Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-310

310. országos ülés ja»Hár31. 1887. 315 közel 40 millió chronieus deficittel küzködik az ország. Ily helyzetben, körülményeinknek ily nagymérvű", hogy ne mondjam fenekestül történt felfordulása után nem lehet azt mondani, hogy árnyat vonna magára a képviselőház, vagy törvényhozás oly eljárással, hogy két év múlva megváltoztassa a törvényt. Sőt igazolván azt, hogy a törvényhozás feladatának és kötelességének magas színvonalára emelkedik, (Helyeslés balfélől) még akkor is, ha fáj neki, hogy le kell mondani egy kedvencz eszményéről, egy ambitiójáról, a mely ösztönözte akkor, midőn az új országház építését törvénybe iktatta. (Tetszés balfélől) Ez nem szégyen, ez nem vetne árnyékot a képviselőház és a törvényhozás működésére, hanem igenis mutatná azt, hogy a képviselőház és törvényhozás komolyan el vannak tökélve férfiasan neki menni a feladatnak és megtenni mindent az államháztartás rendezésére. (Élénk helyeslés balfélől.) Az igen t. ministerelnök ur azt méltóztatott mondani, a mi 1884-ben is egyik indoka volt azoknak, kik az országház építését megszavazták, hogy ez szükséges azért is, hogy jelképe legyen a magyar- alkotmányosságnak. Ha jól értettem, ezt méltóztatott mondani és méltóztatott hozzá tenni, hogy különösen szükséges ez azért, hogy a kevésbbé művelt osztály köréből ide feljövök előtt mintegy kézzel foghatólag fel legyen tüntetve a megszilárdult magyar alkotmányosság a maradandó új országházban. Hát, t. képviselőház, én erre csak azt mondom, hogy elhiszem, akad olyan polgára é hazának, ki Örvendeni fog azon a költséges országházon, ha számba veszi is ama terheket, melyek abból az ország adófizetőire hárulnak; de az csak annak a küldöttségnek a tagja lesz és lehet, a mely küldöttségről a t. ministerelnök ur az általános vitában azt mondotta, hogy ők szeretik az adót fizetni, hogy ők azt nem sokalják. (Élénk derültség a bal- és szélső balon.) Én, t. képviselőház, megvallom őszintén, olyan polgárát ennek az országnak még nem találtam, nem láttam, de megengedem, hogy annak a küldöttségnek a tagjai az építendő országházról is elfogják ugyanazt mondani, a mit a szívesen viselt adóról mondottak. Azt is felhozta az igen t. ministerelnök ur, hogy sokszor vádolták Öt azzal, hogy kevés érzéke van az eszményi iránt. Én nem vádoltam soha, én mindig a legnagyobb elismeréssel voltam az ő tulajdonságai iránt; de én megmondom az igen t. ministerelnök urnak, hogy mi legyen hát az ő eszménye ? Ne az legyen, hogy itt adósságból, drága kamatos pénzből czifra épületeket emeltessen az országnak, hanem az legyen, hogy kiirtsa mindazon rossz tulajdonokat az országból, melyek azt pénzügyi viszonyainak mai stádiumába vezették. (Helyeslés halfélől) Legyen eszménye az, hogy a mint ígérte, rendbe hozza a magyar államháztartás egyensúlyát. Ez méltó eszmény lenne az igen t. ministerelnök úrhoz, de ezt, azon az utón, melyet a mostani felszólalásában is követ, el nem érheti, hanem elérheti azt az eszményt, hogy ott fog állani a czifra országház, de az ország pénzügyi bajaiból, küzdelmeiből az ő vezetése, az ő működése folytán soha, de soha kibontakozni nem fog. Ha a t. ministerelnök ur ezen az utón halad, hogy előbbi" nyilatkozatai daczára és ellenére nem követi, csak hangoztatja a takarékosságot, soha azt az eszményt, mely méltó volna hosszas és irányadó politikai szerepléséhez — elérni nem fogja, (ügy van ! balfélől) Ismételve kérem a t. képviselőházat, méltóztassék indítványomat magáévá tenni. (Helyeslés balfélől.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! Mindenekelőtt arra kérem az előttem szólott t. képviselő urat, hogy ha egy szellemes, hogy ugy mondjam, élez elmondását szükségesnek tartja, legalább mégis egészen hiven idézze nem rég mondott szavaimat. En nem mondtam, hogy a kikről beszéltem, azt mondták, hogy nem sok, hogy kevés az adó, hanem azt mondták, sok az adó, sokat is panaszkodtunk miatta, de miután látják, hogy nem hiába fizetnek, szívesen fizetnek. (Derültség a szélső baloldalon. Helyeslés jobbról) Azt tehát, hogy valaki azt mondta, hogy nálunk az adó könnyen elviselhető, nem mondtam, habár oly súlyosnak, mint a képviselő ur szép hasonlatával kifejezte, mikor a nemzetet rongyos czigányvajdához és az országházat az ezüstgombhoz hasonlította, csakugyan nem tartom. Valamint tiltakozom az ellen is — ha már felszólaltam — hogy az mondassék, hogy ilyen országházat építeni, mikor a nemzet rongyokban jár! (Felkiáltások a baloldalon: Igaz is í Ugy van!) Hát t. képviselőház, ez már igazán nem igaz; (Tetszés jobbfelöl) mert tudom igen jól, vannak hazánkban — fájdalom — rongyos, szegény emberek is, de méltóztassanak azután azok, a kik itt ezt az egész nemzetre mondják, elmenni más államokba, a hol gazdag embereket, százszorta gazdagabbakat fognak találni, de mellettök sokkal több rongyosat és éhezőt, mint minálunk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ne méltóztassék tehát Magyarország helyzetét készakarva olyannak festeni, a milyen ha volna, csakugyan mindenkinek nem hivatkozni rá, de kétségbe kellene esni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások balfélől: Azért vándorólnak Ámeri kába!) T. képviselőház! Tudom, vándorolnak ki Amerikába, de nem oly sokan, mint a legtöbb más államból. Ebből tehát ismét ne igyekezzenek az országház építése ellen argumentumot csinálni. (Helyeslés a jobboldalon.) 40*