Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-312

312. •sszftgei olé» február 3. 1887. 353 évre megszavazott és a jelenlegi költségvetésben előirányzott összegek közt van. A rendes kiadásokban 400,777 írttal nagyobb a szükséglet; a rendes bevételeknél pedig 68,367 írttal nagyobb a bevétel, összesen tehát a rendes kiadások és rendes bevételek mérlege 332,410 frttal nagyobb a múlt évi mérlegnél. Ezen költségnövekedést indokolják leg­nagyobb részben azon fokozott igények, melyek nemcsak most, hanem már a múlt években a köz­igazgatással szemben támasztattak, a mint hogy ezen költségnövekedéseknek legnagyobb része oly tényezőkből áll, melyek vagy törvények, vagy törvényhozási intézkedések következményei. Nevezetesen ilyenek a főispánok és főispáni tit­károk fizetései; a betegápolási költségek; a csend­őrség, az állami rendőrség kiadásai szintén a múlt következményei, az operaház növekedett kiadásai. A fővárosi államrendőrség költségei 88,745 frttal nagyobbak az előző év kiadásainál. Méltóz­tatnak a belügyministerium indokolását ismerni, s melyben a legkisebb tétel is részletesen indo­kolva van és előterjesztve vannak ezen különbö­zetek részletei. Én röviden csak annyit vagyok bátor felemlíteni, hogy jelentékeny részét ezen költség-többletnek az 1886: XV. t.-cz. értelmében építendő laktanyának építési költségei teszik, a mi viszont, mint az az indokolásban részletezve van, lakbérekben nagyobb megtakarítást eredményez. Továbbá a rendőrség belső szervezetében, neveze­tesen a felügyelet jobbátételében és fejlesztésében, különösen a szolgálati pótlék és némi csekély mértékben a dologi kiadások növekedésében is rejlik indoka ezen költségemelkedésnek, a melyet a főváros folytonos emelkedése s népességének rohamos növekvése, azt hiszem, eléggé igazol. Viszont a rendőrség átalánya nagyobb bevételt is tüntet elő, mert — mint méltóztatnak tudni —- az 1881. évi XXI. törvényczikk azt rendeli, hogy ha az állam hozzájárulása a fővárosi állami rendőrség költségeihez eléri kétszeresét annak, a mivel eddig járult a főváros ennek költségeihez, ugy a több kiadásban egyenlő arányban vesznek részt a fő­város és az állam, ugy hogy a főváros ezen költ­ségvetésben már 51,720 forinttal többel járul a fővárosi államrendőrség kiadásaihoz, mint a múlt esztendőben és igy ugyanennyivel csökken az állami kiadás. Ugy ezt a kiadási többletet, valamint a csendőrségnél előforduló nagyobb költséget a köz­biztosság nagyobb igényei igazolják. Legyen szabad még hozzátennem azt, hogy legnagyobb részben a múlt évi törvényhozási intézkedések folyománya az, a mi az ez évi költség­vetésbe a csendőrség czímén felvétetik. Neveze­tesen az 59,262 frt költség emelkedést legnagyobb részben a szolgálati pótdíjak képezik, a melyek­nek üdvös volta, mint talán tapasztalatból is mél­KÉPVH. NAPLÓ. 1884-—87. XIV. KÖTET. tóztatnak tudni, bebizonyult és melyeket a köz­biztosság érdekében fenn kell tartani. Még kevésbé volna szükséges indokolni a betegápolási költségek emelkedését s általában a közegészségügy érdekében tett kiadásokat. Csak röviden jelzem, hogy a szorosan vett betegápolási költségek 51,413 frttal, a tébolydai kiadások 4,369 frttal, összesen tehát a közegészségügyi kiadások 55,782 frttal nagyobb összeget igényel­nek, mint a múlt esztendőben. Ezek mind igen részletesen vannak feltüntetve az előterjesztések­ben; az egyes kórházaknak külön költségvetései is mind a legkisebb tételekig elő vannak sorolva s általában az egészségügyi kiadások legnagyobb része három évi átlag alapján, tehát a tapasztalat és tényleges eredmény által nyújtott reális alapon vannak összeállítva. Ugyancsak törvényes intézkedésnek, az 1886. évi XXI. törvényezikknek következménye a fő­ispánok és a főispáni titkárok fizetései czímén elő­forduló költségnövekvés. A belügyministerium itt is a takarékosság legnagyobb mértékét alkalmazta, a mennyiben a íőispáni állások nincsenek mind betöltve. 8 megyének 4 főispánja van, vagyis 2—2 vármegyét egy főispán vezet, továbbá a főispáni titkárok állásainál, melyek betöltésére az idézett törvényczikk a belügyministert felhatal­mazza, a betöltendő 68 állás helyett csak 24, tehát alig kétötöde töltetett be, ami azt igazolja, hogy a belügyminíster, tekintettél az ország pénzügyi viszonyaira, a legszűkebb határok között csakis ott alkalmazza ezen főispáni titkárokat, a hol azokra nélkülözhetlen szükség van. Végül fölemlítendők az operaháznak kiadásai, melyek 121,600 frttal nagyobb összegben vannak előirányozva, mint a múlt esztendő előirányzata volt. Bátor vagyok azonban már itt is megjegyezni, hogy az idei előirányzat és a múlt évi tényleges kiadások közt nincs ily különbség, mert épen a múlt év tapasztalatai igazolják az ez évi előirány­zatot, a mennyiben a múlt esztendőben annyival nagyobb összeg vált szükségessé. Ezen nagy költségnövekedésnek indokolásá­ban leginkább kiemeltetett az, hogy az operaház látogatottsága és ennek következtében a bevételek csökkentek és az előirányzat azon magas összege, mely a megnyitás és a kiállítás évében szerzett tapasztalatokra volt alapítva, tényleg be nem folyt, a mennyiben a kiállítás lefolyta után a láto­gatottság sokkal csekélyebb és igy természetesen a bevétel is sokkai kisebb volt. A pénzügyi bizottság természetesen nem avat­kozhatott ezen intézménynek — hogy ugy mond­jam — közvetlen vezetésébe és adininistratiójának kérdéseibe és az ottani viszonyokkal csak annyi­ban foglalkozott, a mennyiben a bevételek csök­kenése és az intézet vezetése között az összefüggést keresnie kellett.

Next

/
Thumbnails
Contents