Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-311

3S0 311. országos 11 és február 1. ÍW. (Igaz! a szélső halon.) Én azt hiszem, t. ház, hogy ilyen esetekkel szemben, mint a milyenre vonat­kozólag leszek bátor igen röviden előterjeszteni a tényállást, az ország képviselőháza egy perczig sem engedheti, hogy ez szó nélkül maradjon, hogy az ellen a tiltakozás szava ott, a hol leghivatottabb ellenőrei ülnek a jognak és törvénynek, azonnal fel ne hangozzék és alkalom ne adassék ezen fel­szólalás által esetleg a t. kormánynak is a maga álláspontját ily dolgokkal, ily cselekedetek­kel szemben körvonalozni és megjelölni, (Ugy van! a szélső balon.) A lapokban futóhírként elterjedt, mindenki olvasta, több különböző variatíóban az esetnek történetét, én ennélfogva azt hiszem, tartozom a t. háznak azzal, hogy részletekre ki ne terjedjek, ha­nem csak lényeges és főbb vonásokban emeljem ki az esetet. Kitüzetett az operaházi fegyelmi bíróság által fegyelmi tárgyalás. Ezen fegyelmi tárgyalásra megjelent a vád­lott védőjével, megjelent, mint méltóztattak olvasni számos képviselőtársunk és igen számos, méltán a müveit osztályhoz sorozható egyén. Ennek da­czára nem tudom, miből láthatta előre a t. elnöke annak a bíróságnak, az operaházi intendáns ur, hogy kikből fog állani ez a hallgatóság a fegyelmi bíróság előtt, de annyi tény, (Halljuk!) hogy ami ismét csak ugy hiszem, rendőrileg szervezett állam­ban fordulhat elő, egy fegyelmi bíróság tárgyalá­sához szükségesnek látta, előre rendőri fedezetet kérni. (Igaz! Nagy mozgás és nyugtalanság a szélső baloldalo n.) Ugron Gábor; Nem elég a botrány I Győry Elek: És pedig t. ház, miért, az okait megmondja a t. bírósági elnök ur maga, tudniillik ő rendőri fedezetet kért, mert gondolta, hogy ilyen vagy olyan publikum fog jönni és azt mondja (olvassa) : „azért, hogy a vádlott tisztviselőnek előre elhatározott szándéka volt zajos affairet és bot­rányt provocálni, Komjáthy Béla: Mert védte magát. (Moz­gás a szélső halon.) Győry Elek: „Ezt bizonyítja nemcsak azon körülmény, hogy a fegyelmi biróság előtt a sza­bályzat rendelkezései ellenére ügyvéddel akarta képviseltetni magát, hanem az is, hogy szétkül­dött felhívások által oly elemeket hozott a tárgya­lási terembe, melyek megfeledkeztek az illem leg­kezdetlegesebb szabályairól." Nem akarom illustrální, t. ház, ezt, csak azt jegyzem meg rá, hogy ha már egy bíróságnak elnöke azt tartja, hogy ha valaki védeni akarja magát és szakértői képviselettel jelenik meg ott, az már annyit jelent, mint botrányt csinálni, ha valaki azt mondja - utólag pláne a nyilatkozat­ban jelent meg — hogy képviselőtársai és azok, a kik ott jelentek meg és a művelt osztályhoz tar­tozó egyének, oly elemek (Mozgás a szélső halói­dalon) hogy csak a rendőri fedezetnek yan helye; azt hiszem, sérteném a ház tekintélyét, ha ezt a felfogást itt még bővebben részletezni és jelle­mezni akarnám. (Felkiáltásolc a szélső haloldalon: Scandalum!) A tárgyalás a főbb adatok szerint, a melyek megjelentek és azok tanúsága szerint, kik jelen voltak, megkezdetvén, a bírósági elnök ur előterjesztette (Ugron Gábor közbeszól: Ki egy­szersmind vádló is. Nagy zaj) a tényállást. A tény­állás előterjesztése után — ha tévedném, minden­esetre igen szívesen fogom fogadni a helyreigazí­tást, mert csak megálló tények alapján akarok szólani — a vádlott védője kötelességénél fogva szót kért. Erre az elnök ur, a magyar királyi opera­ház intendánsa, félbeszakította a jogvédőt, a hiva­talosan, a kötelességszerűleg megjelent Komjáthy Béla ügyvéd urat és azt mondta: itt a hallgató­ságnak nincsen beleszólása. Erre az ügyvéd köte­lességéhez képest, természetesen kiemelte egész tisztelettel, mert sehol egyetlen nyoma sincsen a tárgyalás folyamán annak, hogy egy tiszteletlen szó mondatott volna az ügyvéd részéről, sőt még a t. intendáns ur nyilatkozatában sincs annak nyomay-de azt kényszerült kiemelni, hogy ő itt, mint jogvédő, mint az igazságszolgáltatás egyik tényezője van jelen. Az intendáns ur ismételvén, hogy a hallgatóságnak semmi beleszólása nincsen és a szabályok nem engedik meg a képviseltetést, kötelességéhez képest kijelentette erre az ügyvéd, hogy méltóztassék azt a bíróságnak kimondani, hogy ő ellene felebbezzen és ő el fog távozni. Ennek daczára, t. ház, mi történt ? Nem tudom, csengetés előzte-e meg, vagy nem, annyi bizonyos, hogy rendőrt hivatott be és azt felszólította az el­nök, hogy azt az urat szólítsa fel, hogy távozzék és ne zavarja itt a tárgyalást. Erre — nagyon természetesen, legszentebb kötelessége lévén az ügyvédnek a, védelem és arról semmi hatalmi szempontból nem mondhatván le — (Élénk helyeslés balfelől) odaállt és kijelen­tette, hogy az erőszaknak enged, de másnak nem; ha így eltávolítják, akkor menni fog. És midőn ennek daczára ismételtetett a felszólítás, akkor a rendőr a rendőri beavatkozás és eltávolítás kény­szerítésének jelzéséül reá tette kezét Komjáthy Béla képviselő ur vállára, mire ő eltávozott. Ez a száraz tényállás, t. ház, a miből azt hiszem, először világosan kitűnik az, hogy itt nem egyszerű szómegvonásról volt szó, a mi eddig köz­tudomás szerint csakis akként szokott történni, hogy kijelentetvén: „a szót megvonom", az jegyző­könyvbe vétetik. (Ugy van! balfelől) Nem kétlem és azt hiszem, hogy nincs e házban senki, a ki kételkednék, hogy azonnal eltávozni kötelességének tartotta volna az ügyvéd, de ily elbánás után csakugyan kénytelen volt arra

Next

/
Thumbnails
Contents