk! Halljuk!) A függő államadósságokból a pénztári jegyek összegét 21 milliót, továbbá a birói és árvaletétek összegét 13 milliót — meg­jegyzem, hogy a zárszámadás 17 milliót mutat, valószínűleg, mert ebben azon letétek is benne vannak, melyek nem cassaszerűleg kezeltetnek, hanem természetben őriztetnek mint papírok, értékneműek stb. — én tehát felvettem azon 13 milliót, mely a költségvetés függő adós­ságra vonatkozó indokolásában mint 1885-ik évi végeredmény van kitüntetve, továbbá hozzá szá­mítom a rövid lejáratú kölcsönök összegét, mely

Next

/
Thumbnails
Contents