Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-308

308. országos ülés január 27. 1887. 267 nem tetszik, nem kell. (Egy hang a szélső halóidaion: Jellemző!) Ha Magyarországon a pénzügyministernek még csak annyi hatalma sincs saját administratiojában, hogy egy szivarkát behozzon saját akaratából, ugyan kérdem, milyen szemrehányást lehet tenni azért, hogy nem változtatja meg gyökeresen a pénzügyi administratiót? (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha önök azt akarják, hogy változtassa meg, ám fogadják el azt, a mit mi hirdetünk : Magyarország közgazdasági függetlenségét, önállóságát, hogy szabadon intézkedhessen. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Akkor lesz joguk majd annak a ministernek szemrehányást tenni. De mikor önök odaállítanak egy embert, a kinek keze, lába meg van kötve, akkor vallják meg gyengeségüket és ne keserítsék még szemrehányásokkal is. (Ugy van! a szélső baloldalon.) örömmel hallottam egyébiránt Horváth Gyula t. képviselő úrtól, hogy már régen hirdetett elveink egy részét magáévá tette, nemcsak ő, de többen is a t. kormánypárti képviselők közül, kik nyíltan kijelentették, hogy belátják azt, hogy anyagi helyzetünkön lendíteni nem lehet, ha legalább is a fogyasztási adókra nézve teljesen szabad rendelkezési jogot nem nyerünk. Hallottam ugyan némelyeket ott a t. kormánypárton, a kik azon véleményüknek adtak kifejezést, hogy lehet a szabad rendelkezési jogot közös vámterületen is gyakorolni és még fogyasztási vonal sem kell. Sajnálom, de ez rendkívül nagy tévedés. Hiheti ezt a pénzügyminister és azok, a kik tisztán pénzügyi szempontból ítélik meg a kérdést, a kik csak a kincstári, a fiscalis érdeket látják maguk előtt. Ámde ha ugy tekintik és azon szempontból vizsgálják a kérdést, a melyből a közgazdasági kérdésnek megoldatnia kell : akkor a kettőt lehetetlen összeegyeztetni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A fogyasztási adókkal való szabad rendelkezésnek csak akkor lesz haszna, ha ahhoz képest egyúttal termelésünket rendezhetjük. De egyiket a másik nélkül elfogadva, nyerhetünk ugyan a kincstár számára valamicskét, de bizonynyal roppant csorbát ejtünk közgazdasági érdekeinken. (Helyedés a szélső baloldalon.) Horváth Gyula t. képviselőtársunk a többi közt egy szemrehányást tett nekünk és ezt sem tartom igazságosnak: tudniillik, hogy mi soha egyetlen jó tulajdonát sem ismerjük el a ministerelnök urnak s elmondotta szépen és szerintem is igen helyesen, hogy sokkal kisebb nemzet vagyunk, mintsem érdekünkben állana egymás egyéniségeit lejáratni. (Halljuk ! Halljuk!) Ebben igaza van, de abban nincs, hogy mi a ministerelnök ur szép tulajdonait általában el ne ismernők. Ez nem felel meg a valóságnak. Hivatkozom, hogy mindannyiszor és mindannyian, én magam is elismertem, feldicsértem a ministerelnök ur fényes tulajdonait, sőt éppen magam több izben azon sajnálatomnak adtam kifejezést, hogy fényes tehetségeit oly rosszul érvényesíti ; (Tetszés a szélső baloldalon) mert ilyen tehetséggel nagy eredményeket lehetne felmutatni s nem oly sivárakat, mint a minőt a költségvetés felmutat. (Ügy van! Ugy van! a szélsőbalon.) Eszembe jut erre egy mondás, a mely annak idején szájról-szájra járt Francziaországban, midőn Jules Favre elmondotta emlékezetes beszédét Orsini mellett a IH-ik Napóleon ellen elkövetett merénylet tárgyalása alkalmával. Oly gyönyörűen beszélt, oly rendkívüli hatást tett a beszéd még a bírákra is, hogy egy adott perczben az elnöklő bírd szomszédjához fordulva azt monda neki, hogy ez az ember oly ékesszólása, oly csábítókig tudja védelmezni még a legrosszabb dolgokat is, hogy megérdemli, hogy megfosztassák a diplomától. (Tetszés a szélső balon.) En is azt mondom, t. ház, megkell fosztani a ministerelnök urat ministerelnöki diplomájától, mert — nem a leggonoszabb tetteket, erre nem képes — de a leggonoszabb politikát oly ügyesen tudja védelmezni, (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) A t. ministerelnök urnak két felszólalására kell reflectálnom. (Halljuk! Halljuk!) Első felszólalása alkalmával a t. ministerelnök ur beszéde végén azt a szemrehányást tette nekem, hogy míg egyrészről beismerem a külügyi helyzet ^komolyságát, másfelől még sem habozom hangsúlyozni, hogy itt az ideje annak, hogy a mi programmunkat érvényesítsük. Részben megfelelt erre már Mocsáry Lajos t. barátom s ezért a magam részéről csak annyit jegyzek meg, hogy arra, a miről most szó van, soha alkalmasabb perez nem volt, mint épen a mostani, melyet erre az országnak mind belügyi, mind pedig külügyi helyzete alkalmassá tesz. Megjegyzem még, t. ház, hogy a hadsereg kérdésének rögtönös és e perczben való megoldását egy szóval sem említettem. Annyi belátásunk van nekünk is, hogy megtudjuk ítélni, hogy bizonyos kérdéseket melyik perczben kell megoldani. Szóltam az önálló vámterületről, az önálló gazdálkodásról, mert ez idő szerint arról van szó, hogy pénzügyi, anyagi helyzetünket rendezzük. Ismétlem, t. ház, ugy a bel- mint a külügyi helyzet e perczet jelölik ki a legalkalmasabbnak. Meg vagyok győződve, hogy ha a t. ministerelnök ur férfias bátorsággal lépne ő Felsége elé s azt mondaná neki: lásd Felség, olyan ennek az országnak helyzete, hogy óriási áldozatai daczára sem vagyunk s nem lesz egy kormány sem képes az ország ügyeit rendezni, ha szabad forrásokat nem nyitunk számára; lásd Felség, nagy idők közelednek, lehet hogy ezen nemzetnek egész erejére lesz szükség, ha ezen nemzetnek jogos kívánságai ki lesznek elégítve, ez annyit ér, mint 34*