Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-310

304 S10. ortzágo* ülés jannár 81. 1S87. volna ez az udvar rokonszenvének a nemzet irányában uralkodó és nép között általában a jó viszonyt örök időre megállapítaná s akkor meglátná a külföld, mire képes egy hazájáért és királyáért lelkesülni tudó lovagias nemzet. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De a mi mindennél is fontosabb, az ország államhatalmi tekintélyét is jelentékenyen növelné, mert mig jelenleg a magyar király a külföld előtt alig ismeretes, a diplomatiai összeköttetésnél fogva tudomására jönnének annak, hogy dualisticus államformában a magyar király személye épen oly fontos tényező, mint az osztrák császár. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Továbbá egy valóban visszás és sajnálatos körülményre vagyok bátor a t, ház és különösen a t. kormány figyelmét felhívni és ez az, hogy még ma is a kétfejű sasos fekete-sárga zászló leng ott a királyi várlak ormain, a melyre tulajdonképen semmi szükség, mert ha csak azt ezé]ózná, hogy midőn felhuzatik a várpalota ormaira, ugyanakkor az uralkodó jelen van az országban, ezt épen ugy megtehetné a nemzeti lobogó is s aminthogy eltávolíttattak minden középületről a kétfejti sasos czímerek, ugy el kellene távolítani azt a várpalotáról is, mert a palota sem kizárólagosan a korona, hanem az állam tulajdona. De különben mi czélja is van annak, hogy a kétfejű sasos sárga fekete zászló tudja Isten mennyi ideig kacérkodjék még ott a Hentzi-szoborral. Egy másik visszás körülmény az is, hogy a budai várpalotában egyetlen egy díszes udvari fogat sincs. Megtörtént már az, hogy midőn külföldi vendégek jöttek látogatni királyunkhoz, udvari fogatok hiányában, egyszerű bérkocsikon kellett őket elszállítani a vasutaktól s aztán budapesti fiakkereken tartották felvonulásokat a várba. Tovább menve, nem teljes joggal megkövetelhetnők-e azt is, hogy a magyar királyi testőrség, mely jelenleg Bécsben van, az ország fővárosába helyeztessék át, mint a hogy az osztrák császári Arciére Leibgarde mindig csak Bécsben székel. Szükség esetén a király személyének őrizetére szintén ugy felmehetnének azután ők Bécsbe, mint a hogy lejönnek az Arciére Leibgarde és a BurgGensdarmerie tagjai, midőn a király körünkben időzik. Különben, t. ház, meg kell jegyeznem azt is, hogy bármikor és akárhányszor szólaltunk is még fel e tekintetben, a kormány semmiféle javítást a mi propositiónkra nem tett s konok nyakassággal ragaszkodik ahhoz, mit Bécsben rendeletül kap. Elismerem, hogy a budai várpalota jelen alakjában és kiterjedésében kissé szűk még mindezen attribútumok és kellékek elhelyezésére, de miután a nagyobb dimensióban felépítendő újabb királyi várlak helyiségekben szűkölködni nem fog, a kormánynak lesz feladata mindazon kellékekről gondoskodni, melyek az udvartartás kiegészítésére szükségesek. Elvárjuk továbbá a kormánytól, hogy minden erejével oda fog hatni, hogy a magyar királyi udvartartás teljesen visszanyerje nemzeti jellegét s a jövőben elejét fogja venni mindazon visszásságoknak, a melyeket felsorolni szerencsém volt. Ebbeli reményemben a tételt magát különben megszavazom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ugron Gábor: T. ház! (Halljuk!) Itta czím ugy szól, hogy: királyi udvartartás. Már előttem szólóit megmondotta,;hogy hol van hát? Majd két évtizede, hogy a nemzet királyi udvartartásra jelentékeny összeget szavaz meg és az a királyi udvartartás nem létezik; ha nem létezik, mire fordítják azon összegeket, melyeket a nemzet képviselőháza megszavaz? (Igás! a szélsőbalon.) 1872-ben Kerkapoly pénzügyminister ur a pénzügyi bizottság elébe részletes kimutatást terjesztett a civillistahovafordítása iránt; akkor meggyőződtek a nemzetnek képviselői, hogy bizony Magyarország a jótékonysági tételeknél nagyon háttérbe van szorítva az osztrák tartományokkal szemben, minek következése az lett, hogy a jótékony czélra fordítandó összeg 900,000 frtbanmegállapítatott és azóta az pontossággal meg is tartatott ; tehát az a tény, hogy már egyszer a nemzet képviselőibeletekintéstnyertek a civillistába,márez a tény is bizonyítja, hogy jogunk van nekünk tudni azt,hogy ezen összeg mire és miként használtatik fel, de ha nem történt volna is, akkor is jogunk volna követelni, hogy tudjuk, hogy mire használtatik és mire fordíttatik az. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az összes közösügyi kiadások mind a cjuota arányában osztatnak meg Austria és Magyarország között; az udvartartás költségei pediglen egyenlően fedeztetnek Magyarországban és Austriában. Mit jelentett a nemzetnek ezen ténye a kiegyezésnél ? Azt jelentette, hogy Magyarország ép oly királyi udvartartást kivan, mint a milyen császári udvartartás Bécsben van. (Ugy van! a szélső haloldalon.) Mert ha nem kívánta volna ezt, akkor a költségnek nem felével, hanem csak 30%-val járult volna hozzá. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És, t. ház, hogy Magyarországnak nincsen királyi udvartartása, ez törvényen alapul-e ? Vájjon a törvényeinknek megfelelő állapot-e ? Nem ! Hiszen őseink, mióta a Habsburgok jogara alá kerültek, folyton törvényeikben és országgyűléseikben hozták meg határozataikat, hogy a magyar király, ki ha egyszersmind német császár is volt, székhelyét tegye Budára és minél többet üljön Budán az ő népei között és mikor egy nemzet azt kívánja, hogy fejedelme székhelyét a nemzet fővárosába tegye, ugyanakkor már azt is kívánta, hogy azon uralkodónak udvartartása is legyen. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A mi közjogunk az udvari méltóságokat mind