Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-298

298. országos ülés január 15. 188Í. át 1.500,000 forintot tesz. Annak utána az egyes tárczáknál mutatkozó tartozásokat, melyek 31 milliót tesznek ki, de melyekből levonandónak tartom az időközi törlesztéseket, melyre adatunk ugyan nincs, de busásan számítva és combinálva, ez 1.700,000 forinton túl nem terjed, ezen felül még leszámítom e tételből a zárszámadásokban az államadósságok számláján mutatkozó 4 rendbeli összeget és igy e tételt 25.700,000 forintban constatálom. Ha már most ezeket összegezem, a végeredmény azt mutatja, hogy (Halljuk!) 1,496 millió forint, kerek összegben szólva, az összeg, mely az államnak tőketartozását képezi. (Mozgás a bal- és szélső balon.) Továbbá jön ehhez még az államnak pndirect tartozása, a vasúti kamatgarantia, mely évi járulékokban jelentkezik, mely ha ezt tőkének akarom feltüntetni, 5%-kal számítva 166 milliót tesz ki, továbbá jön 30 millió évi járulék, a melyet a kiegyezés folytán elvállaltunk, a mit szintén 5%-kal tőkésítve 606 millióval juttatok kifejezésre, és ekkor azt látjuk, hogy az államnak tőketartozása 1885. végén reálisan számítva 2,270 milliót tesz, nem lévén beleszámítva ebbe a 80 milliós bankadósság, továbbá azon 312 millió államjegyek és váltópénzek összege, melyre az állam jótállása a kiegyezés által elvállalva lett. (Hosszantartó mozgás a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Hogy a képviselőház és az ország nemcsak a tőke, de a kamattartozásnak is a képét nyerje, bátor voltam erre vonatkozólag, szintén a zárszámadásra alapítva, egy más kimutatást összeállítani. Ez csak 1876-tól terjed 1886-ig és előre kívánom bocsátani, hogy ezen összegben benfoglaltatik a vasúti kamatgarantia és az államosított vasutak adósságai is és pedig azért, hogy egyenlő factorokkal számolhassunk; miután időközben némely vasút államosittatván, ha egyenlő tényezőkkel akarunk számolni, akkor ugy a kezdetnél, mint a végeredménynél e három factort össze kell foglalnunk, bár |nálam ez elkülönözve is megvan. Ezen kimutatás azt mutatja, hogy 1875-ben az állam évi kamatterhe 87 millió volt, 1885. végén pedig 128 millió, tehát az emelkedés a jelen [kormány alatt 41 millió. (Mozgás a balés a szélső balon.) Sőt tovább mentem, t. ház, hogy ne tisztán e tényezőkkel számoljak, összeállítottam a magyar állam kamatterheinek fejlődését; tisztán a hitelműveletek, tehát a szorosabban vett adósságok alapján is, jelesen a nagy vasúti kölcsöntől kezdve az 1.050,000 t forintos jelzálogkölcsönig. (Halljuk! Halljuk!) És ezen adatok azt mutatják, hogy 1875-ben az országnak a hitelműveletek utáni kamatterhe 22 millió volt, I885.végénpedig emelkedett 54 millióra.(Hosszantartó mozgás a bal- és szélső balon.) És ebben benne van a conversio eredménye is, tudniillik a 2.200,000 j forintos kamatmegtakarítás, továbbá azon [ 3.200,000 forintos megtakarítás is, mely a conversio keresztülvitele évein át a pénzügyminister ur222. számú jelentése szerint, mint külön kamatmegtakarítás constatáltatott. Még egy további és tán ezeknél is érdekesebb képet nyerendő a mi pénzügyi helyzetünkről, kiszámítottam, hogy mennyi az állam azon vesztesége, melyet kibocsátások czímén, hitelműveleteinknél szenvedett. (Halljuk ! Halljuk!) Itt azt a végeredményt nyertem, hogy 426 millió frtra rúg azon veszteség, melyet az állam kibocsátási veszteségek és költségek czímén szenvedett, (Nagy mozgás a bal és szélsőbalon) melyet tehát Magyarország pénzügyi gazdálkodásán a pénzpiacz nyert. Jól tudom, hogy nincs állam, mely hitelműveletet csinálna a nélkül, hogy bizonyos összegeket kibocsátási veszteségek czímén ne veszítene. De merem állítani, hogy nálunk e tételek oly óriásiak, a minők csak nagy szerencsétlenségben levő államnak nyújtott kölcsönökből származhatnak. (Igaz! ügy van! a bal- és szélsőbalon.) Hogy kitüntethessem képét annak is, mi hát azon összeg, melybe Magyarországnak az a szerencsétlen 153 milliós kölcsön került, melyből a t. kormány és a t. párt pénzügyi capacitásai 10 éven át élősködnek, (Derültség a balon. Halljuk! Halljuk!) constatálni kívánom, hogy a 153 milliós kölcsönből befolyt papírpénzben 141 millió, ennek visszaváltására fordíttatott papírban 178 millió forint, ennek fejében forgalomba hozatott 200 millió 6%-os aranyjáradék s ez convertáltatott 272 millió 4%-os aranyjáradékká. Tehát kezdetben befolyt 141 millió papírban és ezért most forgalomban van 272 millió arany forint. (Hosszantartó nagy nyugtalanság.) Ez nem a jelen kormány hibája, mert e kölcsönt nem ő csinálta és épen az ő javára akarom kimutatni az országnak, hogy ha még valaha a kormány hivatkozik e műveletre, tudja és ismerje, hogy mi tehát azon áldozat, melyet az ország e tekintetben hozni kénytelen volt. (Mozgás jobbfelől.) De egyet aztán meg kell jegyeznem, azt, hogy ezen szerencsétlen — és csak azért szerencsétlen kölcsönnek, mert rövid lejáratú volt — beváltására tett hitelműveletek aligha visszamaradnak azon hitelművelet mögött, melyet a 153 milliós kölcsön képében ismerünk, mert az adatok azt mutatják, hogy a 153 milliós kölcsönért 92-70% jött be papírban minden 100 frt után, mig a többi hitelműveleteinknél 88—89, 89-10 és 90-10 százalékokkal találkozunk. T. ház! Ezekkel rögtön végezni fogok. (Halljuk!) Van még egy kimutatás, melyre vonatkozólag a t. ház engedelmét már csak azért is ki kell kérnem, mert erre nézve a pénzügyi I bizottság t. előadójának annak idején egy igére[ tet tettem, hogy ezzel neki be fogok számolni