Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-311

311. országos ülés ftbnár 1. 1S57. 333 mostaniak, nem méltánytalan azon kívánság, hogy a magasabb fizetésben részesülő tisztviselők is osztozzanak némileg nagyobb mértékben azon terbekben, a melyek az ország, a nép vállaira súlyosodnak. (HelyeslésssélsöbalfeUl.) Midőn Olaszország és pedig nem 20 évi béke következtében, hanem az ország egységének, függetlenségének érdekében vívott háborúk után a miénkhez hasonló nehéz pénzügyi viszonyok közé került, akkor nemcsak hogy az adókat emelte, a mire kényszerítve volt, hanem egyúttal példáját adta annak, hogy midőn a néptől áldozatokat kivan, azok, a kik az ország ügyeit végzik, maguk is áldozatra készek. így maga a király 17 millió lirára rugó civillistájából 3 millió lirát engedett. A ministerek pedig — ha emlékezetem nem csal — 40,000 frtnyi fizetésöket maguk 30,000-re szállították le s kisebb-nagyobb arányokban a többi állami hivatalnokok fizetése is leszállittatott. r En ehhez képest, tekintettel, mint mondtam, a mostani súlyos pénzügyi helyzetre, azt vagyok bátor indítványozni, hogy addig, mig az államháztartásban az egyensúlyt helyreállítani nem sikerül, a magasabb rangú állami tisztviselők fizetéséből, elkezdve azoknál, a kik 3000 frtnyi rendszeresített díjban részesülnek, felfelé bizonyos százalék, 27«—10%-ig fokonként vonassék le. A fokozat megállapítására azonban nem tartva magamat illetékesnek, ezt a pénzügyi bizottságra bízandónak vélem. De midőn ily áldozatot, bár nem nagyot, kívánok az állam tisztviselőitől, egyúttal azok helyzetét biztosítani, azoknak nemcsak kötelességeit, de egyszersmind jogait meghatároztatni, az önkény ellen biztosíttatni óhajtom. Több izben volt alkalmunk, részint magamnak, részint másoknak az ellenzék padjairól sürgetni a kormányt, hogy azt az úgynevezett pragmatikát már valahára nyújtsa be, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) mély a tisztviselőknek, mint mondám, kötelességeit, de egyszersmind jogait is szabályozza és különösen a fegyelmi eljárást akként rendezze, hogy a tisztviselők feljebbvalóik szeszélyei ellen megóva legyenek. Á t. pénzügyminister ur talán a múlt költségvetés tárgyalása alkalmával a szabályzat előterjesztését már meg is Ígérte. Miután azonban a mai napig nem terjesztette elő, lehetetlen, hogy azt ez alkalommal is és ismételve ne szorgalmazzam. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Sokszor hallunk országszerte panaszt az ellen, hogy a tisztviselők kinevezésénél, valamint előléptetésénél nem mindig az érdem, hanem legtöbb esetben-a protectio határoz. A kinek nincsen valamely hatalmas, befolyásos embere, ki őt az illető elöljáróknál ajánlja, rendszerint nem neveztetik ki, vagy ha már bent van a hivatalban, nem léptettetik elő. Hogy ez nemcsak az államszolgálatba lépni óhajtó ifjakat csüggeszti, hanem a már hivatalban levők munka-kedvét is lohasztja és igy az állami szolgálatra károsan hat.azt ugy hiszem szükségtelen bővebben fejtegetnem. Volt, t. ház hasonló eset Angliában is a múlt században, sőt még a jelen század első tizedeiben is s miként segítettek az angolok e bajon? Mi intézkedéseket tettek, hogy megtörjék a protectio rendszerét s megjavítsák az állami szolgálatot? Behozták az úgynevezett versenyvizsgát. Ez abból áll, hogy midőn valamely alsó fokú rendszeresített hivatal megürül, pályázat hirdettetik, a pályázók közül a minister, helyesebben a közigazgatást vezető államtitkár a legjobb minősítéssel biró 10—12 folyamodót kiszemeli és egy bizottság elé versenyvizsgára utasítja. Á kik ezek közül legjobban állják meg a vizsgát, azok a bizottság által kinevezésre ajánltatnak és a közigazgatást vezető államtitkár ezekkel tölti be a megüresedett hivatalt. Ily módon, t. ház, Anglia a legügyesebb, legmegbízhatóbb erőket nyeri meg a hivataloknak. Ily módon ki van küszöbölve, a mennyire emberileg lehet, a protectio rendszere, mert ott, a mint Todd Alpbée ismeretes munkájában olvassuk, a közvélemény nem tartja illőnek, hogy a felelősséggel tartozó ministereknek bárki is, különösen pedig a törvényhozás tagjai tisztviselőket ajánljanak. De más panaszt is lehet hallani: azt nevezetesen, hogy a hivatalnokok nem tartják még a hivatalos órákat, (Igás! Ügy vem ! a szélső baloldalon) hogy későn mennek fel és korábban hagyják el a bureaukat. Én magam személyesen nem tapasztaltam ezt, minthogy ha valami végeznivalóm van, rendesen a déli órákban szoktam a ministeriumokba ellátogatni, de hogy a panasz általános, azt, valamint én tudom, mások is tudják. Midőn még Francziaországban voltam, értésemre esett, hogy ott, nem tudom valamennyi ministeriumban-e, de a pénzügyministeriumban miként szokás biztosítani a hivatalnokok pontos megjelenését a hivatalokban. (Halljuk!) Az illető osztályfőnök előszobájában egy könyv tétetik le a hivatalos óra kezdetén, ebbe a hivatalnokok megérkezésük rendje szerint, beírják neveiket; a könyv 10 perczig s nem tovább áll nyitva amidőn a 10 perez eltelt, a hivatalszolga tartozik a könyvet az osztály főnökéhez bevinni s a mely tisztviselő későbben jön. személyesen tartozik elmaradását, illetőleg későnjövetelét a főnöknél igazolni. Minthogy azonban nálunk nemcsak hogy késedelmesen járnak be egyes tisztviselők a hivatalokba, hanem idő előtt hagyják is el azokat, ezt még azzal kell pótolni, hogy oly könyv is legyen, mely a hivatalok zártakor kitétetvén, a távozó I tisztviselők abba is tartozzanak neveiket beírni és \ a kinek neve abban nem találtatik, az termesze-