Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-310

SÍO. orssAgM liléi január 31. 1SS? g(Jj vetési előirányzatával együttesen tárgyalható legyen. Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, szétosz­tatni s akként tűzetik napirendre, hogy az a köz­munka- és közlekedési ministeriumnak 1887. évi költségvetésével együttesen tárgyalgassák. (Álta­lános helyeslés.) Több jelentés nincs. Következik a napirend: a honvédelmi minis­terium elhelyezéséről szóló államéptilettel szom­szédos teleknek s azon levő épületnek megvételé­ről szóló törvényjavaslatnak harmadszori fel­olvasása. Beöthy Algernon jegyző (olvassa a tör­vényjavaslatot). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a most felolvasott törvényjavaslatot harmadszori fel­olvasásában is megszavazni: igen vagy nem? (Felkiáltások.- Igen! Nem !) Kérem azokat, a kik megszavazzák, méltóztassanak felállani. (Megtör­ténik.) A ház többsége megszavazza s az alkotmá­nyos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett szokott módon a főrendiházzal közöltetni hatá­roztatik. Következik az 1878. évi V. t.-cz. 27. §-ának módosításáról szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Beöthy Algernon, jegyző (olvassa a tör­vényjavaslatot) . Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az imént felolvasott törvényjavaslatot végszövegezé­sében megszavazni. Igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kéiem azon képviselő urakat, a kik megszavazzák, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége megszavazta és igy az alkotmányos tár­gyalás és szíves hozzá járulás végett szokott mó­don a főrendiházhoz fog átküldetni. Következik az 1887. évi államköltségvetés részletes tárgyalása és pedig az I. füzet. Beöthy Algernon jegyző: (Olvassa.) Ki­rályi udvartartás. Rendes kiadások: I. fejezet: A királyi udvartartás költségei 4.650,000 forint. Gulácsy Gyula: T. képviselőház ! (Halljuk! Hátijuk!) Nincs szándékomban jelen felszólalásom kapcsán a szóban forgó tételnek csak részbeli le­szállítását is indítványba hozni, jóllehet el kell ismernem, de el kel! ismernünk mindnyájunknak azt, hogy az országnak pénzügyi helyzetéhez ké­pest nagyon is tűlloyalisan és az akkori lelkese­désnek nagymérvű befolyása alatt lön az ily nagy összegben megállapítva és megszavazva. De épen azért, mivel Magyarország fele részben járul az udvartartás költségeinek fedezéséhez, önkénytele­nül is azon kérdés merül föl előttem: részesül-e ezután az ország az udvar részéről mindazon jo­gok és kedvezményekben, melyeket áldozatkészség és loyalitáshoz mérve már csak a méltányolási szemponcból is megkövetelhetne, (ügy van! a sselső baloldalon.) EgyszerS erre a felelet és mindnyájunk által igen sajnosán tudva is van, hogy bizony nem. Mert hiszen 19 éves alkotmányos életünk alatt még csak azt sem tudtuk kivívni és elnyerni, hogy az udvar, idejének felét az országban töltse el, sőt hogy a fejedelmi repraesentatiónak a diplomatia szempont­jából ne csak Bécsben, hanem Budapesten is jut­tatni helyet; már pedig ha van egy koronázott magyar király, kihez a nép osztatlan vonzalommal és rokonszenvvel viseltetik, megkívánhatja, hogy e rokonszenv és vonzalom viszonoztassék is s ha nemcsak névleg, de tényleg létezik is az a koro­názott király : állásának méltósága is megkíván­hatja azt, miszerint :;z udvar bírjon mindazon kel­lékekkel, melyek megengedik, hogy a koronának fénye és jelene ne álljon annak maltja és régi dicsősége mögött. (Helyeslés a s,sélsö baloldalon.) Hiszen e czélra lett volna szánva ötödfél millió összeg, mely a civillista ezímén az ország kincstárából kifoly. de valójában fordittatik-e az a magyar udvartartás költségeire, leli-e az tisztán csak Magyarországon hoväfordításának helyét, de sőt kérdem: van-e egyáltalában magyar királyi udvartartás? Mert hiszen azt csak nem nevez­hetjük magyar királyi udvartartásnak, midőn nagyobb ünnepélyességek alkalmával, melyek Budán a várpalotában tartatnak, annak rendezé­sére mindenkor az osztrák császári Obersthof­marschall delegáltatik, ki az ugyan meglevő, de valójában csak a statisták szánandó szerepére kárhoztatott magyar királyi főudvarmester helyét tölti be és szorítja azt ki functiójából. Vagy pedig a magyar királyi udvartartás kellékeihez tartozik az is, hogy az évnek legídább 11 hónapján keresz­tül a királyi várpalotában az udvartól jelen senki sincs és ott a kaiserlich königlichen Schlosshaupt­mannon kívül, senki a honneurt nem adja és egyedül csak ő képviseli az udvart. Vagy talán valami nagy díszére válik-e dicsőségesen uralkodott Mátyás király várpalotájának, hogy ott a felírások ma mind németek és ott egyetlen hivatalnokot kivéve, az alkalmazottak között magyarul talán senki sem beszél. Mindezen anomáliák, t. ház, annyira visszás dolgok, hogy azokon, nehogy a nemzeti önérzet és a magyar király méltósága tovább is csorbát szenvedjen, minél előbb segíteni és a magyar királyi udvartartásnak régi fényét s különösen nemzeti jellegét megszerezni, visszaadni kell. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az udvarnak a fővárosban lévő hosszasabb tartózkodása jelentékeny és jótékony befolyással volna nemcsak a főváros, hanem az egész ország­nak ugy anyagi, mint szellemi fejlődésére is, nagyobb lendületet adna a társadalomnak, a nem­zetben még jobban felkeltené a ragaszkodási haj­lamot uralkodójához, csalhatlan és örvendetes jele

Next

/
Thumbnails
Contents