Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-309
: Slt. «*iágM 11* így volt a postapalotánál, egyetemi könyvtárnál, kereskedelmi ministeri palotánál és honvédelmi ministeri palotánál is. Valamint ahhoz is hozzá vagyunk szokva, hogy rendesen eleinte csak kisebb összeget szokott a kormány kérni és ez által szokta mintegy beleugratni a törvényhozást a későbbi tetemes összegek megszavazásába. Itt is most egy telekre akarnak tőlünk csekélyebb összeget. Jő azután a második telek megvétele és utána az építkezési költség és az elmaradhatlan túlkiadás és fájdalom, hogy ezen míífogás daczára, a mely mindenütt mutatkozni szokott, a többség rendesen fel szokott ülni. Mi azonban nem ülünk fel ezen mtífogásnak és nem is szavazzuk meg ezen kért költséget. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Thaly Kálmán t. képviselő ur egy feltételhez kötötte, hogy ő egyénileg hajlandó volna megszavazni az összeget, ha t. i. a nemzetet méltán sértő és megalázó botránykő onnan eltávolíttatnék. Én még ez esetben sem volnék hajlandó megszavazni ; hanem mégis van egy feltétel, a mely alatt ezt készséggel megszavaznám, t. i. ha a magyar önálló hadsereg felállíttatnék, (Helyeslés a szélső baloldalon) a mely esetben elismerem azt, hogy a honvédelmi, illetőleg akkor magyar hadügyminister a jelenlegi helyiségekben elférni nem tudna. Ezen feltétel alatt én is örömest megszavaznám, de miután nem remélem, hogy e feltétel megadassák, tehát nem járulok e törvényjavaslat elfogadásához. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József: T. képviselőház! (Halljuk!) Szerettem volna ugyan, ha akár a t. túloldalról, a többség részéről, (Csanády Sándor közbeszól: Még nem többség!) illetőleg a mostani parlamenti többség részéről, (Derültség) vagy pedig legalább a t. honvédelmi minister nr részéről előbb történt volna már felszólalás, hogy sem a ház t. elnöke kimondja azt, hogy szólásra nincs senki felírva. Miután azonban felszólalás nem történt azon párt részéről, mely tegnap töménytelen szavazattöbbséggel szavazta meg a jelen kormány takarékos politikáját, megszavazta azon politikát, mely még a szükségeseknél is a takarékosságot hirdeti szóval, de ma mindjárt az első esetben, a midőn a szükség nem olyan, hogy mulhatlanul követelné, az államra — mint Horánszky Nándor t. képviselőtársam előadá — utólag legkevesebb 10—12 ezer frtra rugó, félek tőle, csak kétszer annyira ne rúgjon, túíkiadást kész megszavazni: hát lássa meg az ország odakünn — miképen tegnap is mondták a többség képviselői — hogy melyik résznek van igaza: önöknek-e vagy nekünk ? (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezért kötelességemnek tartom én is ma felszólalni e tárgyban és teljes meggyőződésemmel azt állítani, hogy ez mostanában még csak nem is szükséges kiadás; nem szükséges azért, mert nincs • J*a*árS8 1S8T. fQf kizárva az eshetőség, hogy sokkal csekélyebb évi járadékkal fog a ministerium magán segíthetni. Ugy is azon ideig, ha meg is vétetik ez a ház, már nem magában az elkészült palotában, hanem egy mellette levő szomszédos házban lesz elhelyezve ezen ministerium bizonyos része, miként az van most is. De ha 2 — 3 házzal tovább szereztetnék is meg számára a hely és az állam mindenesetre négyszer-ötször annyi kiadást megkímélne mellette : lehetetlen, hogy Önök, a kik ismét vállalkozni akarnak az államháztartás egyensúlyának helyreállítására, kezdetben már 5—6 ezer frtnyi több kiadást, oly kiadást ne vegyenek figyelembe, a melyet minden esetre számba kell venni az államnak. Mivel tehát — mint állítám és meg vagyok győződve — ennek utólag, a mint említette Thaly Kálmán, a mint említette Horánszky Nándor képviselőtársam, a pénzügyi bizottságban előadott ministeri előterjesztés szerint, legkevesebb 10—12 ezer forint évi túlkiadás lesz a következése: én részemről ennek részese lenni nem kívánok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az is bizonyos, jól tudom, hogy jó szándékból történhetett és történt is a minister ur részéről, de a mit Thaly Kálmán képviselőtársam előhozott, az mindenesetre a parlamenti jog megsértésével történt, hogy t, i. a minister ur, a nélkül, hogy a ház elé hozott volna egy vételi szerződést, arra már fizetéseket teljesített. Jól tudom, hogy okvetlen kötelessége a ministerek bármelyikének, ha valamit venni akar, azt dobra nem ütni és nem kérni előbb a képviselőháznak engedélyét hozzá; de semmi esetre sem szabad a ház tudta nélkül addig pénzt elkölteni, csakis szerződni azon féllel, a melytől venni akar valamit, azon feltétel alatt, hogy a szerződés érvényes mindkét félre nézve azon esetben, ha a képviselőház helyben hagyja. Ez alkotmányos és parlamenti szokás, melyet most a t. minister ur nem teljesített; reménylem, hogy ezentúlra ezt okvetlenül nemcsak Ő, hanem minden minister teljesíteni kötelességének tartja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én a magyar honvédség részére mindent a legszívesebben megszavazok; de sajnos, hogy a most fennálló törvények szerint, a mely törvények megváltoztatását lelki erőnkből óhajtjuk mielőbb eszközöltetni, ezen honvédség tényleg semmi egyéb, mint a fennálló közös hadseregnek tölteléke. Én óhajtom, hogy ez ne legyen igy; az pedig természetes, hogy aki magyar hadsereget akar, a ki a honvédelmi sereget mint magyar sereget akarja, mig a jelenlegi törvény fennáll: ebből a tekintetből, ami a honvédség fejlesztésére kívántatik, azt megszavazza. De a mint Thaly Kálmán t. képviselőtársam kifejezte, nem is ezen honvéd intézmény fejlesztésére kívántatik e törvényjavaslat megszavazása, hanem a bureaucratia kényelmeért. És én is azon helyzetben vagyok, hogy mind azt,
