Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.
Ülésnapok - 1884-308
gj§g 3GS. országos ülés január 87. 1gS7. egy új hadsereg: ennek érvényesítése, meggyőződésem szerint nem ütköznék nehézségbe. (TJgy van! a szélsőbalon.) Áttérek már most a t. miuiaterelnök urnak tegnapi beszédére. (Halljuk! Halljuk!) Szándékoztam ugyan tegnapi beszédének, melyet egyébiránt jelesnek ismerek el, több részére refleetálni, de tekintettel egyfelől a ház kimerültségére, másfelől pedig saját egészségi állapotomra, én ezt a részt is a lehető legrövidebbre fogom szabni. (Halljuk! Halljuk!) Először is a ministereínök ur nagyon különös parlamenti tanokat állított fel a tegnapi napon. Tudniillik felelve nekünk arra nézve, hogy óhajtjuk, hogy ő a kormányszékről elmenjen, megmagyarázta nekünk, hogy miért marad ott és meddig fog ott maradni. Hogy meddig fog ott maradni, arra nézve kettőt mondott: addig, a meddig a két fő parlamenti factor, tudniillik a többség és a Felség őt ott tartani óhajtja: másfelől pedig addig, a meddig ő nz ellenzék padjairól oly tanokat fog hallani hirdetni, milyeneket mi és t. szomszédaink hirdetnek. A mi az elsőt illeti, megvallom, bogy a t. ministereínök ur igen kényelmesen rendezte be a maga dolgát. 0 áll és megmarad azon választási törvény alapján, melyről ő maga mondta annak idején, mikor itt a házban tárgyaltak, hogy az oly választási törvény, a mely a hatalmat megörökíti egy pártnak a kezében. Ezt ő maga mondotta és mégis megtartja ezt a választási törvényt, sőt megerősíti hatalmát a főispánokról szóló törvénynyel, a községi törvénynyel, melyeknek mindegyike egyenesen a párturalom megerősítésére van meghozva. És midőn ez mind megvan, akkor azt mondja: addig maradok, mig többségem, melyet választok magamnak, engem itt fog tartani. Még különösebb az, hogy ő azt mondja, hogy ő addig marad, a meddig ő oly tanokat hall az ellenzék padjairól, mint a milyeneket innen hall. Az mindenesetre igen kényelmes, hogy a ministereínök ur fentartva magának, hogy ő ítélje meg az ellenzék tanait és ezen ítélethez képest határozza meg, hogy neki meddig kell maradni és meddig nem. Hisz ily módon soha egyetlen egy országban pártváltozás nem jönne létre, mert hol van az az ember, a ki az ellenzék tanait jobbaknak tartja, mint a magáéit? (Helyeslés és tetszés a szélső "baloldalon.) De legmeglepőbb volt a ministereínök ur tegnapi beszédének befejezése. Felébredt benne, hihetőleg azért, mert Beöthy Ákos t. képviselő ur szemrehányásokat tett neki a férfias önérzetre nézve, az önérzet és elmondotta nekünk, hogy ő milyen nyxigodt lelkiismerettel és önérzettel néz vissza működésének 12 esztendejére és tudja, mondhatja, hogy ő hazájának, nemzetének, a magyar államnak tiszteletet szerzett, hogy tiszteli tebbé tette, mint volt régen. Megvallom, hogy e ] phrasis nekem tetszett. Stolz lieb ich denSpanierí (Derültség.) Látszik, hogy nem hiába dolgoznak mellette az ő hivei. Addig mondogatják, addig magasztalják, hasonlítgatják össze Bismarkkaí, hogy csakugyan kirukkolt tegnap belőle egy Bismarek-i phrasis. (Halljuk!) Vannak a jogos önérzetnek nyilatkozatai, vannak pillanatok, midőn a leghiggadtabb és tetteivel legkevésbbé kérkedő férfiú, büszkén hivatkozik érdemeire, Ezt mondja ma a t. ministereínök urnak Leibjournalja. Elismerem, hogy vannak oly pillanatok, de nem hiszem, hogy azok legyenek azok a pillanatok, a minőket ez a költségvetés nyújt. (Élénk tetszés a szélső balon.) Azt értem és azt meg lehet bocsátani, hogy egy férfiú, ha hosszú küzdelem után végre sikerül neki kirántani egy nemzetet nagy zavarokból, keresztülvinni nagy viszontagságokon, nagyj gyá, hatalmassá, erőssé tenni a nemzetet — ha j akkor izgatottsága egy perczében megfeledkezik ) a szerénységről és hivatkozik múltjára. Ezt igenis | meg lehet bocsátani. Hanem, ha egy államférfiú ! ép azon a téren, melyen a javításra vállalkozott, I oly helyzetet teremt az országnak, mint az, melyj ről maga is kénytelen a ministereínök ur bevallani, hogy a lehető legkomolyabb: (Igaz! TJgy van! a szélső balon) ily pillanatban ezzel dicsekedni, nem I magasztos, nem megtapsolni való dolog. (Zajos ] ktsz és a szélső balon.) Engedelmet kérek, beszédem logieai fonalát ! most kissé megszakítom, minthogy ép itt szemben | látom magammal György Endre képviselő I urat. Eszembe jut egy dolog, melyet nem mellőzhetek s melyet ő volt szives felhozni a vita folyaj mán. Beismerte ő ép ugy, mint elvtársai, hogy a baj ok na gyök, hogy a helyzet bizony igen aggasztó, de igyekezett levenni a felelősség terhét a kori mány vállairól és ráhárítani a magyar társadalomra, mondván oly kemény ítéletet, hogy ily helyzetben vagyunk, hanem oly társadalom mellett, melynek igényei nagyok, mely dolgozui nem akar, inkább az a csoda, hogy még rosszabbul nem állunk. Én jól tudom, hogy a t. képviselő ur nem az egész magyar társadalomra akarta ezt alkalmazni, hanem egyik osztályra, melyet úgy szoktak hinni, hogy gentry. Eltekintve attól, hogy még akkor is nagyon igazságtalan ezt igy általánosságban mondani, mert azon osztályban is vannak szegény, de igen igyekvő, munkás, tevékeny emberek. De a mennyiben igaza van, vájjon ki e bajnak az oka? Nem úgy áll a dolog nálunk, hogy a gentry vagyontalan, igényei nagyok, dolgozni nem szeret, hanem az igazság az, hogy nálunk nincsenek munkakörök, pedig az volna az igazi nemzeti kormánynak feladata, hogy minden osztály számára igyekezzék tevékenységi kört teremteni. Mutasson a t. képviselő ur egy országot a világon, a hol felvirágozhatnék a közép osztály