Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-309
309. országos 81 és január 28. 1887. 295 el lehet helyezni s mivel ezzel eleje vétetik annak, hogy az iratokat az utczän keresztül kelljen hurczolni. (Élénk helyeslés jobhfelöl.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Báró Fejérváry Géza honvédelmi minister: Habár Grómon Dezső államtitkár és képviselő nr már tárgyilagosan s részletesen előadta az ügyet, mégis szükségesnek tartom, hogy egyes megjegyzésekre nézeteimet nyilvánítsam, illetőleg azokra a választ megadjam. Thaly Kálmán t. képviselő ur azon megjegyzésére, hogy én az előterjesztést csak azért tettem, mert engedni akarok a bureaucratia terjeszkedésének, csak azt mondom, hogy ez nem áll. A t. képviselő ur azt is mondotta, hogy én hoztam be a ministerinmba a bureaucraticus formákat; hogy én tiltottam be, hogy az osztályok egymással szóbelileg érintkezzenek s hogy én hagytam meg, hogy irásbelileg közlekedjenek. Ezt határozottan tagadom; ez nem áll. Én csak ellenőrzést követeltem és ha ez — nem mondom, Thaly Kálmán képviselő urnak akkori minőségében — de talán másnak kényelmetlen ellenőrzést gyakoroltam, ez államtitkári kötelességem volt akkor és ezt teszem most is. Thaly Kálmán: Személyes kérdésben szót kérek. Báró Fejérváry Géza honvédelmi minister: Nehezíteni nem szoktam az ügyek menetét. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy segítve lesz a bajon, ha a honvédelmi minister ott hagyja természetbeni lakását. Szívesen ott hagynám, kijelentem egyenesen, de ez nem tőlem függ, minthogy bölcsen intézkedett a törvényhozás annak idején, hogy a minister azért lakjék a ministeriumban, hogy mozgósítás alkalmával éjjel-nappal ott legyen. És ez helyes és szükséges is. Azon kivül gyakorlati szempontból véve, a dolog ugy áll, hogy 1500 forinttal több kiadás lesz most, ha törvényjavaslatomat el méltóztatnak fogadni ; ha pedig a minister kimegy a ministeriumból lakni, kap 2000 forint lakbér-illetéket, a mi tehát 500 forint kárral jár. (Derültség.) Eltekintve tehát attól, hogy gyakorlatilag nem volna, esetleges mozgósítás tekintetéből helyes, ha a minister kimenne az épületből, ez még évenként 500 forint tényleges kárral is járna. Ezt tehát nem fogadhatom el indokul. Azt méltóztatott hangsúlyozni több oldalról, hogy az alkotmányos formát sértettem meg, a mennyiben annak idején egy kisebb 27,000 frtnyi értékű telket vettem meg a kincstár számára a törvényhozás beleegyezése illetőleg engedélyezése nélkül. Megengedem, őszintén megvallom, hogy talán helyesebb lett volna jelentést tenni a t. háznak s engedélyét kikérni. (Közbeszólások a szélső balfelől: Ugy kellett volna/) Én hallgattam közbeszólás nélkül a képviselő urakat, ugyanazt kérem a magam részéről is. (Helyeslés jobbfélől.) Én azt azért nem tettem, mert először a 27,000 frtnyi tétel tekintettel arra, hogy ezen tétel évi részletekben fizettetett ki és pedig a tárczámban eszközlött megtakarítások utján, hogy a szükséges dolgokat elhagyom, hogy a még szükségesebbnek eleget tehessek és hogy ily módon az államnak minden további költség nélkül vagyont szerezzek. Azt hiszem, ezáltal a dolog lényegére nézve nem hibáztam. Ismétlem, megengedem, hogy helyesebb lett volna előlegesen kérni az országgyűlés beleegyezését, de tekintettel a csekély összegre, tudniilik évenkénti pár ezer forintra, melyet fizetünk, azt nem tettem. De kijelentettem a pénzügyi bizottságban, hogy fenntartottam magamnak bejelenteni e tényt a törvényhozásnak, a mint előbb szándékomban volt, most tenni; de tekintettel a pénzügyi viszonyokra, nem tettem, hogy az építés iránti kérelmet az országgyűlés elé terjesszem, hanem fenntartottam magamnak, hogy azt be fogom jelenteni és hogy a t. ház utólagos beleegyezését fogom kérni. A mi azon megjegyzést illeti, hogy a kormány beugrasztja a törvényhozást ily építkezésekkel, erről engedelmet kérek, nem lehet szó. Azt méltóztatott mondani, hogy túlkiadás történt a honvédelmi palota építésénél, (Egy hang a szélsőbalon: A kereskedelmi ministeriumnál!) de a honvédelmi ministeriumnál is hallottam —jó fülem van. Beugrasztásról nincs szó, a mennyiben a pénzügyi bizottságban határozottan kijelentettem, hogy az építkezés, mely a kibővítéssel fog járni, 150,000 frtba fog kerülni. De minthogy én ez időpontot nem tartom alkalmasnak arra, hogy e pénzt a törvényhozástól kérjem, azért lemondtam most az építkezési szándékról és alkalmasabb időben leszek bátor erre nézve javaslatot tenni. Beugrasztásról tehát itt sem lehet szó. Még egyet nem hagyhatok említés nélkül. Thaly képviselő ur bár egyrészt hangsúlyozza a takarékosságot, másrészt azt mondja, hogy még ettől is eltekintene és hozzájárulna a törvényjavaslathoz, de csak egy föltétel alatt: ha a Hentziszobor eltávolíttatnék ; mert ő abba, hogy az azon téren áll, sértést lát a nemzetre nézve. (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, nekem a magyar nemzet világhírű, nemes lovagiasságáról sokkal magasabb fogalmam van, hogysem abban sértést láthatna, hogy egy katonának, ki sajnos viszonyok között elesett, emlékszobor emeltetett. (Zajos ellenmondások a szélső baloldalon. Helyeslés jobbfélől.) A nemzet sokkal magasabban áll és nemes lovagiasságában ebben sértést nem találhat. A megszavazást tehát ezen föltételhez kötni nem volna helyes. A mondottak után kérem, méltóztassék a törvényja| vaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés jobbfélől.)
