Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-311

311. or«e*g»s Mfe-febrair 1. 1S87. 335 ministerí fizetés nélkül. (Ugy van! Ugy vem! főbbfeW.) t Olay Szilárd: Hisz az kötelessége! Tisza Kálmán ministerelnök: Egyszersmind belügyministernek is lenni nem kötelesség. (Bdyeslés.) Egyáltalában pedig a képviselő ur hivatkozott, hogy ellenzéki koromban miket mondtam. Hát ebben a tekintetben hiába hivatkozott, mert ilynemű fölszámításokat ministerekkel szemben soha sem tettein. Sőt ministeri fizetések lejebb szállítását soha, egyetlen alkalommal sem kívántam, maradván azok és lévén ma is ugy, mint !848-ban megállapíttattak. (Ugy van! jobbfelől.) Ezeknek előrebocsátás;) után áttérek Irányi Dániel t. képviselő ur határozati javaslatának három pontjára, a melyekre azt hiszem, szükséges lesz külön szavazni. A mi az első pontot illeti, bocsásson meg a képviselő ur, most is csak azt mondom, ahhoz nem szólok, a HÍ agam részérő] teljes készséggel acreptálom, a mit a t. ház határozni fog. De a mi a második pontot illeti, ennek elfogadását határozottan elleneznem kell. A második pontban ugyanis a képviselő ur azt indítványozza, hogy az állami tisztviselők fizetése, a kik 3,000 forint és azon felüli fizetést kapnak, 2 — Í07

(-igmenőprogressiv módon szállíttassák bizonyos időre alá. Hát, t, képviselőház, méltóztassék nekem meghinni, hogy midőn a tisztviselő megfizeti a jövedelmi adót, a melynek fejében 10% levonatik fizetéséből, tulaj donképen a jövedelmi adót legsúlyosabban érzi, mert mig a legtöbb embernél csak bevallás, puhatolás utján lehet azt megtudni, hogy mi az igazi jövedelme, itt a fizetési ív elárulja a jövedelmet és biztosítja az államnak a teljes 107: jövedelmi adó fizetését. Ha ezt is tekintetbe vesszük, higyje el a képviselő ur, annyira nem nagyok ezen fizetések, hogy ezeket bántani valóban a takarékosság legrosszabb neme volna. Indítványának ezen második pontját tehát a magam részéről el nem fogadhatom és igen kérem a t. házat, hogy elfogadni ne méltóztassék. A harmadik pontbrm a képviselő ur utasítani akarj; a kormányt, hogy szolgálati ^pragmaticát, a hivatalba való felvételi feltételek és a hivatídnoki kötelesség teljesítésének ellenőrzése iránti szabályzatot készítsen és terjeszszen a ház elé. Horry, t. képviselőház, a tisztviselői pragmaticának meg kell alkottatni, azt nem vonnom kétségbe. Ha a képviselő ur csak általában akar ezen eszmének kifezést adni, az ellen a magam részérő] kifogást nem teszek; de kénytelen vagyok bevallani azt is, hogy hn indítványával azt czélozná, hogy mindezek még ezen ülésszakban, vagy igen rövid idő alatt megtörténjenek, akkor az indítvány e részét el nem fogadhatnám. Ezek nem oly kérdések, a melyek fölött oly könnyen átesni lehetne és például maga a fevétel feltétele akkor, midőn minősítési törvény yan, melyben megmondatik, kik közül szabad választani, minő mmösítvénynyel kell az illetőknek birniok, akkor ezen felvétel feltételeinek az alsóbb hivatalokban mégkörülírása az én meggyőződésem szerint, czélhoz aligha vezetne, mert utoljára az egyszerű képzettségen kívül és egy leteendő,újraleteendő vizsgán el árulandó képzettségen kivül sokkörülmény hat arra közre, a melyektől függ,hogy valaki jó hivatalnokés jó tisztviselő legyen, vagy nem. A képviselő ur az angol példára hivatkozik. Nem hiszem, hogy csalódjam, ha azt mondom, hogy ott sem általánosan a hivataloknak minden ágazatára volna ez kimondva. Én legalább Todd munkájára ugy emlékszem, bogy azon eljárás nem általános. De ezt csak mellékesen jegyezve meg, bátor vagyok arra reflectálni, a mit a képviselő ur az iránt méltóztatott mondani, hogy igen sok panasz van, hogy az előléptetések nem mindig érdem szerint, vagy rendesen nem érdem szerint, hanem protectió úíján történnek. Higyje meg nekem a t. képviselő ur, hogy a hol ugj^ a kinevezésnél, mint a lehető — bizony például a belügymínisteriumban igen ritkán előforduló — előléptetésnél, de különösen az első kinevezésnél, minden egyes hivatalnál oly nagy számmal jelentkeznek a coneurrensek, mint nálunk, ott akár milyen rendszabályt fognánk behozni, az, a ki nem neveztetett ki, mindig azt mondja, azért nem neveztek ki, mert nem az érdemet nézték, hanem azért, mert nekem nem volt oly protectióm, mint másoknak. (Ugy van! jobbfelől.) Ne méltóztassék tehát ilyen vádaknak nagyobb súlyt tulajdonítani, mint a mennyit valóban megérdemelnek. Összevonva a mit mondtam, az indítvány második pontját részemről nem tartván elfogadhatónak, kérem el nem fogadni, a harmadik pont ellen azonban ha és a mennyiben időhöz nem kötve, csak jelezni akarja szükségét annak, hogy ily irányban javaslatok készüljenek, részemről kifogást nem teszek. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen többé feljegyezve, hogy ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát e pontra nézve bezárom. A tétel meg van támadva, a mennyiben azon határozati javaslatnak, melyet Irányi Dániel t. képviselő ur beadott, második pontja változtatást eredményezne magán a tételen. Azt hiszem azonban, nem lenne czélszeríí, ha egyszerűen akként tétetnék föl a kérdés: elfogadtatik-e az összeg, a mely előirányozva van és ezen elfogadás után többé ezen határozati javaslatnak külön pontjai szavazás alá nem jönnének; mert ezáltal nem felelnénk meg azon kívánalomnak, a melyet a képviselő ur különösen a második pontban kifejtett, mig ha elfogadtatik az összeg, az első pont elesettnek tekintendő. Már a második pontra nézve, nézetem szerint, külön szükséges határozni, ez