Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-311

338 311. M-MtAgM SMt febmár 1.1 SS7, Beöthy Algernon Jegyző (olvassa): III. czím. Rendelkezési alap 200,000 írt. Ernuszt Kelemen: Minden budget vita alkalmával felszólalt t. elvtársaim közül egyik vagy másik, bogy elvtársai nevében jelezze azon állást, melyet ezen tétellel szemben elfoglalunk. (Halljuk! Halljuk!) Ismételve hangoztatták ily alkalommal azt, hogy az,' ellenzék mikor látja elérkezettnek azon pillanatot vagy alkalmat, melyben a kormány irányábani bizalmatlanságának kifejezést adjon, mindenkor a körülményektől és viszonyoktól függ. A bizalmatlanságot az ellenzék kifejezheti azon alakban, hogy a budgetet nem fogadja el; hogy a rendelkezési alapot nem szavazza meg; hogy az appropriationál bizalmatlanságot szavaz a kormánynak még pedig oly alakban, aminőben ez neki tetszik. Tette azt előttünk a t. ministerelnök ur is és pedig a szerint, a mint ezt a körül menyeknek és az akkori viszonyok között czélszerünek és megfelelőnek tartotta. Föhivrtásanz ellenzéknek, hogy lehetőleg ellenőrizze a kormányzási rendszert. Igen természetes tehát, hogy mi a kormányzatnak minden egyes tételét latolgatjuk, bíráljuk és vita tárgyává teszszük. Ha valaha, ugy azt hiszem, a a jelen viszonyok közt, ezélszertí és szükséges ez. (Igás! Ugy van! halfelől) Ez az egyetlen egy tétel az, melynek hovafordításáról a t. háznak részletes adatokat szolgáltatni nem köteles. Igen természetes tehát, hogy az ellenzék elesvén az ellenőrzési jogtól, itt veti fel a bizalmi vagy bizalmatlansági kérdést. A múlt években e tételt az ellenzék, a melynek én is szerencsés gja lenni, azon vagyok ta lenni, azon indokból, mert a vita alkalmával kimutatta, hogy azon pénzügyi irányzattal, a meíylyel az ország ügyeit a kormány vezeti, egyet nem ért, megtagadta, mert félt attól, hogy az az ország kárára és romlására fog vezetni. Sajnos és az országra nézve igen szomorú, hogy az ezen általunk táplált félelem jelenleg már ténynyé vált. (Iga:;! Ugy van! halfelől.) Megdönthetlen tény ez, t. ház, mert e házban még a kormány padjairól sem merészelte senki az e tekintetbeni aggodalmakat palástolni, vagy azok nagyságát el nem ismerni. Igen természetes tehát, hogy mi ezen pillanatban, midőn tényekkel állunk szemben, határozottan azon eljárást követjük, hogy bizalmatlanságot fejezzünk ki. (Helyeslés halfelől.) De szükségessé vált, t. ház, az ellenzéknek ezen határozott és sokszor ismételt kifejezése azért, mert egy sajátságos tüneménynyel állunk szemben, mely a kormánynak tacticáját kellőleg illustrálja. Ugyanis hányszor hozatott e házban elő, hogy az ellenzék csak személyeskedik és az összes vitáknak azon substratuma, a melyre vágyait alapítja, helytelen olyannyira, hogy a pénzügyminister ur ismételve kijelentette, hogy fölösleges az ily személyeskedési indokolatlanságokkal — mert '6 azokat nem tekintette indokoknak — foglalkozni, hanem egyszerűen a többség szavazatára támaszkodik. És ime most mit látunk ? Ép az ellenkezőjét látjuk. A kormány padjain az egyes képviselők részéről s a kormány sajtó részéről ország-világ előtt hirdettetik azon valótlanság, hogy a jelenlegi pénzügyi helyzetnek bajában az ellenzék nemcsak bűntársa a kormánynak és pártjának, hanem akadtak még olyanok, a kik még ezen felül is licitálván, azt akarták ránk bizonyítani, hogy túlköltekezéseink és indítványaink mellett lettek volna e pazarlásnak alapja és főoka. Lássuk tehát, t. ház, egy kevéssé a vádaknak valótlanságát és nézzünk azokkal szembe. (Halljuk! halfelől.) Engedjék meg, hogy természetesen miután pénzügyi helyzetről beszélek, ott kezdjem, a hol az első és legszembeötlőbb változás történt a pénzügyi helyzetben, a mely már jó irányban fejlődött. (Halljuk! Halljuk!) Az első és főlökést adta Bosznia occupatiója, hiszem, hogy a többség részéről senki sem fogja merni állítani, hogy úgy az occupatiót illetőleg, valamintannak szerencsétlen következményeit, t. i. azontúlkiadásokat, melyek a hadsereget illették, azon rendkívüli kiadásokat, melyek Boszniának minden áron való civilisatióját és a többit érintették, azon tömérdek összegeket, a melyek annyi évek hosszú során át mint rendes és rendkívüli kiadások hol nyíltan, hol katonai czélok alá palástolva, a kormány budgetjét terhelték, valaha az ellenzék támogatta. Menjünk tovább. Tekintsük azt olyannak, a melyet luxus-kiadásoknak akarunk nevezni. Ilyennek tartom a mai viszonyaink között az uj országház építését, oly luxuskiadásnak tartom a kereskedelmi minister urnak palotáját és számos más kiadást. Szavazott-e erre valaha ellenzék? Nem. Menjünk tovább azon kiadásokban, a melyek talán némi önzés sugallata folytán is keletkeztek; értem a különféle, főispáni, ministeri stb. pensiókat, (Ugy von! halfelől) az egyre, folyton a budgetben előforduló hivatali személyzet létszámának emelését és pedig a magasabb rendű fokozatokban, melyet az ellenzék mindenkor megtámadott és ellenzett. Tekintsük a beszerzéseket; tehet az ellenzék arról, hogy némely oly vasutak, melyeket az ellenzék meg nem szavazott, de olyanok is, melyekhez szavazatával hozzájárult, a kormány hibájából oly állapotban vétettek át,amelyben óriási javításokat követeltek. Például egy győr-szőnyi, első erdélyi vasút, melyek akkora jövedelmezésnek főfokán állottak, mert tökéletesen elhanyagolva voltak és javítás hiányában a legkedvezőbb színben tüntették fel jövedelmüket, az állam átvévén, mindazon mulasztásokat pótolni kényszerült. Ám összegezzük ezeket és állítsuk szembe azon csekély