Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-298

28 298. országos ülés január 15. 1887. Iában az egész kormányzati irányzatból ki lett volna küszöbölve azon rendszer, a melyet másnak nem nevezhetek, mint a politikai borravalók rendszerének, (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon) akkor, t. képviselőház, ma is ki lehetne számítani a kétszer kettő négy alapján, hogy ma az egyensúly helyreállítása előtt állanánk. Ezeket a pénzügyi bizottság jelentésére vonatkozólag röviden megjegyezvén, áttérek mindenekelőtt a mai eoncret pénzügyi helyzetre vonatkozólag néhány észrevétel megtételére és ezek között első sorban az í885-iki zárszámadásra, másodsorban pedig a jelenlegi költségvetésre, ez utóbbinál lévén bátor a t. pénzügyi bizottság előadójának némely megjegyzéseire észrevételeimet megtenni. (Halljuk!) Az 1885dki zárszámadásoknál, t. képviselőház, csak constatálni kívánom, hogy ezen zárszámadásoknak eredménye, a 40.200,000-es deficit is oly utón és oly tényezők közrehatása mellett éretett el, a mit számításon kivül hagyni nem szabad, ha ezen esztendőt teljesen meg akarjuk világítani. Jelesen 1885-ben nem vett igénybe a t. pénzügyi kormány több rendbeli összegeket és hiteleket, melyek neki beruházásokra voltak adva. így például a kiállításnál nem vett igénybe 480,000 frtot, az országháznál 430,000 frtot, a felső Dunaszabályozásnál 560,000 frtot, a tiszai munkálatoknál 250,000 frtot, mondjuk tehát kerek számban 1.750,000 frt, melyre azonban annak idején a fedezet természetesen megszavaztatván, ezen fedezet is elúszott abban a nagy tengerben, melyet tűlkiadásoknak neveznek. (Derültség balfelöl. Mozgás a jobboldalon.) Annakutánna az 1885-iki zárszámadások mutatják azt is, hogy ebben az esztendőben lett a 18 milliós, úgynevezett forgalmi kölcsön felvéve. Én annak idején bátor voltam e kölcsönre vonat kozólag előzetesen is azt jegyezni meg, hogy ezen kölcsön szükséglete nem a forgalmi tőke előteremtése, hanem az államháztartás és az állam pénztárában mutatkozó nagy hiányok és bajok fedezésére szolgáló kölcsön. És ma mit látunk? Látjuk azt, hogy a 18 millió kölcsön leszámításával azon 1*500,000 írtnak, a mely anyagszer beszerzésére fordíttatott, az 1885-iki államháztartásnál használtatott fel. Igaz, azt mondhatja a t. pénzügyminister ur, hogy ezen összeg az állam által adott előlegek voltak az illető üzemeknél és az állam ezen előlegeket vette vissza e forgalmi tőkékből; de tény az, hogyha a kormány e kölcsön körül őszinte akart volna lenni, akkor is azt a maga nevén kellett volna megnevezni és azt mondani, hogy az állam által előlegkép adott összegekre ma szükségem van, tessék tehát ezen összegeket, melyeket az államháztartás igényel, visszaadni és erreújabbiköicsönt megszavazni. De szólni kívánok, t. képviselőház, az előttünk fekvő költségvetésről és annak természetéről és jelentőségéről is. (Halljuk! Halljuk!) Elismerem, hogy az 1887. évi költségvetés reálisabb, mint elődjei voltak; de azt már nem fogadom el, hogy ezen reálisabb költségvetés beterjesztésére a t. kormány pénzügyi politikájának őszintesége vezetett. A póthitelek kellemetlenségétől akart a kormány szabadulni, mert belátta azt, hogy két kellemetlenség közül mindenesetre kisebb az, mely előzetesen kívánja az államtól az államháztartás szükségleteire szolgáló Összegeket, mint utólagosan. De ha ezt elismerem is, egyet nem ismerhetek el és ez az, hogy a költségvetés egészen reális. Erre nézve engedje meg a t. képviselőház, hogy mielőtt tovább mennék, rövid észrevételeket tegyek. (Halljuk !) Ezen költségvetésnél is mutatkozik az az irányzat, hogy a t. kormány, ugy a kiadásoknál, mint a bevételeknél mindig a szélső határokon mozog. A kiadásoknál igyekszik az Összegeket lehetőleg oly minimumra szorítani, a mint csak indokolni képes, a bevételeket pedig lehetőleg magasra tenni. Már most, ha figyelembe veszszük, hogy államháztartásunk zárszámadásai szerint az a nagy összeg, mint végeredmény, mely az összes tárczáknál mutatkozik, apróbb tételekből alakul, mert például a póthitelek ilyetén tulkiadásai 1885-ben — gondolom —• 6 milliót meghaladó összegre rúgnak: akkor lehetetlen, hogy ennek betarthatósága tekintetében kételyeket ne tápláljunk. Azután, t. képviselőház, az államadósságoknál előirányzott összegeket szintén keveslem, mert az időközben csinálandó kölcsönök, vagyis az 1887. évben igénybe veendő hitelek kamatai okvetlenül magasabbra fognak rúgni, mint 1.200,000 frtra. A vasutaknál is sokallom a nettó előirányzatot és alig képzelek esetet, hogy az beváljék. Igaz, hogy ezen bevételi tétel valamivel leszállittatott, de ha figyelembe veszem azon körülményt, hogy a pénzügyminister ur 86-iki exposéjában 1.500,000 forintra teszi a szükségletet, melyet a vasutak nettó jövedelmi visszamaradása czímén erre kívánni fog, mint póthitelt, ugy azt hiszem, hogy teljes alapossággal és a megvalósulás hitében az államvasutak netto-bevételeinek összegét oly összegben előirányozni, mint az történik, nem lehet. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A vasmfíveknél még kirívóbb a helyzet. A vasműveknél még sohasem vált be az előirányzat, sőt azok néha 1 millió 200—300,000 forinttal is visszamaradtak. Tehát ina, midőn a pénzügyminister ur indokolásában arra utal, hogy a vasműveknél a fenforgó gazdasági viszonyok követ-