Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-310

S16 310. or?zági>s ülés január 31. ISS7. Felhozza a képviselő ur — hihetőleg az előbbi nyilatkozatokat nem hallotta — hogy ezen oldalról elterelik az ő indítványát a helyes térről, de elfelejti, hogy először a góthicát a túlsó oldalon kezdek kritizálni, nem itt és megfeledkezik azokról, a kik a vámházat és postaépületet hozták fel, mintha azokat is ezen kormány építette volna, mintha ezeknek építése is összefüggésben volna, az országház építésével. Hát ezek nem vezették félre a vitát? (Helyeslés a jobboldalon.) De t. képviselőház, nem panaszkodom, hiszen megszoktam, hogy a t. képviselő urak nem a tárgyat, hanem a személyt bírálják, méltóztassanak tehát személyemet birálni, de a 600,000 forintot megszavazni. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Elnök: Az állandó országház építésére az 1884. évi XIX. törvényczikk alapján 600,000 forint van a költségvetésbe fölvéve. Ennek ellenében G-ulner Gyula képviselő ur és társai ellenindítványt adtak be, a mely szerint a 600,000 forintot töröltetni kívánják. Kérdem tehát a t. házat, méltóztatnak-e 600,000 frtot megszavazni? (Felkiáltások: Igen! Nem!) A kik megszavazzák, azokat kérem, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A ház többsége megszavazta a tételt és igy az ellenindítvány elesett. Beöthy Algernon jegyző (olvassa).' Közösügyi kiadások. Rendes kiadások : IV. fejezet. Rendkívüli kiadás: I. íejezet, 1—2. czím. Az 1887. évre megállapított közösügyi kiadásokból a magyar korona országait illető összeg 29.470,457 frt. Irányi Dániel: T. képviselőház! (Halljuk!) Hogy a közösügyi kiadásokat nem fogadóméi, azt, ugy hiszem, mondanom is szükségtelen; következik ez azon pártállásból, a melyet elvtársaimmal együtt ezen intézmény irányában elfoglalok. (Helyeslés a szélső balon.) De felhasználom ezen alkalmat arra, hogy a külügyekre vonatkozólag némely felvilágosítást kérjék a t. ministerelnök úrtól. (Halljuk!) Teszem ezt azon tartózkodással, azon óvatossággal, a melyet a helyzet komolysága s az ügy kényes volta megkövetel. De tennem kell annyival inkább, mert azon készületek, amelyekről a hírlapok szobinak, bizonyos nyugtalanságot keltettek az országban, ámbár én, őszintén szólva, ezen készületeket még nem a közelgő háború bizonyos előjelének, hanem az óvatosság parancsolta elővigyázati iutézkedéeeknek tartom. A kérdések, a melyeket a tisztelt ministerelnök úrhoz intézni bátor vagyok, következők. (Halljuk! Halljuk!) Nem történt-e az idegen hatalmasságok, különösen pedig a német birodalom iránti viszonyunkban valamely változás azóta, hogy ezen kérdést illetőleg a t. ministerelnök ur itt e házban, a közös külügyminister pedig a delegati ókban felvilágosításokat adott; illetőleg ma is oly barátságos, oly benső-e a szövetség köztünk és Németország között, mint azt a kormány tagjai azon időben jelezték? Továbbá ma is azon reményt táplálj a-e a kormány, hogy a békét sikerülni fog fentartani, biztosítani, a nélkül, hogy az ország érdekeit feláldozni kénytelen lenne ? És végre harmadszor, fentartja-e a kormány ma is azon szándékát, azon elhatározását, hogy a Balkánfélszigeten lévő kisebb államok függetlenségét a fennálló szerződések értelmében fenn fogja tartani s általán fogva Magyarország és Austria, illetőleg a kettős monarchia érdekeit, ha kell, ha máskép nem lehet, erélyes eszközökkel is megóvni, megoltalmazni kész? Ezen kérdések, azt hiszem, oly természetűek, hogy azokra a t. ministerelnök ur felelősségének érze tében is bátran nyilatkozhatik, a nélkül, hogy az állam érdeke az által veszélyeztetnék, a miért is reménylem, hogy a választ, ha lehet, még ez órában megadni szíves lesz. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, abban igazat méltóztatnak nekem adni, hogy nekem ezen helyről nyilatkozataimban még óvatosabbnak kell lennem, mint a minő óvatosnak ily időben kell lenni a képviselőnek és mint a minő óvatos volt — teljes készséggel elismerem — a t. képviselő ur is, ki hozzám e kérdéseket intézte. (Halljuk!) A mi már az első kérdést illeti, hogy viszonyaink a külállamokkal és jelesen Németországgal nem változtak-e azóta, mióta én, mint ministerelnök e házban, de később részletesebben a kiilügyminister a delegatiókban nyilatkozott: határozottan felelhetem, hogy nem változtak. A viszony olyan ma, a milyennek a külügyminister a delegatiókban jelezte, (Általános helyeslés.) A t. képviselő ur kérdezte továbbá, hogy ma is táplálja-e a kormány azon reményt, hogy a békét fentartania sikerül az ország és a monarchia érdekeinek megóvása mellett? (Halljuk!) T. képviselőház! Ezt én ma is remélem és itt alkalmat veszek magamnak a fegyverkezési hírekre reflectálni, melyeket a t. képviselő ur felemlített. (Halljuk !) Azt méltóztatnak tudni, hogy Európában, bár constatálom, hogy a béke iránti törekvést nyilvánítja egyformán valamennyi állam, nincsen egy, Svájczot és Belgiumot sem véve ki, a mely oly helyzetbe ne óhajtsa tenni magát, hogy ha a reményeiben csalódnék, saját erejével is érdekeit megvédeni képes legyen. Ez nem a háborúra készülés, ez az óvatosság rendszabálya; és azt hiszem, hogy a kormány, mely ily viszonyok közt a mi helyzetünkben elmulasztaná az óvatosság rendszabályait hasonlag megtenni, igazán megérdemelné a törvényhozás rosszalását. (Általános élénk helyeslés.) Megtörténik ez a kizárólag óvatossági intézkedés nálunk is és részben, nem tagadom a t. ház előtt, történni fog az illetékes törvényhozási fac-