Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-310

310. orsüágos illés Január SÍ. 1887. 305 féntartja, kiváltságos állást nyújt nekik és vájjon azt talap azért teszi, hogy ezek üres méltóságok legyenek és mikor a kiegyezés bekövetkezett és a jogtalanságok nagyrésze megszüntettetek, akkor ne következett volna az, hogy a restitutío in inte­grum mellett a nemzet azon helyzetbe jusson az uralkodó házzal és királyai a székhely kérdésében, a mely őt törvényeinél, fogva régi jogos kívánsá­gainál fogva megilleti, hogy magyar királyi udvar­tartás is állittassék. (ügy van! a szélső baloldalon.) Vájjon megfelel-e az a nemzet méltóságának, hogy itt az országgyűlés megnyitása és más ünne­pélyek alkalmával egy idegen állam functionariusai, az osztrák császár udvari hivatalnokai állják kö­rül a magyar király trónját? (Helyeslés a szélső baloldalon) és ugy mint századokon keresztül, a visszaélések idejében, elszorítják a magyar mél­tóságokat saját hivatalos teendőik foganatosításá­ban és végrehajtásában, (ügy van! a szélső halol­dalon.) Ez bitorlás, (Zajos helyeslés a szélső balol­dalon) mert vagy féntartja a nemzet azokat a méltóságokat és a nekik biztosított jogkört, vagy nem. Amig azok a méltóságok megvannak, a nem­zetnek joga van megkövetelni, hogy a méltóságok ne szoruljanak idegen ország és idegen hatalom méltóságai mellett háttérb e. (ügy van! szélső balfelől.) Az osztrák császári ház hivatalnokai, itt Magyar­országon sem a magyar nemzet méltóságát, sem a magyar nemzet fényét, sem a magyar történeti idők ragyogását nem képesek feltüntetni. (Hosszan tartó élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen valóságosan nevetséges a helyzet, melyben vagyunk. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Bécs, „Hofund Residenzstadt*. Ez a czíme. Graz, Prága, Insbruek, Salzburg, mind Residenzstadt; Budapest, Ischl pedig, ha az udvar idejön, „Hoí"­ausflug" (Élénk derültség a szélső baloldalon) és azok az udvari hivatalok és tisztviselők, kik ide Budapestre kiküldetnek, azok kapják a honoráriu­mot a dritte Klasse szerint, a miért az udvari hiva­talnokok és cselédségek körében nagy aprehensio van, mikor Budapestre kell jönni és mikor itt va­lami udvari ceremónia van, nem veszik észre a t. képviselő urak, kik a budai palotának lépcsőzetén járni szoktak, hogy az udvari cselédség csak min­dig a kis libériában van ? A nagyobbat bizonyo­san más viseli. (Élénk derültség balfelől.) Hát a ma­gyar nemzet, mely az udvartartás költségeinek egész felét hordozza, annak a nemzetnek székvá­rosa csak „Hofausflug"; a díjazás dritter Klasse, a libéria másodosztályú legyen. Már bocsánatot kérek, t. ház, de az a nemzet önérzetét mélyen sérti. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) A nemzetnek joga van, ép azon ragaszkodásnál fogva, melylyel a trón iránt viseltetik, hogy a trón mellett saját nemzeti létének személyesítőit és annak méltósá­gait lássa; mert csak akkor fogják az idegenek a fejedelemben a nemzet méltóságát és a nemzet KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XIV. KÖTET. személyesítő'jét felismerni (ügy van! a szélső hát­oldalon) és legyen meggyőződve a t. ház, hogy sok alattomos nemzetiségi agitatiónak lenne egy napon a torka elvágva, ha azt látnák, hogy itt magyar királyi udvartartás van, (Ugy van! a szélső baloldalon) ha azt látják, hogy a királyt magya­rok környezik. (Ugy van! a szélső baloldalon) és nem Magyarország ellenségei, (Ugy van! a szélső baloldalon.) kik a magyar nemzetet gyűlölik, mert akkor tudnák, hogy minden reménykedésük hiába való és oknélküli. (Igaz} Ugy van! a szélső balol­dalon.) De a mikor azt látjuk, hogy az udvartar­tásban mindazok ott vannak, a kikkel az absolut időkben az udvari cseleket szőni megszokták, a kikkel együtt tanácskozni és a kiktől jutalmakat várni szoktak, a kiknek ajkairól hallottak oly ígé­reteket, melyekért a magyar nemzet ellen készek voltaksíkra szállni; ha azt látják, hogy a király személye körül, a királyi udvartartásban mind az ilyen régi személyek vannak, az a meggyőződés érlelődik meg bennük, hogy ez a magyar alkot­mányosság bizony csak ideiglenes, mert különben a király trónja körül ég királyi udvartartásban nem volnának meg a régi ismert alakok, hanem vol­nának azok, kik magyar udvari méltóságokat vi­selnek, (ügy van! a szélső baloldalon.) Hiszen voltak idők történetünkben, midőn Magyarország királyai más államoknak ii ural­kodói valának, volt idő, mikor a magyar király cseh király is volt, mikor a magyar király egy­úttal Lengyelország királya is volt. Mindig az volt a szokás, hogy külön udvartartása volt mint magyar királynak és külön udvartartása mint cseh vagy lengyel királynak és ha a magyar király Cseh- vagy Lengyelországból visszatért, a határ­szélen már ott várták a magyar királyi udvari méltóságok, valamint ha a magyar király Cseh­országba, vagy Lengyelországba ment, a határ­szélen már várták a cseh vagy lengyel udvari méltóságok. Mátyás királynak magának is, a ki Bécset is bírta, mint magyar királynak külön magyar udvartartása volt és volt külön udvar­tartása Béesben is, ha ott időzött és onnan vissza­tért, a magyar udvartartás a határszélen várta királyát. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Nem kell oly messze menni, a habsburgi korszakban is valahányszor látogatásaival szeren­cséltette a király az országot, hogy koronázási vagy országgyűlés megnyitásra megjelent, a magyar udvari méltóságok mindig kivonultak az ország határszélére. Már volt alkalmam bebizonyí­tani, hogy Károly király és Mária Terézia koro­názása alkalmával a magyar udvari méltóságok elfoglalták helyüket és midőn az elé akadályok gördittettek s az országgyűlés megkövetelte, hogy helyüket elfoglalják, az országgyűlés kívánságá­nak elég is tétetett. Hiszen nem kell ebben semmi lehetetlenséget látni. Ott van Svéd és Norvégia, 39

Next

/
Thumbnails
Contents