Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-310

32Q 31 ti- orizAges üli lősségemre óhajtom e költséget tenni, akár láttamozza a számszék akár nem." — Ekkor a számvevőszék erről tudomást vesz, a mire előterjesztik a dolgot a minister-tanáesnak és akkor az ily utalvány ekként fogalmaztalak: „a minister-tanács rendeletéből." És akkor az állami pénztár tartozik azt kifizetni, de az állami számvevőszék azután jelentést tesz erről a parlamentnek és tudomására hozza, miszerint a kormány az Ő láttamozása nélkül tartotta szükségesnek a költséget megtenni. Természetes, hogy annak idején az illető minister felel érte. Azt sem ignorálom, hogy az ily módosítás, különösen az előzetes eontroll behozatala, talán nevezetes költségszaporulatot fog okozni. Hogy ez nagyon nevezetes legyen ugyan, azt én nem hiszem, mert hiszen a rendes fis-kiadásokra nem szükséges a láttamozás. Nem szükséges pl. a tisztviselők fizetésénél, a mely a rendes költségvetés által megállapított kiadás, csak a budget keretén kivüli költségeknél, továbbá oly költségeknél, ahol, mint a szállításoknál, vagy építkezéseknél, részlet á conto fizetések szükségesek, kell a számvevőségnek meggyőződve lennie arról, hogy az illetőnek munkája, vagy szállítása arányában fizettetik ki a kellő összeg. De, t. ház, még ha tetemes költség szaporulattal járna is, valamennyi közül ez lenne a leggyümölcsözőbb befektetés, mert csak ezúton fogjuk megakadályozhatni, hogy oly meglepő túlkiadások ne történjenek, mint a múltban. Mindezek után bátor vagyok határozati javaslatomat újból is elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! A kérdések, melyeket a t. képviselő ur fejtegetett, a mennyire hallani birtam, mert meglehetős zaj lévén, megeshetik, hogy egyetmást nem tökéletesen jól hallottam, sokkal fontosabbak, hogy sem azok meritumára nézve jelenleg nyilatkozni lehetne. Például maga az a kérdés, hogy lehet-e előzetes ellenőrzés és ha ig-en — a mit nem akarok tagadásba venni — miként egyeztethető az össze a ministeri felelősséggel, gondolom egyike a nehezebb kérdéseknek. Én tehát most a dolog érdeméhez szólani nem kívánok. Azonban azt hiszem, nem volna czélszerü", ha a. t. ház méltóztatnék azon indítványt elfogadni, hogy kilencz tagú bizottság küldessék ki, mely szakértők és a számvevőszék meghallgatásával tegyen előterjesztést. Megmondom, hogy miért? Először már csak azért sem, mert ily bizottság működése okvetetlenül egy, ha nem is nagyon tág körű, mégis szakértők meghallgatása szempontjából hosszabb időt igénybevevő enquétehez vezetne; de továbbá az egyes tagok részérői is a másutt divó rendszerek és azok tapasztalati eredményeinek tanulmányozását tenné szükségessé. Én tehát megvallom, azt hiszem, hogy e kilencz tagú bizottság kiküldése csakis oda vezetne, hogy JMBÉB 31. 1887, e bizottság még tanácskoznék akkor, a mikor rendes tartam szerint a képviselőház mandátuma lejár és igy semmi eredményt sem birna felmutatni, minthogy a jövő országgyűlés természetesen új választások után következvén, ezen enquétenek gyakorlati eredménye nem lehetne. Én tehát kérném, hogy a határozati javaslatot elfogadni ne méltóztassék. Azonban nincs a világon intézmény és törvény, mely tökéletesedést ne igényelne. Es én a, magam részéről nem zárkózom el az elől, hogy a maga módja szerint, a számvevőszéknek ép ngy, mint esetleg a ház e kérdéssel foglalkozó tagjainak is meghallgatásával fontolóra vétessék: van-e szükség és ha van, mily irányban van szükség H változtatásra? Ennek eredménye azután annak idején a képviselőház tudomására hozatván, ez határozná el: történjék-e változtatás vagy sem ? (Élénk helyeslés jöbbfélől.) Enyedi Lukács: T. ház! A t. ministerelnök ur nem ment bele a Helfy t. barátom által előadottak érdemleges bírálatába, hanem az általa tett indítvány mellőzését kivánta, leginkább azon indokot hozván fel, hogy a tanácskozás ideje a képviselőházban már rövid arra, hogy e kérdés teljesen megoldassák. Másfelől azonban egyáltalában a számvevőszéki és a parlamenti control intézménye szigorításának szükségét, ha jól értettem, elismerte, de a kormánynak tartotta fenn a kezdeményezés jogát s azt óhajtotta, hogy a kezdeményezés a kormánytól induljon ki. á mi magát az országgyűlésnek együttmaradási idejét illeti, erre nézve még mi legalább tájékozva nem vagyunk; nem tudjuk, hogy az ülésszak meddig fog tartani. De ha nem is lesz ezen országgyűlés tartamahosszu, ha a Helfy t. képviselő ur által beterjesztett indítvány elfogadtatik, ezen fontos kérdésben oly becses anyag fog a jövő országgyűlésnek rendelkezésére állani, hogy sokkal könnyebb lesz a kérdés megoldása, mintha egészen készületlenül kellene bele menni. Ez az egyik. A másik szempont pedig az, hogy magának a kormánynak, különösen pedig a pénzügy minister urnak áll érdekében, hogy a parlamenti ellenőrzés szigoríttassék. (Igás! Vgy van! a szélső baloldalon.) Méltóztatik emlékezni, hogy a pénzügymínister ur az általános vita alkalmával akkor, mikor a conversióra vonatkozó tervezetről először tett előterjesztést, különösen hivatkozott arra, hogy a conversío sikerének elérésére egyik legfontosabb feltétel az, hogy biztosittassék ngy az ország, mint biztosíttassanak azon emberek, a kik Magyarországnak hiteleznek, hogy ezentúl oly túlkiadások, oly rendetlen kezelések nem fognak előfordulni, mint a milyenek eddig előfordultak s Magyarország hitelére oly kedvezőtlenül hatottak. Már most csodálkoznom kell azon, hogy akkor, midőn maga a 1 pénzügyminister ur a kormányzat szempontjából a