Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-310

319, *r*ság«t ií« jtnn&r SÍ. ISIT. 325 voltában áll, világosan kitűnik abból, hogy [ 1870-ben, mikor az országgyűlés a számvevőszék hatáskörét megállapította, egyebek között a 14. §-ban a következőket sorolta elő teendői közt,: Az állami számvevőszék tartozik nyilvántartani és ellenőrizni a közigazgatás minden ágában, hogy b) minden utalványozás csak az állam-költségvetést megállapító törvény meghatalmazása alapján és a törvény rendelete szerint tétetik-e s ehhez képest: c)az utalványozások megfelelnek-e a költségvetés törvényben megállapított fejezeteknek, ezímeknek és rovatoknak ; d) A kiadások nem haladták-e felül az engedélyezett összeget. Ha összehasonlítjuk ezen törvényt, mely oly világosan szól, azon tényekkel, melyek nem rég e házban a roppant nagymérvű túlkiadások alkalmával tárgyaltattak: az ember azt kérdi, miként történhetett az, hogy a számvevőszék, a mely törvény szerint egyenesen arra van utalva, hogy ügyeljen arra, hogy túllépések ne történjenek, mondom, mikép történhetett meg mégis, hogy milliókra és milliókra rugó túlkiadásokat tett a kormány, a nélkül, hogy tulaj donképen tudomása lett volna erről a háznak. Ez akkép történt, t. ház, hogy a számvevőszék a jelenlegi rendszer alapján csak utólag vesz a tűlkiadásokról tudomást. Ez pedig az ellenőrízésnek teljes és tökéletes kijátszása. Mit is tegyen az a számvevőszék, mikor hozzájön a minister és azt mondja, hogy ezen és ezen okoknál fogva én ez összeget már elköltöttem? Csinálhat nagy zajt, de ezzel az országnak nem használ semmit. A megcsinált adósságot meg kell fizetni; az elköltött pénzt senki vissza nem adja. Ez a jövőben állandóan igy nem maradhat. Es ha a t. kormánynak komoly szándéka jövőre a budgetet megtartani, nem ellenezheti azt, hogy oly parlamentaris ellenőrzés létesíttessék, mely biztosítja, a törvényhozás budgetjogát. Azt mondhatják erre, t. ház, hogy ez megzavarhatná a ministeri felelősség elvét. Engedelmet kérek, én azt hiszem, hogy nyugat európában épen ugy birnak fogalommal a arínisteri felelősség elvének fontosságáról, mint nálunk s mégis azt látjuk, hogy hosszú éveken át fennáll a ministeri felelősség s a legszigorúbb előzetes controll Természetes, hogy óvatosságot igényel minden módosítás, a mit e téren teszünk, mert a ministeri felelősség elvét csorbítani vagy annyira megszorítani, hogy az hatályát teljesen elveszítse, magam sem akarom; de mégis az első s legfontosabb teendőnek azt tartom, hogy biztosítsuk a törvényhozás büdgetjogát, hogy az necsak szó, hanem tény is legyen. Belátom, hogy ez igen nagy és komoly feladat, melyet oly könnyedén megoldani nem lehet. Epén ezért határozati javaslatom nem arra kívánja utasítani a kormányt, hogy rögtön törvényjavaslatot terjeszszen elő, sőt a mennyiben én egy bizottság kiküldését indítványozom, azt sem mondom, hogy az bizassék meg rögtön egy törvényjavaslat szövegezésével. Tanulmányozni kell a létező törvényhozási intézkedéseket más országokban, tanulmányozni kell a mi speciális hazai viszonyainkat és azokhoz képest azután kell megállapítani az elveket, amelyekalapján, akár a kormány fogja ezt a maga kezébe venni és ő fog benyújtani egy törvényjavaslatot, akár maga a képviselőház saját initiativajából fog megbízni egy bizottságot — vagy egyet, vagy többeket — ily törvényj avaslat szerkesztésével. A fődolog előttem az, hogy el legyen fogadva a t. ház által azon elv, hogy a módosítások, melyek a létező törvényen teendők, az előzetes ellenőrzés rendszerére legyenek fektetve. Ez legyen az alapeszme. Természetesen oly módon, hogy összhangba hozassék a minis téri felelősség elvével, ugy mint Európának sok államában már ez létre is van hozva. Határozati javaslatom következőképen hangzik; (olvassa) „Küldjön ki a képviselőház egy 9 tagú bizottságot azon utasítással, hogy az állami számvevőszék és a kormány által kijelölendő szakközegek közreműködésével tanulmány tárgyává téve a külföldi államoknak az állami pénzügyi kezelés ellenőrzését szabályozó intézményeit, javaslatot tegyen az iránt, hogy tekintettel speciális hazai viszonyainkra, aministeri felelősség elvének megóvása mellett milyen módosítások szükségesek a fennálló törvényen a czélból, hogy az állami számvevőszék eljárása az előzetes ellenőrzés rendszerére fektetve, jövőre biztosíthassa a törvényhozás büdgetjogát." Midőn e határozati-javoslatot ajánlani bátor vagyok, még csak egy eoncret példát hozok fel, a mely némileg előzetesen is el fogja oszlatni azoknak aggodalmait, a kik komolyan hiszik, hogy az előzetes ellenőrzés ellentétben áll a ministeri felelősséggel. Azért hozom fel ezt, mert tanulmányozva a különböző európai államok fennálló ebbeli intézményeit, ezt az egy pontot majdnem valamenynyiben megtaláltam, a hol egyáltalában ellenőrzés van. Tudnillik meg van pl. Belgiumban és több államban is, hogy az állami pénztár semmi utalványra ki nem adhatja a pénzt, ha az a számvevőszék által láttamozva nincsen. Tehát kell, hogy a kormány minden utalványra eszközölje ki a számvevőszék előzetes láttamozását. Megtörténik ott is, a mint megtörténik minálunk, hogy vannak egyes esetek, midőn a minister saját felelőssége alatt óhajt vagy köteles oly költségekettenni, melyek a budgetben nincsenek előj irányozva. Ekkor vagy capacitálja a számvevő! széket és ez láttamozza az utalványt, vagy nem | bírja, vagy nem is akarja capacitálni, mert lehet i oly magasabb politikai szempont, a melynél fogva ! ő csak annyit jelent ki, hogy : „én ministeri fele-