Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-311

331 311. országos tlés február 1. ISS7. xésnek tette ki magát, hogy tiszteletet érdemel az ügyvédi kar, de nines joga a hatóságokkal gorombáskodni, a mivel szemben viszont áll az a tétel, hogy a hatóságnak sincs joga az ügyvéddel gorombáskodni. Ez a jog, t. ház, nem az ügyvédé, hanem az igazságé és a közönségé. Az ügyvédnek minden joga a közönség és az igazság joga; joga mindazoknak, kik személy- és vagyonbiztossága, becsülete megtámadtat]'k, vagy más joga veszélyeztetnék és legszentebb érdekeik sérelmet szenvednének azon esetben, ha az igazság mérlege félrebillent, habár csak tévedésből is. Ezért azt tartom, t. ház, hogy a védelem szabadsága nem az ügyvéd joga, hanem az alkotmánynak egyik legnagyobb biztosítéka, (Ugy van! a bal- és szélsőbalon.) Mert e nélkül lehet igazságszolgáltatásnak nevezni valamit, de az nem lesz igazságszolgáltatás, hanem önkény, (ügy van! abal-és szélső baloldalon.) Mivel igy vagyok meggyőződve, fel kell tennem a t. képviselőházról, hogy az önkényt, az igazságszolgáltatás legszentebb szabályainak ily módon való mellőzését nem kívánja s igazoltnak fogja tekinteni, hogy magam és elvtársaim nevében felszólaltam, tiltakozván ezen eljárás ellen és igazoltnak fogja tartani, hogy midőn ez ellen tiltakozom, tiltakozom azok nevében, kik a vélemény és a védelem szabadságát az alkotmány nevében tiszteletben tartatni kívánják. És ezt fejezem ki, midiin szavamat felemelem, azon reményemet fejezvén ki, hogy a t. belügyminister nr is alkalmat vesz magának, midőn ennek ily fiagrans megsértése történt, arra, hogy megmutassa a művelt külföldnek s megmutassa hazánknak, hogy ez igy nem történhetik a nélkül, hogy azt rögtön orvoslás kövesse. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És midőn azon meggyőződésemet fejezem ki, azt hiszem, hogy a t. ministereinők ur nem fogja igazolatlannak tartani, hogy ha kérem, hogy ily eset következtében a megfelelő intézkedéseket megtenni méltóztassék. (Elénk helyeslés a bal-és szélsőbaloldalon.) Tisza Kálmán ministérelnöki T. kép viselőház! Azt hiszem, hogy a t. ház viszont igazoltnak fogja tartani, ha azt kérem, hogy mielőtt ezen ügyben részletesen nyilatkoznám, annak mibenlétéről pontos tudomást szerezzek s azután határozhassam el magamat a további teendőkre nézve. (Helyeslés.) Elnök l Következik a napirend, még pedig az 1887-ik évi állami költségvetés részletes tárgyalásának folytatása. Beöthy Algernon jegyző (olvassa): A niinisterelnökség. Re-ides kiadások. XII. fejezet, 1—3. czím és VI. fejezet, 3. czím. Kiadás, személyi járandóságok 72,600 frt. I Irányi Dániel: T. ház! (Hajuk! HaÜjuk!) Az általános vita alatt ugy a t. ministerelnök ur, mint a t pénzügyminister ur, azon szilárd elhatározásukat jelentették ki, hogy az államháztartásban jövőre a legszigorúbb takarékosságot fogják követni. Ezen elvet a többség szónokai is ismételve hangoztatták. Hogy alkalmat szolgáltassak a t. kormánynak, valamint az őt támogató többségnek szándéka megvalósítására, legyen szabad két indítványt tennem, mely a takarékosságot tartja szem előtt. (Halljuk! HaUjuk!) A ministerelnök ur rendszeres fizetése 20,000 frt; működési, tiszti és szolgálati pótléka 12,000 frt. Én a működési pótlékot arra valónak tartom, hogy az illető minister, ez esetben a ministerelnök ur, azon kitűnő külföldi férfiakat, a kik Magyarországot, illetőleg a fővárost meglátogatják bizonyos alkalommal házánál szívesen fogadja. Más czélt, más rendeltetést én erre nézve nem ismerek. Különösen nem azt, hogy a törvényhozás tagjait megvendégelje, azokat estély ékre magához meghívja. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem tartom azt szükségesnek, nem tartom elfogadhatónak még szerencsésebb viszonyok között sem, annál kevésbé az ország pénzügyeinek mostani helyzetében. Ennélfogva én ezen működési pótlékot elejétől fogva leszállittatni kívántam. Kívántam ezt a többi között báró Wenkheim Béla ministerelnoksége alatt, a ki ezen indítványt illetőleg ugy nyilatkozott, hogy a mi saját személyét illeti, ő szívesen lemondana arról, de utódjára való tekintetből abba bele nem egyezhetik. Mikor a t. ministerelnök ur mostani állását elfoglalta, egy hasonló indítvány alkalmával egyszerűen oda nyilatkozott, hogy ő ennek elhatározását a t. házra bízza; azonban (Halljuk! Halljuk!) erre az én azon észrevételzemre és az én azon észrevételemre, hogy az osztrák ministereínöknek, mindamellett, hogy az ő rendes fizetése szintén csak 20,000 frt, működési pótléka nincs, azt méltóztatott válaszolni, hogy Áustriában a ministerek nyugdíjban részesülnek. Ezen érvet illetőleg megjegyeztem, hogy a működési pótlék véleményem szerint nem arra való, hogy az a mínistereknek idővel, ha egymásután összetétetik, halomra rakatik, nyugdíjul szolgáljon. Ma azonban, miután a ministerek az áj törvény értelmében nálunk is nyugdíjképesek, ezen ellenvetés magától elesik. (Igaz! Ugy van! szélső balfelől.) De tovább kell mennem, t. ház, én nem tartom azt, hogy Magyarország tisztviselői túlságosan vannak javadalmazva; a jó, képes és szorgalmas tisztviselők méltán megérdemlik azon díjat, a melyben részesülnek. De midőn az ország oly súlyos pénzügyi körülmények közé jutott, minők a