Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-311

342 311. országos ülés február 1. 18S7. lehet mutatni akármikor s megszavaztatik. De a j rendelkezési alappal hogy vagyunk ? A ministerelnök ur egyik előde, ha nem csalatkozom, 1878-ban oda nyilatkozott itt e t. házban, hogy ő nem ellenzi, ha a képviselők benéznek azokba a feljegyzésekbe, melyekben a rendelkezési alap hovafordítása beírattak és meg fognak győződni, hogy mire használtatik az efféle pénz. Én azt hiszem, hogy a t. ministerelnök ur ma nem engedne betekintést a képviselőknek; legalább ha oly szíves volna nekem megmutatni, én köszönettel fogadnám. (Élénk derültség.) Az igen t. vallás- és közoktatási minister ur méltóztatott, természetesen ő Felsége beleegyezésével, valami 20,000 r'rtnyi rendelkezési alapot teremteni magának a görög keleti egyháznak szánt alapitól. Meggyőződésem szerint, ha a minister ur tudná, hogy milyen személyek többnyire azok, kiket remunerál; ha azok felsőbbjeit megkérdezné, akkor biztosan nem remunerämä. Tudom én, t. ház, hogy ez a rendelkezési pénz nem elegendő választásokra ; e czélra mindenesetre bőségesebb alapok szükségeltetnek, de elegendő arra, hogy meghamisitiassék a közvélemény, hamis denuntiatiók és mistifieáló sajtó által hogy ekkép, zűrzavart keltvén a lelkekben és elidegenítvén i\ becsületes polgárokat instituíi óinktól. Épen azért kérem a t. ministerelnök urat, egyezzék bele az ellenzékkel együtt, hogy törölje el a rendelkezési alapot és azt gondolom, hogy hazafias kötelességemet teljesítem, midőn ez alap ellen magam is szavazok. Elnök í Szólásra, senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! (Bálijuk!) Kötelességemnek tartom lehetőleg röviden refleetálni azokra, a mik ezen alkalommal elmondattak,- legelőször is — igen röviden — Babes képviselő urnak beszédére. (Halljuk!) Én, t. képviselőház, őszintén nyilvánítom, hogy azon kívánságának, hogy belenézhessen ezekbe a számadásokba, sem most, sem soha eleget tenni nem fogok, (Derültség. Helyeslés) hanem egy kérdést igenis teszek. (Halljuk !) O itt mint kétségtelen tényeket adott elő olyanokat, a melyekre nézve elmondta, hogy azokat attól az embertől hallotta, a ki az ő személyére vonatkozólag — tudva •— hazugságokat irt le. Vájjon van-e garantiája arra nézve, hogy a, ki róla másnak hazudott — mint ő állítja — az neki okvetetlenül igazat mondott ? (Derültség.) Én azt gondolom, hogy ez a garantiája nincs meg. Különben biztosíthatom a t. képviselő urat, a nélkül, hogy t. barátomat, a cultusminister urat megkérdezném, hogy ő bizonyosan azokat, kiket meg kell kérdeznie, megkérdez. Ne vegye meg- j hántásnak Babes képviselő ur, ha azt mondom, hogy reám igen megnyugtatólag hatott az a nyilatkozata, hogy nincs megelégedve azzal, hogy kiknek adott segélyt a cultusminister. (Tetszés a jobboldalon.) A mi már az ezen alkalomból hallott nagy beszédet illeti, nem szándékozom ugyan ezúttal az általános vitára visszanyúlni, hanem egy pár észrevétellel mégis tartozom Ernuszt képviselő urnak. (Halljuk!) A t. képviselő ur mindenekelőtt indokolta, hogy az ellenzék correcte, szabályszerííleg megteheti ezen alkalomból, hogy a bizalmatlanság alapján ne szavazza meg a rendelkezési alapot. Ezt, gondolom, nem volt szükséges bővebben magyarázni, mert ezen jogát ugyan senki kétségbe nem vonta és kétségbe vonni nem is fogja. De azután, midőn a képviselő ur belement abba, hogy az ellenzéknek teljes ártatlanságát és a kormánynak és kormánypártnak fekete bűnét lerajzolja, megbocsásson, már ekkor a tárgyilagosságot meglehetősen mellőzte — s ezt nem megrovásképen mondom — a felhozott példákban pedig, amelyekkel indokolni akarta, hogy mindazon esetekben ellene szavazott az ellenzék, a melyek miatt most 30, vagy mint mondja, 40 milliós deficitünk van, engedelmet kérek, nem egészen szerenesés esnem egészen igazságos. A vasutakat illetőleg ugyanig azt mondta, hogy az első erdélyi és az alföldi vasutakat, melyek igen jövedelmezők voltak, a kormány nagyobb jövedelmezőség alapján megvette és azokat azután még ki kellett javítani és ebből származtak a veszteségek. Ugyan járjon a képviselő ur végére, hogy hol volt azon első erdélyi vasútnak s az alföldinek is az a nagy jövedelmezősége? Hiszen nem sokkal többet jövedelmezett az önköltségeknél legalább az első erdélyi vasút, de az alföldi is igen keveset. A képviselő urat, azt hiszem, egy körülmény vezette félre. Volt egy eset régente, midőn a tiszavidéki vaspálya addig, míg egy nagynevű igazgatója volt, roppant dividendát osztott; de midőn e nagynevű igazgatója elment, akkor sült ki, hogy a tiszavidéki vasút dividendája onnan eredt, hogy a vasúti test teljesen elhányagoítatott, ugy hogy a rá következő években azon vasuttársulat igen csekély jövedelmekben részesült. De hogy a tiszavidéki vaspálya el volt hanyagolva, ez némákkor sült ki, midó'n az állam azt megvette, hanem kisült jóval előbb és annak kárát a részvényesek viselték, nem az állam. Nem jó tehát a dolgokat ily könnyedén összezavarni, a teljesen alaptalan állítások által a különben hatásos beszédnek azok előtt súlyát csökkenteni, ;, kik bele tudnak látni a mondott dolgokba. De még egyet mondott a képviselő ur. Hiszeu