Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-298

298, országos ülés JanuAr 15, t887. 27 nem következtethető más, minthogy ezen csökkenés utón volt, (Derültség.) Ezt én határozottan kétségbe vonom. Én utalok az 1878. év után — mert ezen évről külön fogok röviden szólani —benyújtott zárszámadások eredményeire, melyek azt mutatják, hogy 1879-ben a deficit 38 millió, 1880-ban 42 millió, 1881-ben 48 millió — mindig kerek számokban szólok — 1882-ben 46 millió, 1883-ban 30 millió, 1884-ben 41 millió és 1885-ben 40 millió volt. Tehát állandóan mindig 40 millió körül mozgott; vagy valamivel felment, vagy valamivel leesett, a mi természetes eredménye szokott lenni a pénzügyi kormányzatnak és ennyi latitude mindenesetre jogosult. Ha most tekintetbe veszem, hogy azon két évben, a melyben a deficit a legmagasabbra szökött, t. i. 1881. és 1882. években az történt, hogy 1881-ben, mint ez a pénzügyminister ur 1883-iki exposejából is látható, némely tételek nem érvényesültek, a mit nem a pénzügyi kormányzat hibájának akarok tulajdonítani — mint pl. az államjavak eladásából 4 millióval kevesebb folyt be, a szőlődézsmaváltságból 1.600,000 írttal, a dohányból 2.000,000 írttal kevesebb folyt be és ezen felül a mondott évben az államadóssági kamatok 2 millió val tettek többet — ha továbbá 1882-ben tekintetbe veszem azon körülményt, hogy ezen évben az occupált tartományokban kiütött lázadás elnyomására nagyobb összeget, mintegy 8—9 milliót kellett fordítani: akkor constatáíhatom — és reménylem, hogy meg fog czáfolni a t. minister ur és a t. előadó ur, ha nem igazat mondok — hogy 78 óta állandóan 40 millió körül forgott a deficit. Hol van itt a javulás? A javulásra csak akkor lehet reá mutatni, ha mindig csak az előirányzat és sohasem a zárszámadás lebeg szemeink előtt, ugy, de ma már^tudjuk, hogy az előirányzatok mindig hamisak voltak. A zárszámadások eredménye tehát constatálja azt, hogy 1878 óta javulás soha sem volt és ezen helyzet is, mint tudják, mindig csak adóemelések által éretett el, Volt igenis a jelen kormányzat alatt — mely megnevezés főképen annak fejét, annak elnökét illeti, mert hiszen ő nyomja rá a pecsétet erre a korszakra — volt egy időpont, a melyben pihenés volt, sőt el kell ismernem, hogy a kétségtelen javulás jelei is mutatkoztak. Ez volt az 1878. év, a melyben az államháztartás minden alkatrésze azt mutatta, hogy ezen évben pihenés, javulás állott be, a deficit leszállt 27 millióra, a mi nem volt azóta soha. Igaz, hogy névleg ez évben is 58 millió volt a deficit, de ebben benfoglaltatott az occupatio 31 millió rendkívüli költsége is, a mire mellesleg megjegyzem, hogy az e körüli eljárás is reálisabb volt, mint a későbbieké, mert azon év nemcsak a kamatot vette a költségvetésbe, mint sok kiadási tételnél azóta szokás, hanem az elköltött egész összeget is. Továbbá, t.ház, az államadósságoknak 76-ról 77-re való emelkedése is azt mutatja, hogy mig 1876-ban az államadósság, az évi járandóságban kifejezésre jutókat nem említve, 653 millió volt, addig 1877-ben az 660-ra, tehát ami viszonyaink között csekélységgel emelkedett, annak utána a kamatokban is stagnatio állott be, mert ez 1877-ben79millió, 1878-banismét 79 millió volt; á csekély eltérés a 153.000,000-os kölcsön beváltása körüli alakulásból származik. Mindezen alkatrészek azt mutatják, hogy 1878-ban igenis javulás, pihenés volt. És én, t. képviselőház, a ki akkor azon politikát más okból nem támogattam, nem támogattam annak gazdasági része miatt egyfelől, másfelől pedig azért, mert azon politika nem helyezett kellő súlyt azon Ígéretekre, melyeket a nemzetnek tett és melyeknek megtartása esetén nem kellett volna az állam adózó polgárainak áldozási képességét oly nagy mértékben igénybe venni, mint az tényleg igénybe vétetett, a mely politika végeredményében az adók restituti ójában zsugorodott össze, ismétlem tehát, hogy ezért nemtámogattam;de egyet el kell ismernem, hogy ezen politika öntudatos és következetes, bár lassan haladt és a megelőző pénzügyminister urnak erre vonatkozó alkotásai, habár 1878-ban ki nem fejlődtek is tökéletesen, mindenesetre a javulásnak alapjait képezték és a javulást tényleg elő is idézték. És én, t. képviselőház, ma már nem kételkedem a felett, hogy ha ez a politika tovább folytattatott volna — és erre azért helyezek súlyt, mert ma azt hirdetik önök, hogy az államháztartás rendetlensége vagy visszaesése ismeretlen okokból és a kormánytól nem függő okokból következett be — ismétlem, hogy ha ez a politika tovább folytattatott volna és az administratio terén, mondjuk, legfeljebb fele összeg erejéig történtek volna újabbi kiadások és újabbi fejlesztések, ha továbbá a beruházások tekintetében csak fele erejéig tartott volna a t, kormány pihenőt és mindezeknek következtében az államadósságokat csak fele erejéig kellett volna fokozni, ha az üzemeket, a melyekre vonatkozólag a megelőző pénzügyminister urnak politikai irányzata az volt, hogy azoktól az állam szabaduljon; erre pedig alkalmas idő volt az 1879. és 1883-iki, mert hiszen tudjuk, hogy pl. a vasműveknél ebbe az időbe esik egy tekintélyes vállalat alakulása, mely megvett egy ily természetű tekintélyes vagyont; ha a vasutak államosításánál más politika követtetett volna, mint a milyen tényleg követtetett, melynek végeredménye az lett, hogy lerombolt vasutak lettek átvéve és mégis névértékben át lettek véve az összes czímletek, sőt még, bár csekély összegek, reá is fizettettek; ha t. képviselőház, a conversio sikeresebben hajtatott volna keresztül, mint a hogy keresztül hajtatott és álta4*