Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-310

310- «mág«s öles janoár 81. 1817 gfj budget-jognak megóvását és a parlamenti ellen­érzés szigorítását Magyarország hitelének érdeké­ben igen szükségesnek tartja, a ministerelnök ur a pénzügyininister ur nézeteitől egészen eltérően, úgyszólván vele ellentétben,ezen ügynek elodázását tartja ezélszerübbnek. Én, t ház, megengedem, hogy rendszerint és a legtöbb kérdésben, különösen törvényhozási dolgokban a kormánynak kezdeményezése helyes lehet; mert elvégre egyes képviselőnek, vagy akár egy bizottságnak is nem mindig áll rendelkezésére a segédforráwknak oly nagy apparátusa, hogy egy törvényjavaslatot ugy előkészíthessen, a mint kívánatos volna. De hogy ha van kivételes kérdés, ugy ez az. Mert vájjon nem anomália volna-e az, hogy azon kormány, melynek épen kezelését mi ellenőrizni akarjuk, parlamenti bizottság kizárásá­val saját kezdeményezéséből csinálná azon törvény iránti javaslatot és indítványozná azon módokat, melyek mellett az ő kezelése ellenőrizendő volna ? Én azt hiszem, hogy a parlamenti controll helyes és ezélszerű elveinek megállapítását ily bizottság eszközölhetné leghelyesebben és azon bizottság előterjesztésének alapján tétethetnének meg a törvényhozási intézkedések, (Igán! Ugy van ! a szélső baloldalon.) En tehát ugy vagyok meggyőződve, t. ház, hogy tekintve általában a kormánynak eddigi tényeit, tekintve, hogy azon túlkiadások meg­akadályozásának mely túlkiadások oly nagy mérvben megingatták államháztartásunkat s a melyek előfordulását jövőben Magyarország hitelé­nek, sőt létének érdekében meg- kell akadályozni, más módja nincs, mint a parlamenti ellenőrzés sikeres erősbítése, hogy a számvevőszék beavat­kozási joga előre biztosittassék, mindenesetre a ministeri felelősség megóvása mellett; ajánlom elfogadásra Helfy t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnökl Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Még Helfy képviselő urnak van zárszava. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Mindenekelőtt szavaimat akarom ugy helyre­állítani, a mint azokat mondtam. Én azt mon­dottam, hogy megfontolás alá vehető és veendő, vájjon szükséges-e a módosítás, ha igen, mily irányban; lehetséges-e az előzetes ellenőrzés, ha igen, mikép egyeztethető az meg a ministeri fele­lősséggel ? Ez volt, a mit mondottam és ezt akartam először helyreállítani. De másodszor kötelességem, az előttem szólott t. képviselő ur előadására egy pár észrevételt tenni. Azt, hogy túlkiadások — leszámítva azokat, melyek a dolog természeténél fogva kisebb mér­tékben bizonyos tételeknél fölmerülnek — ne forduljanak elő, bizonynyal senki inkább nem óhajtja és nem akarja, mint én. De bocsásson meg a t. képviselő ur, ezen szempontból az, a mi az elmondottakban javasoltatik, valami nagy különb­séget nem fog tenni. Hogy áll a dolog most ? Ha túlkíadás van, azt természetesen igazolni kell a számszék előtt; a számszék jelentése folytán a képviselőház bizott­sága előtt; a bizottság előterjesztése folytán a ház előtt is a minister felelős. Hogy fog állani a dolog az előzetes ellenőrzéssel, csak ezt a szempontot véve ? Ha ilyen túlkiadás fordulván elő, a szám­szék elnöke ez utalványt nem láttamozza, maga Helfy képviselő ur elismerte, azért a minister mégis eszközölheti az utalványozást a minister­tanács utján. Ha tehát egyszer a ministertanács azon nézetben van, hogy az szükséges, megteheti épen ugy, mint az előzetes ellenőrzés nélkül és a felelősség épen olyan előzetes ellenőrzéssel, mint a nélkül. Enyedi Lukács: Egyes ministernél nem! Tisza Kálmán ministerelnök: Erre nézve pedig mondhatom, hogy igaz, nem volt mindig observálva, de régebben és azontúl körül­belül mintegy másfél év óta a ministertanács szi­gorúan ragaszkodik ahhoz, hogy — ismétlem, kivéve azokat, a hol 500,000 frt mellett 500, vagy 1,000 vagy 1,500 forint van — minden nagyobb túlkiadás utalványozás előtt a minister tanácsban bejelentendő. Ennélfogva ugyanaz történik most, a mi történnék akkor. Mindezekre utalva, igen kérem, hogy a hatá­rozati javaslatot, mely szerintem a kérdés meg­oldását nem siettetné, de a megoldás minőségének némiképen praejudieálna. ne méltóztassék el­fogadni. Fontolóra fogjuk venni — a mint jelez­tem, mert nincs törvény és intézmény, mely javít­ható ne volna — kell-e és milyen irányban javí­tani; azután a t. háznak módjában lesz — ennek, vagy a következőnek —- határozni a továbbiak felett. (Helyeslés jobbfdöl.) Helfy Ignácz: T. ház! A t. ministerelnök ur szavai után csak egy rövid nyilatkozatot óhaj­tok tenni. De mielőtt ezt tenném, lehetetlen, hogy meg ne jegyezzem, hogy bizony nagy különb­séget tenne az, ha ilyen számvevőszék állana itt és a mostani állapotok között. Mert igaz, hogy fontos esetekben megteheti a minister, hogy a számszék láttamozása nélkül is eszközölheti az utalványozást, de be fogja ismerni a minister­elnök ur, hogy csak fontos esetekben teheti meg és nem fognak történni oly dolgok, hogy egy minister szeszgyárakat vegyen, vagy selyemfonót alapítson az ország tudta és híre nélkül, sok egyebet nem is említve. Szóval maga az a tény, hogy a láttamozás szükségeltetik, némileg már mérsékeli a minister költekezési hajlamait. Egyébiránt én ugy találom, hogy tulajdonképen

Next

/
Thumbnails
Contents