Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-309

309. országos ülés január 28, 1887. 297 zésének alkalmával nem volt kellő tekintettel a valódi szükségletre és ezen könnyelműség vádját némileg az előadóra is kiterjesztette. T. ház! Én azt gondolom, hogy a mi az én előadói személyemet illeti, e tekintetben a szónok ur nyilatkozata teljesen alaptalan, mert hiszen ő legjobban tudhatja, hogy én csak két év óta vagyok ezen tárczának előadója s igy felelősséggel azért, a mi ezelőtt nyolcz évvel történt, semmikép sem lehet engem terhelni. (Helyeslés a jobboldalon.) De ha állana is az, a mit a szónok mondott, hogy tudniillik bizonyos könnyelműség volt a honvédelmi palotát ugy tervezni, a mint az terveztetett, kitűnvén, hogy az nem képes a személyzetet befogadni, én azt kérdem : mi a nagyobb könnyelműség, továbbra is megmaradni annál, a mit a t. szónok könnyelműségnek nyilvánított, vagy a hibán segíteni 1 Pedig a jelen törvényjavaslat nem akar egyebet, mint orvosolni azt a bajt, melyet a t. szónok könnyelműségnek decretál. Miután végre, t. ház, én ugy látom, hogy e törvényjavaslat elfogadása valódi szükségletnek felel meg, nem akarván ismétlésekbe bocsátkozni, egyszerűen csak újra kérem a t. házat, hogy a pénzügyi bizottság jelentését, illetőleg javaslatát elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnökl T. ház! A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a honvédelmi miniaterium elhelyezésére szolgáló államépülettel szomszédos teleknek és a rajta levő épületnek megvételéről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadta. Következik a részletes tárgyalás és pedig először a czím. Beöthy Algernon jegyző (olvassa a törvényjavaslat ezímét és 1—4. §-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak). Elnök: T. ház! E szerint a törvényjavaslat részleteiben is el lévén fogadva, végmegszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Kó'vetkezik a napirend szerint a képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése, „az 1878 :V. törvényczikk 27. § ának módosítása tárgyában" beadott 409. számú törvényjavaslatról, Azt hiszem, a t. ház a jelentést felolvasottnak méltóztatik tekinteni és igy az általános vitát megnyitom. Az első szó a bizottság előadóját illeti. Körösi Sándor, az igazságügyi bizottság előadója: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn 187b-ban törvényhozásunk az V. czikkben megalkotta büntetőtörvénykönyvünket, azon büntetések közé, melyek az emberi különös akaratnak az általános akarat elleni ellenszegülése esetében KÉPVIL NAPLÓ 1884—87. XIV. KÖTET. ! törvényszegések megtorlására alkalmasak, felvette a pénzbüntetést is, mint olyant, melyet régibb törvényeink is alkalmaztak és mely bizonyos törvényszegések esetében oszthatósága és helyrehozhatósága, tehát a büntetés két lényeges eorollariumánál fogva igen alkalmas és igen igazságos. Ugyanezen törvényhozásunk az V. czikkben a pénzbüntetésekből bejövő összegek hovafordításáról is rendelkezett, azt rendelvén a 27. §-ban, hogy a pénzbüntetések az elbocsátott szegény foglyok segélyezésére és javító-intézetek felállítására és fenntartására fordíttassanak. Törvényhozásunk a modern kor humánus követelményeinek hódolt egyrészről, másrészről törvényhozói eszélyességet tanúsított akkor, mikor az elbocsátott szegény foglyok segélyezését és javító-intézetek felállítását elrendelte. Büntetőtörvénykönyvünk a büntetések végrehajtásánál a fokozatos, progressiv rendszert vette alkalmazásába, vagyis azon rendszert, a mely még egyrészről az elítélttel súlyosan érezteti az állam büntető hatalmát, másrészről szenvedések és nélkülözések között hozzászoktatja az elítéltet ahhoz, hogy önerejéből maga küzdjön ki a maga számára enyhülést és könnyebbséget. E rendszerből kifolyólag felvette büntető törvénykönyvünk a közvetítő-intézetet, melynek czélja az, hogy az elítéltet akaratereje és önuralma erősítésével a szabad életre előkészítse. Felvette a feltételes szabadságra bocsátás intézményét, melynek czélja az, hogy a szabadon bocsátott elítélt valamely tisztességes, becsületes kereset és életmódra szert tehessen egyrészről, másrészről pedig folytonos jó magaviselet által igazolja, hogy javulási szándéka erős elhatározáson alapul. Ezen intézményeknek mintegy kapcsolatos länczszeméül felvette akkor törvényhozásunk a szabadon bocsátott szegény foglyok segélyezését és a javító-intézeteket is, azt akarván ezáltal elérni, hogy a feltételesen szabadon bocsátott egyén valamely tisztességes keresetmódot kezdhessen és a becsületes életpályára visszatérjen. A régi időben állam és társadalom abban hibázott, hogy az elítéltek és szabadon bocsátottak, tehát a büntetésüket kiállottak sorsáról nem gondoskodott. Tíz-husz évi bebörtönözés után kitaszította őket a társadalomba, a hol egészen új nemzedéket talált, minden támasz nélkül állván, önfentartási ösztönből ismét a bűn útjára lépni kényszeríttetett. A napirenden lévő törvényjavaslat mindezen intézményeket nem akarja megszüntetni; megakarja azt tartani, csak oda akarja módosítani, hogy a pénzbüntetések ne kizárólag a 27. §-ban kitűzött czélra fordíttassanak, hanem azok 9

A részben fogházak, börtönök, államfogházak és fegyházak építésére fordíttassanak, azt hozván fel indokul, hogy az 1880-ik év szeptember óta szer38