Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-308

SOS. orsiágoi ttles január 27. 188?. 181 többi deficitet, kölcsönnel fedezzük. És nem változtat a dolgon az, hogy az 1880. VHI. és IX. t.-czikkek léteznek-e vagy sem; mert azok létezése folytán a törlesztés és annak fedezete csak mint elszámolás vitetik keresztül a költségvetésben. De akár léteznek, akár nem ama törvényczikkek, ha nem léteznének, a deficit volna azon összeggel magasabb, mely tőketörlesztés czímén fizettetik. Ennélfogva az oly eljárás, melynek egyik feladata, hogy a törlesztési deficitet ne kelljen idegen pénzzel fizetni, mindenesetre helyes és annyival helyesebb, mint hogy eléretik vele az, hogy az 1880. VIII. ós IX. törvényczikkek intézkedései mindenesetre legalább is kisebb mértékre reducáltatnak és az első lépés arra, hogy idővel teljesen meg is szüntettessenek. E szempontból is teljesen indokoltnak tartom tehát a műveletet. (Helyeslés jobbfelől.) De, t. ház, positiv kérdést intézett hozzám a képviselő urép e művelet tekintetében és hivatkozott arra, hogy tekintélyes szakférfiakkal értekezve, állapodott meg e kérdésre nézve. Sokkal inkább szerettem volna, mert mindenben a nyilt eljárást szeretem, hogy e szakférfiú, ha egyúttal képviselő is, egyenesen intézte volna hozzám e kérdést. Különben remélem, hogy minél előbb be fog következni az az idő, melyben ezen kérdés nyiltan fog tárgyaltatni a t. ház előtt. De azért igen szivesen megadom a választ most is gróf Apponyi képviselő urnak. Különben megadtam azt már akkor, mikor felszólaltam, tehát a kérdés fölvetése előtt. Mert világosan megmondtam, hogy aranyértékben csak annyi fog kibocsáttatni, a mennyinek megfelelő értékpapír most forgalomban van. Kijelentettem, hogy az értékpapírok nem mind aranyértékben fognak kibocsáttatni, hanem részint ebben, részint ezüst valutában is. Többet e kérdésre nézve mondani most nem szándékozom; először mert meggyőződtem arról, hogy mindenki, ki ily kérdésekkel foglalkozik, megértette e műveletet ; másrészről azért, mert nem vagyok G-aal Jenő képviselő úrral egy nézeten, a ki azt hiszi, hogy e kérdéssel komolyan foglalkozni nem lehet. Én ellenkezőleg azt hiszem és kívánom is, hogy nem sokára legyen alkalma a törvényhozásnak e kérdéssel bővebben foglalkozni és akkor ítéletet fog mondhatni róla mindenki. (Helyeslés jobbfelől.) Sokat hallottunk e vita folyamán a pénzügyi helyzetről és hogy a kormány a kibontakozásra nézve semmiféle kilátást nem nyújt. A pénzügyi helyzet, felfogásom szerint, nem oly kérdés, mely egy intézkedéssel vagy egyszerre meg volna oldható. A pénzügyi helyzet javítása fokozatos, rendszeres, kitartó munkálat kell hogy legyen, mely következetesen folytattatik. Es épen azért, mivel már csak néhány hónapra terjedő' OTSzággyülés előtt állunk, e kérdést egészen elintézni teljesen lehetetlen. Vannak KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XIV. KÖTET. intézkedések, melyeket most is már meg lehet és meg kell tenni. Ezekről a kormány részint nyilatkozott, részint még ezen országgyűlés folyama alatt fogja előterjesztését megtenni. Azt méltóztatnak mondani, hogy szükséges a választók tájékozása végett, hogy a kormány nyilatkozzék jövendő terveiről. A kormány e kötelességét nem fogja elmulasztani és a választóknak bizonyára alkalmuk lesz ítélni a kormány eljárása felett. Felemlíttetett az is, t. ház, hogy a fogyasztási adókra nézve mennyire szükséges a zárvonal létesítése ; sőt egy ellenzéki képviselő ur annyira ment, hogy azt állította, hogy a kormány is a zárvonal álláspontjára helyezkedik. Szükségesnek; tartom erre nézve nyilatkozni és kijelenteni, hogy igen téved ezen képviselő ur. A kormány ez álláspontot semmiféle felszólalásában magáévá nem tette. Meg vagyok győződve, hogy azon intézkedések között, melyek a pénzügyi helyzet javítására czéloznak, kétségkívül a jövedelmek emelkedésének helyet kell foglalni, ezek közt pedig első sorban igen természetesen, a fogyasztási adók kérdése lép előtérbe. De, t. ház, semmiképen sem áll a fogyasztási adók azon összeköttetése a kiegyezési kérdésekkel, a melyet neki tulajdonítottak. Igen jól tudják a t. ház t. tagjai, hogy a fogyasztási adók kérdésében a mi törvényhozásunk az utóbbi időben gyakran intézkedett teljesen önállóan és függetlenül a kiegyezési kérdésektől. A fogyasztási adók és a kiegyezés kérdését tehát nem okvetlenül szükséges kapcsolatba hozni. (Igás! ügy van! a jobboldalon.) Én, t. ház, meg vagyok arról győződve ma is, hogy nemcsak a mi törvényhozásunknak és államháztartásunknak, de a monarchia másik fele államháztartásának is szüksége van arra, hogy a fogyasztási adók jobb kihasználásáról intézkedés történjék. (Helyeslés a jobboldalon.) És én részemről bevételeink fokozását ezen a téren keresem és remélem elérhetni; de első sorban egyenlő elvek alapján, a vám- és kereskedelmi szerződés megújítása mellett. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha ez nem sikerül, még mindig módunkban lesz külön beifogyasztási adókat léptetni életbe, a mire e tekintetben már praecedens is áll fenn. (Helyeslés a jobboldalon.) Hanem a zárvonalat egyetlen panaceának odaállítani nem lehet, mert ha az egyes adóknál előnynyel járna is, másoknál kárt okozna. Ugyanezen kérdéssel kapcsolatban, Apponyi Albert gróf képviselő ur kifejtette, hogy ő szerencsés körülménynek tartja, hogy a kiegyezési tárgyalások megfeneklettek, mert az által az országnak a fogyasztási adókra nézve külön rendelkezési joga fentartatott. Ha ezen kifejezést e háznak azon padjairól (a szélsőbalra mutat) hallottam volna, a melyeken ülő képviselő urak közös ügyeket 36