Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-309

194 301. országos iiés janoár 38. 1887. a mi a közoktatás, a mi a honvédelem s a mi a közgazdaság fejlesztésére szükséges, az államtól és ezen intézményektől nem vonom meg; de akkor, midőn még száz meg száz község van, a melyek magok nem képesek tanodát állítani, hogy azokban gyermekeiket oktassák, a tisztán a hivatalnokok kényelmének érdekében kivánt pénzöszszeget, természetesen meg nem szavazom és csatlakozom e tekintetben Thaly Kálmán t. barátom azon kijelentéséhez, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadja el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gromon Dezső államtitkár: T. ház! Miután felhozatott, hogy a honvédelmi ministerium épületének kibővítésére szükséges ezen összeg főleg azért kéretik, mert azt a bureaucratia kényelme kivánja, bátor vagyok felszólalni. (Halljuk!) Én, t. ház, nem szoktam egyes jelentések vagy felszólalások után indulni, hanem mindig személyes meggyőződésemet veszem tekintetbe. És ebben az esetben is, midőn a vett jelentésekből arról értesültem, hogy az irattárban, a kiadóhivatalban, az iktatóban annyira egymásra zsúfolva vannak a hivatalnokok s oly kevés a hely, hogy még az iratokat sem lehet elhelyezni, magam személyesen jártam be minden helyiséget. Ott az illető osztályfőnökökkel megbeszéltén a dolgot arra nézve, hogy minő helyiségek szükségesek okvetlenül a honvédelmi ministerium helyiségeinek kibővítésére s arra nézve, hogy nem lenne-e olcsóbb tán más házban kibérelt helyiségekben elhelyezni egyes hivatalokat: arról győződtem meg, hogy nem a kényelem szempontjából, hanem az elkerülhetetlen szükség következtében 44 helyiség okvetlenül szükséges, ha azt akarjuk, hogy az ügyek ugy kezeltessenek, hogy ne csak kellő gyorsasággal, de pontossággal végeztethessenek. Legyenek meggyőződve a t. képviselő urak, gyakran volt alkalmam rendetlenséget tapasztalni és midőn a dolognak végére jártam, kénytelen voltam nem a fegyelmi eljárást elrendelni, hanem az egész ügyet elejteni azért, mert beláttam, hogy olyan helyiségekben, a hol az ajtót alig lehet kinyitni a sok iratcsomag miatt s hol még igy sincs hová tenni az iratokat s tehát e miatt a hivatalnok nem képes elvégezni feladatait, a fegyelmi eljárás elrendelése ez egyének ellen, ha talán hibáztak is, emberiség elleni vétség lenne. (Helyeslés jobbfeJől.) De ezenkívül, t. ház, ott csakugyan nem lehet kényelemről szó, a hol — méltóztassék megtekinteni — vannak ministeri tanácsosok, a kiknek előszobájuk nincs s ha ezekhez magánfelek j" önnek, kénytelenek téli időkben a hidegben a folyosókon tartózkodni addig, mig a ministeri tanácsos az esetleg nála levő másik magánféllel végzett. Biztosítom a t. házat, hogy nem a hivatalnok kényelmét vettük tekintetbe, hanem azt, hogy az iratok elhelyezésére nélkülözhetetlenül tér kell és erre 44 helyiségre van szükség. Azt méltóztattak mondani, hogy olcsóbban lehetne bérházban kapni helyiségeket. De méltóztassanak tekintetbe venni azt, hogy mennyi bajjal, sokszor kiszámíthatatlan veszélylyel van összekötve, hogy a szükséges iratokat más épületből szolgákkal küldözgessék az utczán át. Thaly Kálmán: Ez nem újság! Történt éveken át, mikor négy épületben volt a ministerium elhelyezve! Gromon Dezső: Történt az igaz, az előbbi időkben. Megtörtént, hogy az egyik szolga az iratcsomóból két ajánlatot vesztett el. Ez az épületben történvén, az iratokat meglehetett találni ; de ha ez az utczán történt volna, alig lett volna a keresésnek ez az eredménye. Ha a t. képviselő urak a felelősséget magokra vállalják azon károkért, a melyek például a házassági óvadékokra vonatkozó iratok elvesztéséből származhatnak, lehet az eddigi gyakorlat mellett megmaradni ; különben nem. Négy utczai és egy udvari helyiség béreltetett ki a honvédelmi ministerium által a szomszéd házban, melyért 900 forint évi bér fizettetik. Nem szoktam, t. ház, élénk színekkel ecsetelni, de mint már mondtam, 44 helyiségre van szükség. Méltóztassék már most kiszámítani, hogy ha öt helyiség 900 forintba kerül, mibe fog 44 helyiség kerülni. Nem csinált a honvédelmi minister ur abból titkot, midőn a pénzt a szomszédos teleknek megvételére kérte, hogy építeni akar, mert kijelentette, hogy csak akkor fogja a költségeket az építésre kérni, ha a pénzügyi viszonyok változni fognak, mert hogy azért vegyen meg egy házat a honvédelmi minister, hogy annak igen nagy pinczehelyiségeit használja, feltételezni nem lehet. A szomszéd ház, a melyért egyszer 73,000 forintot kértek, családi viszonyok miatt ma 43,000 forintért vehető meg. Ha ez alkalmat elmulasztjuk, lehet hogy még egyszer 73,000 forintot fognak kérni érte. Erre azt lehetne válaszolni, hogy ott a kisajátítási törvény. Igen, de méltóztassanak tekintetbe venni, hogy a hány kisajátítás csak történt, mindig drágább volt a vétel, mint különben. Én magam vettem ezt az ügyet kézbe és alkudoztam s én kötöttem meg a szerződést ugy, hogy a tulajdonos le van ugyan kötve, de a kormányra nézve a szerződés csak akkor lesz kötelező, ha azt az országgyűlés jóváhagyja. (Helyeslés.) Mindezeket tekintetbe véve, miután látom úgyszólván a nyomort a ministerium elhelyezése körül s miután az ügyeket igy vezetni tovább nem lehet, kérem a t. házat, hogy az ezen bérháznak megvételére vonatkozó javaslatot annyival is inkább méltóztassék elfogadni, mivel egy ajtó áttörésével a mostani helyiségekkel össze lehet kötni az új helyiségeket, amelyekbe a számvevőség egy részét