Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-309
296 SOS. ftfíiigos ttléi Janaár S8. 1887. Thaly Kálmán: T. ház! Személyes kérdésben bátorkodom szót kérni, minthogy a minister ur személyemre kétszer, háromszor hivatkozott. Ez, azt hiszem, jogom és magam iránti kötelességem. Méltóztatik tagadni a minister ur, hogy ő rendelte el a rövid utón való közlekedés megszüntetését. Én nem a szóbeli közlekedést értettem, hanem azt, hogy mikor két vagy több osztály közösen van hivatva elintézni egy aetát, az egyik rövid utón közölje véleményét a másikkal s ez rövid utón feleljen. Én ezt a rövid utón való elintézést értettem, a mint az a hadbiztosságoknál saz alárendelt parancsnokságoknál szokásos. Méltóztassék csak visszaemlékezni! Az én emlékező tehetségem nem a legroszszabb s nagyon jól tudom, hogy ezt az eljárást Szende Béla volt minister alatt ugyan, de az ő, államtitkári minőségbentett indítványára szüntették meg,életbe léptetve a tisztázatokat és igy szaporítva az irka-firkát. Meglehet, hogy csalódom, de mondom: emlékező tehetségem nem szokott cserben hagyni. A mit a benlakásra nézve mondtam, ahhoz — méltóztassék csak visszaemlékezni — hozzátettem: ha a kivül való lakás az ügyek vezetését nem hátráltatja és másodszor: „az ő bölcs belátása szerint." Azt gondolom, hogy midőn igy, minden személyes czélzás nélkül, lehető kímélettel említettem azt, mint ellenzéki képviselő, épen nem léptem túl a határt. A minister ur harmadszor említette az ellenőrzési jogot. Meglehet, hogy sok tisztviselőnél szükség van ellenőrzésre. De a mi engem illet, hivatkozom életemre, mely nyitott könyv nemcsak e ház, hanem az ország előtt, mert több, mint 30 éve működöm nyilt pályán. És hivatkozom a ház naplójára. Szende Béla mondta azon helyről, hogy a honvédség szervezésének egyik szerény résztvevője voltam s hogy ottani minőségemben csak egy hibát követtem el — Szende Béla saját szavait ismétlem, a ki azt mondta, hogy ott hagytam állásomat. Ezen elismerést kaptam a minister ur elődjétől. Nekem nincs okom senkinek ellenőrzésétől félni és óvakodni. Tessék actáimat átvizsgáltatni s ha egy hajszálnyit talál benne, a mi netalán ellenőrzést kivan, most is állok elébe és a felelősséget elvállalom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egyébiránt megjegyzem, hogy mint az elnöki osztály vezetője, nem is állottam az államtitkár ur ellenőrzése alatt, onnan a minister kivett s igy egyenesen boldogult Szende ellenőrködése alatt állottam. Ezeket akartam, t. ház, személyes kérdésben megjegyezni és ezekkel tartoztam magamnak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Dániel Ernő előadó; T. ház! Midőn előadói jogommal élek, ezt a lehető legrövidebb idő J alatt akarom teljesítem és esak egy pár pontr kívánom a t. ház becses figyelmét felhívni. (Halljuk!) Mindenekelőtt eonstätálom, hogy mindazon szónokok, a kik a törvényjavaslat el nem fogadása mellett nyilatkoztak, a vétel s az ügy financirozásának előnyös volta ellen nem tettek kifogást. Azon indokok, melyeket a törvényjavaslat el nem fogadása mellett felhoztak, főleg abból állanak, hogy a törvényjavaslattal inkább a bureaucratia kényelmét akarjuk előmozdítani, hogy a takarékosság és az úgynevezett koplalás elvének nem felel meg ezen újabb befektetés s végre, hogy több oly új kiadásba sodortatunk be, melyekről most még fogalmunk sincs s melyekre nézve alapul vették a minister urnak a pénzügyi bizottság tárgyalása alkalmával tett egyik nyilatkozatát. Én azt gondolom, t. ház, hogy ezen ellenvetések, melyekre különben már a minister ur megfelelt, egyáltalában nem jöhetnek tekintetbe. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Nem jöhetnek tekintetbe először azért, mert Thaly képviselő ur azt mondja, hogy ő a honvédségre szükséges költségeket mindig legnagyobb készséggel megszavazza, de egyszersmind különbséget tesz a bureaucratia és a honvédelem követelményei között. Ezzel szemben én csak azon kérdést akarom fölvetni, hogy miként hiszi ő a fejlődött honvédség ügyeit elintézhetni, ha nem gondoskodunk arról, hogy az ügyek a centrumban megfelelőleg kezeltessenek? Hiszen, ha ezek kellőleg nem kezeltetnek, akkor maga a honvédség ügye nem halad előbbre. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Ez a két dolog szoros összeköttetésben van egymással s ezeket elválasztani nem lehet a nélkül, hogy vagy az egyiknek, vagy a másiknak ne ártsunk. Továbbá azt hiszem, hogy nevezetes tévedésen alapul a t. szónoknak azon kifogása, hogy ezen törvényjavaslat által egy nevezetes alkotmányos elv sértetett volna meg, azon alkotmányos elv, hogy a minister mindaddig nem tehet semmiféle kiadást, míg az a ház által jóváhagyva nincs. Én ugy látom, hogy ezen alkotmányos elv megsértéséről szó sem lehet, mert a honvédelmi minister ur világosan megmondta a pénzügyi bizottságban, hogy ő szándékozik ugyan egy másik telket vásárolni, de arra most nem fog költséget kívánni s annak idején fog előterjesztést tenni a t. háznak. Azon költségek iránt tehát a háznak annak idején módjában és hatalmában lesz nyilatkozni s ennélfogva én azt gondolom, hogy a legnagyobb méltánytalanság volna már most kárhoztatni oly dolgot, miről a minister még csak később fogja előterjesztését megtenni. Azonban a t. szónok ur bizonyos könnyelműséggel is vádolta a minister urat, nevezetesen, hogy a palota terve-