Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-311

3|Í4 31JL •rsss*ff»s fclés febr.ár 1. 1887. tesen korábban menvén el, korai távozását főnöke előtt igazolni tartozik. T, ház! Ezek oly indítványok, melyeket a minister urak rendeletileg is léptethetnek életbe s mintán másutt a közszolgálat érdekében ezélszertíknek bizonyultak, remélem, hogy a kormány t. tagjai azokat figyelemre fogják méltatni, annyival inkább, mert ha képes és szorgalmas tisztviselőik lesznek, ezáltal azonkívül, hogy az ügymenet gyorsittatni, a közszolgálat javíttatni fog, egyszersmind némely megtakarítások is eszközölhetők, mert jó és pontos tisztviselők kétségtelenül kevesebbe fognak kerülni, mint sok és pontatlan hivatalnokok. (Igazi ügy van! a bal- és ssélso baloldalon.) Ehhez képest bátor vagyok a következő határozatijavaslatot ^terjeszteni elő: (Halljuk! Olvassa) „Határozati javaslat. 1. Mondja ki a t. ház először, hogy a ministerelnök részére működési és személyi pótlék ezímén előirányzott 12 ezer frt 4000 frtra szállíttatik le; 2. hogy addig, inig az egyensúly az államháztartásban helyre nem áll, azoknak fizetéséből, a kik az állampénztárból 3000 frtot és azt meghaladó rendszeresített javadalmazást, illetőleg nyugdíjat élveznek, 2— 10%-ig terjedő levonás történjék és ennek fokozatos megállapítása végett ezen indítvány a pénzügyi bizottsághoz utüsittatik; valamint továbbá feíhivatik a kormány, hogy az államszolgálatban levő tisztviselők jogait és kötelességeit meghatározó és az ellenök esetleg indítandó fegyelmi eljárást körülíró szabályzatot terjeszszen a törvényhozás elé, megszabván különösen a felvételnek ezélszerü feltételeit, a képességet és hasznavehetőséget, valamint a kötelesség pontos teljesítését biztosító módokat is." Ajánlom ezen határozati javaslatnak elfogadását. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Olay Szilárd: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azok után, miket az előttem szólott t. képviselő ur elmondott, igen kevés mondani valóm marad. Mindenekelőtt a magam részéről kötelességemnek tartom kijelenteni azt, hogy én is azok közé tartozom, a kik a magyar államnak tisztviselőit illendő és tisztességes ellátásban kívánják részesíteni. Nem is mondom, hogy a mi kisebb rangú tisztvelőink jól volnának fizetve, sőt fizetésüket a lajtántúli tisztviselők javadalmazásához viszonyítva, azt találom, hogy a magyar állam kisebb rangú tisztviselői nagyon is rosszul vannak fizetve, ugy, hogy még a tisztességes megélhetés sincs számukra biztosítva, mig ellenben felfogásom szerint a magasabb rangú tisztviselők nálunk elég jó díjazásban részesülnek. Az egyes minister urak mégis azon anomáliát követik el, hogy a törvényhozó testület által határozottan és nyíltan a kisebb rangú tisztviselők javadalmazására megszavazott 1 segélyek és jutalmak több mint felerészét a ministeri tanácsosok és magasabb rangú tisztviselők között osztják ki. Ez annyival igazságtalanabb eljárás, mert mig a lajtántúli tartományokban a ministeri titkártól felfelé senki segélyt és jutalmat nem kér és nem kap, sőt lealacsonyítottak tartaná ilyet elfogadni is, nálunk a viszony megfordítva van és tapasztalás szerint a magasabb rangú tisztviselők mindent a saját javukra zsákmányolnak ki. T. képviselőház! Én a takarékosság elvéből folyólag elvárom az igen t. ministerelnök úrtól, ugy a mint azt az előttem szólott t. képviselő ur mondotta, hogy ő a neki eddig kifizetett 12 ezer forint működési pótlékról a jövőre nézve lemondjon, annyival inkább, mert ezen összeget nem fordítja rendeltetési ezéljára. Bizonyítja ezt a 12 évi tapasztalat, a mely idő alatt a ministerelnök ur működési pótlék ezímén 144 ezer frtot vett fel és ezen összeget nemcsak, hogy rendeltetése ezéljára nem fordította, hanem alig egy-két estélyt rendezett, (Elénk derültség) bálokat nem adott, a törvényhozás tagjait és a külföldi vendégeket, ugy mint azt elődei tették, megvendégelni nem szokása. Akkor tehát, ha ezen kötelességeiről lemond, elvárom tőle, hogy jövőben működési pótlékáról is le fog mondani, annyival inkább, mert a ministerelnök ur ellenzéki korában mindig a takarékosságot követelte, azt mondván, hogy illő és helyes volna, ha egyszer valahára a kormány is a takarékosság útjára lépne. Ha tehát a ministerelnök ur, mint ellenzéki pártvezér ezt komolyan mondotta, itt az ideje, hogy adott szavát végre valahára beváltsa, vagyis azt, a mit akkor szóval mondott, ma tettel is bizonyítsa be. Én ezek alapján külön indítványt beadni nem szándékozom, hanem csatlakozom az előttem szólott igen t. képviselő ur indítványához, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képvi selőház! (Halljuk! Halljuk!) A képviselő ur, a ki közvetlenül előttem szólott, kiszámította, hogy éveken át nem tudom mennyi összeget vettem fel, nem felelve meg azon összeg rendelkezésének, nem vendégeltem meg külföldieket és a törvényhozás tagjait (Derültség.) Hogy a vendégeskedésben valami nagydolgot nem tettem, ezt, tisztelt ház, kénytelen vagyok bevallani; de viszont mikor már a statisticai congressus alkalmával, akár más ilyen alkalmakkal ez valóban szükséges volt, akkor mégis el nem mulasztottam. (Helyeslés a jobboldalon.) De különben ha a képviselő ur már felemlítette azt a 144, vagy nem tudom hány ezer forintot, szabad legyen nekem felemlíteni — ha már ezekre megyünk — hogy én az országnak 12 év alatt meggazdálkodtam évenkint 14,000 frtot, a mennyiben a belügyministeri teendőket is vittem, természetesen belügy-