Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-311

311. •rsaúgti tlé» február 1. 1887. gg| hivatkozni, hogy másnak, mint e^SEaknak, engedni nem fog. (Zajos helyeslés halfáéi.) Azt hiszem, hogy ebből minden ^különös törvény és jogtudomány nélkül is érzi és tudja mindenki, hogy mivé lesz az ország szabadsága akkor, hogyha egy fegyelmi bírósági tárgyalásnál is már előre abból indulhat ki a bíróság elnöke, hogy ott botrány fog történni, ha már előre rendőri fedezetet hoz oda és ezáltal is előre kihívóan viseli magát a közönség irányában (Ugy van! balfelöl) és ha, t. ház, az a jogvédő, kinek semmiképen sem szabad tágítni az igazság és jog mellől, rendőrileg távolíttatik el. (Ugy van! bálfelöl.) Az. t. ház, hogy csak kézrátevés történt, nem változtat a tényálláson, mert az igenis annyit jelent, hogy ez ügyben rendőri letartóztatás történt volna, h illető a kézrátevés után el nem távozott volna. (Úgy van! balfelöl.) Ez nem érdeme annak, ki ezt nem eszközölte, de érdeme annak, ki még erre a szégyenre is okot nem adott, (Élénk helyeslés balfelöl.) Annál felháborítóbb az egész eset, ha ezt az ügyet azon szabályzatok világánál tekintjük, melyek irányadók azon bíróságnál és ha a törvény világánál nézzük. Ebből ki fog tűnni, hogy először is óriási tévedés az, hogy az ügy védi képviseletnek nem volna helye épen ott, a hol a bíróság elsó'fokúlag akként van alakítva, hogy az elsőfokú fegyelmi bíróság elnöke az operaház intendánsa, tagjai az ügykezelő főnök és a művészi igazgató, melynél vádló a jogtanácsos, kik mindnyájan az intendánstői függnek. Ily körülmények közt ha nem volna is benne a szabályzatban, hogy ügyvédi képviseletnek helye van, meg kellett volna engednie az igazság és jog érdekében, hogy a vádlott védelemben részesüljön. (Igaz! ügy van! a ssélsö baloldalon.) Azt mondtam, t. ház, hogy nincs is benn a szabályzatban, hogy ügyvédi képviseletnek helye nincs. Ez állításomat kötelességem be is bizonyítani, (Bálijuk!) Van az operaházi tagok számára egy büntetőtörvénykönyv, büntető eljárási szabályzat, mely az operaház belső rendének fentartására czéloz és mely a belügyminister által 1885-ben adatott ki és erősíttetett meg. Ezen büntető eljárási szabályzatban, annak 16. szakaszában az mondatik, hogy: ezen büntető ügyekben a tárgyalás közvetlen és szóbeli képviseletnek helye nincs. Itt természetesen némi körülmények közt, hol tisztán a belső rend fentartása czéloztatik és nem hatóságilag gyakorolt fegyelmi eljárásról van szó, még értem a dolgot. De nézzük meg a fegyelmi eljárási szabályzatot, abban nyoma sincs annak, hogy ügyvédi képviseletnek helye nincs. Van ugyanis egy második szabályzat, melyet a belügyminister ur kiadott 1886. évi szeptember 18-án, 5 i,220.szám alatt, ennek8.§-aakövetkezőleg hangzik: „A vizsgálatok eredménye felett határoz az intendáns elnöklete alatt az ügykezelő főnök és a művészi igazgatóból alakult bíróság első fokozatban, másodfokozatban a belügyminister." Méltóztatik tehát látni, hogy itt, mint tisztviselőkre nézve egy egészen szabályosan, hatóságilag működő fegyelmi eljárás van. „Az elsőfokú fegyelmi bíróság előtt az eljárás mindenkor nyilvános, de az ítélet zárt ajtók mellett hozatik." Ezen szabályzatokban nem fordul elő, hogy az ügyvédi képviseletnek nincs helye, de ha előfordulna is, t. ház, mindezek csak szabályzatok; az operaház belső rendére nézve kiadott eljárás is mínisteri szabályzat, a fegyelmi szabályzat szintén csak szabályzat. Mindezek bármit tartalmazzanak, érvénytelenek a törvénynyel szemben. (Igaz! Ugy van! a ssélsö baloldalon.) Már pedig a törvény mást nem rendel. Az 1874. évi XXXIV. t. czikknek 38. §-a így szól: „Az ügyvéd jogosítva van az ország valamennyi bírósága és hatósága előtt feleket képviselni." Ebből méltóztatik látni, miután, azt hiszem, ott még nem vagyunk, hogy a ministeri szabályzatok a törvény felett álljanak, hogy akkor is, ha előfordul a szabályzatban az, hogy az ügyvédi képviseletnek nincs helye, ez érvénytelen, törvénytelen volna s a bíróság ily szabályzathoz nem volna köteles magát tartani; mert a concret esetben a bírónak joga van a rendelet érvényessége felett határozni. De legkevésbbé volna magát köteles ahhoz tartani az, a ki ellenőre a bíráskodásnak, a hatóság működésének, a ki arra van hivatva, hogy őrködjék, hogy az igazságszolgáltatás mérlege se jobbra, se balra ne dűlj ön, hanem egyensúlyban maradjon — tehát a védőnek. Ha nem volna is erre törvény vagy más szabályzat, a védőnek mindenesetre ott van helye a tárgyalásnál, t. ház, és civilisált államban bírónak nem jutott eszébe sehol, hogy a vádlottól a szakértő védelmet megtagadja és a szakértő védőt rendőrileg eltávolítsa, (ügy van! a bal- és szélső báloldalon.) Ez a jog, t. ház, mely az ügyvédi rendtartás 38. §-äban foglaltatik, lehet, hogy némelyek előtt, a kik még oly hosszú idő után sincsenek tisztában az ügyvédi hivatás fogalmával, lehet, hogy némelyek előtt az ügyvédi kar kiváltságának látszik olyanok előtt, a kiket természetesen geniroz ez s a kik attól tartanak, hogy szabálytalan, törvényellenes eljárásukat a szakértő ember rögtön látja és figyelmeztetheti az illetőket, hogy ez nem szabályszerű, meg nem engedhető. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) De az, a mi e szakaszban kimondva van, az nem az ügyvédség joga, haneuj annak legszentebb kötelessége, (ügy van! a bal- és ssélsö baloldalon.) És sehol és semmi körülmény közt el nem tántoríthatja magát ettől semmi áramlat, semmi rendőri erőszakoskodás által. (Ugy van! a bal- és szélsőbáloldalon.) Lehet, hogy az ügyvéd evvel élvén és a szabadszólás jogát felhasználván, azon megjegy42*