Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-310

314 310. országos Illés január 51. 1857. helyzetem. A mi pedig a t. felszólalót illeti, azt hiszem, hogy a ki Szegedet megnézte, őt építkezés dolgában, fájdalom, követni soha sem fogja. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Orbán Balázs: T. ház! Gróf Tisza Lajos képviselő ur utolsó érvként azt hozta fel, hogy rosszul venné ki magát, ha a törvényhozás azt, a mit 2 év előtt elhatározott, most visszavonná. T. ház! Mi két év előtt sem szavaztuk meg a pazarlás c non plus ultráját. De ha megszavazták a túloldalon, azon képviselők is nyomása alatt állottak azon hitegetésnek, melylyel a kormány azt hirdette, hogy az egyensúly a rendes kiadásokban helyreállt. (Zaj. Halljuk! Bálijuk! a szäsö baloldalon.) Rózsaszínben festették a helyzetet, hogy most mi jól állunk! E Integetés nyomása alatt szavazta meg a képviselőház többsége e roppant nagy összeget, de ebből logieailag nem következik, hogy midőn a többség meggyőződik arról, hogy mindez csak ámítás volt, jobb útra ne térjen és pazarlás • ;elyett ne takarékoskodjék. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy nem lehet az eskütéri összeomlott emlékről következtetést vonni. Mert az rossz anyag volt és azért pusztult el s hogy ő majd elhagyja azon czifraságokat, melyek tán omlandók volnának. Már t. ház, hogy éghajlatunk a góthikának nem kedvező, nemcsak az eskütéri emlék mutatja, hanem mutatja Mátyás király temploma is, mely alig négyszáz éves és mely, daczára annak, hogy a legjobb anyagból épült, ez idő alatt annyira elpusztult, hogy tökéletesen le kellett bontani és alapjában újból építeni. Aztán meg nem lehet azon tervből a czifraságokat ugy elhagyni, mint a képviselő ur mondja, mert az annyi volna, mint kiforgatni a tervet eredeti alakjából. Mindnyájan emlékezhetünk, hogy midőn az országházra hirdetett pályázat következtében a beérkezett tervek ki lettek állítva, voltak ott sokkal szebb, imposansabb. renaissance-stylü tervek is, melyek alig kerültek volna negyed-vagy ötödrészébe annak, a mibe ez. A kormány azonban akkor is kimutatta pazarló hajlamát, midőn a tervek közül a legdrágábbat, a legczélszertítlenebbet fogadta el. Csatlakozom Gulnert, képviselőtársam indítványához. (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen felj egyezve. De minthogy időközben Grulner képviselő ur indítványát 10 képviselő irta alá, a képviselő urnak joga van a zárszóhoz. Gulner Gyula: Csak néhány peiczre kivánom a t. ház becses figyelmét igénybe venni, (Halljuk!) hogy némelyekre reflectáljak, amelyek indítványom ellen felhozattak. Gr. Tisza Lajos képviselő ur hosszas dissertatiót tartott az építészeti etylok mellett vagy ellen, vagy azok közt, nem tudom. (Derültség abaloUalon.) Én arra reflectálni nem akarok, mert én a kérdés súlyát nem az építészeti modorra fektettem, ast én egy szóval sem érintettem, czélszeríí és helyes-e azon terv, vagy sem. Az én felszólalásomnak és ezt akarom a vita végén constatálni, nehogy a vita eltereltessék tulajdonképeni czéljától és as én intentióm ellenére történjék a szavazás — egyedül és kizárólagos czélja volt rámutatni azon — bocsánatot kérek a kifejezésért — de többékevésbé szédelgő eljárásra, (Igaz! Ugy van! a balés szélső baloldalon) midőn a nélkül, hogy erre megvolnának a szükséges anyagi eszközeink és daczára annak, hogy az ország nem torkig, de fejen felül van adósságokkal, (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) midőn a kormány nem képes bajainkból a kivezető utat megmutatni, midőn nem birjuk állami feladatainkat teljesíteni úgy, mint azt teljesíteni kellene, népiskoláinkat elhanyagoljuk, minden és minden téren nagy hátramaradás mutatkozik: akkor egy ily fényűzésre kiadni 600,000 frtot s beépíteni akarni oly összeget, mely meg fogja közelíteni, ha meg nem fogja haladni a 15 milliót; ha ez nem szédelgő, de mindenesetre könyelraú' eljárás. Ez a pénzügyi helyzet volt felszólalásomban a kizárólagos álláspont, ettől a vita irányát eltereltetni nem engedhetem. T. ház! Azt is mondotta gróf Tisza Lajos képviselő ur, hogy nagyon furcsán venné ki magát és talán ebben azon vád foglaltatik, hogy mintegy árnyat vet Magyarország törvényhozásának komolyságára, hogy két év múlva, mert 1884-ben hozatott azon törvény, mely az akkori tervet elfogadván, ennek alapján most a költségvetésbe ezen tétel beállittatott, hogy ma ezen tétel töröltessék s a kormány utasittassék indítványom értelmében, hogy azon törvénynek hatályon kivül helyezése iránt nyújtson be új törvényjavaslatot. Itt is áll azon közmondás, a mi nagyon sok helyen áll, hogy jobb később, mint soha. A helyzetnek igazi felismerése és az ebből levont észszerű consequentia soha sem fog árnyat vetni a képviselőház és a törvényhozás komolyságára, sőt azt állítom, hogy midőn a t. kormány a helyzetet egészen másképen látja, szeretem hinni, hogy egészen máskép látja, mert különben kételkednem kellene a kormány őszinteségében, hogy 1884-ben is ilyennek látta, de nem ilyennek mondotta, hogy midőn itt áll előttünk a komoly nyomasztó pénzügyi helyzet, melylyel nem lehet hasonlatba tenni a 84-ikit, midőn önök plust mutattak ki, midőn önök a rendes költségvetésben, ha jól emlékszem 5 millió többlettel brillíroztak, akkor előjönni egy épület emelésére 600,000 frtnyi évi teherrel. A helyzet különböző. 1884-ben, midőn ezen törvény hozatott, melynek foganatosítását mi most megakarjuk akadályozni, egészen más helyzet volt, mint a mostani, midőn önök is bevallják, hogy