Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-307

260 307, országos ülés Január Sfü 1887,' tályában lévő ezen józan ítélő tehetség az, a mely j nem engedte eddig, hogy helyet változtassunk. (Elénk tetszés és helyeslés jóbbfelöl.) A másik, a mi ezen hosszú vita alatt igen sokat hangoztattatott, természetesen vádképen akormány ellen, az, hogy a parlament tekintélye lejárt, nincsen közszellem, az államszolgálat elvesztette értékét, szóval hanyatlás van mindenütt. Én tagadom ezt, t. ház, mert sem a parlament tekintélye le nem járt, sem pedig azt, hogy a közszellem hanyatlott, általánosságban mondani nem lehet. De ha van valami benne és különösen abban, hogy az államszolgálattól sokan tartózkodnak, a kik talán igen hasznos szolgálatokat tehetnének: annak oka abban van, mert ;sz állam nem adhatván oly anyagi jutalmakat, mint sok privát vállalat, kell, hogy ez pótoltassék valamivel, a közbeesniéssel, tiszteletben tartatással. De uraim — és erre is tudnék példákat mondani — lehet-e csudálkozni azon, hogy ha sok ember, ki más téren magának tisztelt helyzetet szerzett, a felhívásra, hogy államszolgálatába lépjen, azt feleli: nem néznék az anyagi haszonra, melyet elvesztek, nem nézném, hogy többet kell dolgoznom, megtenném szívesen: de annak, hogy ugy mint ma már még ezen házban is szokás, sárral dobálni hagyjam magamat, annak magamat ki nem teszem. (Ügy van! jóblfelól!) Már pedig, bocsássanak meg a t. képviselő urak, midőn egy hosszú vita keretében az állam hivatalnokait ugy irja le, majdnem mindenki — igaz, a mérsékeltebbek hozzátesszik, vannak kivételek, de a zömét mégis ugy írják le, mint heréket, henyélőket, kik terhére vannak az államnak; midőn a parlamenti vitatkozásokban épen ugy, mint a házon kivül, nemcsak a ministerek, mert hisz azok nálunk vogelfreiok, de a ház egész nagy pártja, többsége ugy írattak le, mintha csupán haszonlesés vezetné — és midőn azt mondja egy képviselő ur — és ez nem baj, de tapsol neki az ellenzék — hogy ugy néznek ki mint egy menagéria éhes állatjai, amelyek az etetést várják: hogy akkor, hogy mondhatják, hogy nem történik sárral dobálás, engedelmet kérek, azt nem értem. (Élénk helyeslés jóbbfelöl.) Mindenütt, mindig történhetnek egyes ily felszólalások, de azokat első sorban a pártnak magának, melynek tagja által történtek, kell visszautasítania, mert csak ugy lehet a parlament tekintélyét és a viták niveauját fentartani. (Helyeslés jóbbfelöl.) A t. képviselő urak sokszor nyílt beszédben, közbekiáltásaikkal mondták, journalistikájuknak pedig kedvencz themája: mit panaszkodtok érte, hisz ezt mind Tisza Kálmántól tanultuk abból az időből, mikor ő ellenzéki volt. (Ugy is van! bálfelől) Hát t. képviselőház, nem ugy van. Én elismerem, (Bálijuk!) hogy éles voltam sokszor, még azt is elismerem, hogy némelykor igazságtalan is voltam; de ha a képviselő urak, kik szeretj nek beszédeimben keresgélni, hogy argumentumot kapjanak, végig forgatják és olvassák összes legélesebb beszédeimet 1867. óta, élességet igen, de ezen összes beszédekben annyi durvaságot, mint most néha 1

V* óra alatt hallunk, nem fognak találni. (Zaj balfelöl.) Én hivatkozom nyomtatásban lévő dolgokra, szsbad a vásár, tessék! (Élénk helyeslés jóbbfelöl.) Különben megjegyzem — hogy én is e közönséges kifejezéssel éljek — hogy a sárral dobálástól való félelem visszatartson valakit, azt én nem tartom helyesnek; de igaz, én e tekintetben fiatal koromtól fogva különös neveltetésben részesültem; mert midőn még az ellenzék padjain ültem, az akkori többség szónokai — de nem is annyira szónokai, mert ez a beszédmód még akkor nem volt divatban — hanem főleghírlapjai, nem volt az a gyanúsítás, az a sárral dobálás, a melylyel ne illettek volna. (Nagy zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon) Épen ez a hosszú tapasztalat megadta nekem azt a tudatot, hogy ha valaki ily módon dobáltatik, vagy nem is éri a dobás, vagy ha éri is, a férfiú tiszta mellérők mocskot nem hagyva, lehull; de annak kezét, a ki felvette, hogy dobáljon vele, mindig bepiszkolja. (Élénk tetszés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Egy másik vád is volt a kormány ellen : a nemzeti nagyzás vádja. No, t. képviselő urak, mégis csak furcsán tűnik fel előttem, ha a kormányt vádolják azzal, hogy a nemzeti nagyzás bűnében szenved azért, mert egy épületet talán drágábban szándékozik építtetni. És teszik ezt azok, a kik azt hirdetik a magyar nemzetnek : szakíts mostani összeköttetéseddel, szakíts ma, mikor azt mondják, hogy veszélyek fenyegetnek, a te véderőddel és állj magadban egyedül s akkor nemcsak erösebb leszesz, de vissza is vered, ha kell, a muszkatámadást, meghódítva a keletet. Thaly Kálmán: Senki sem mondta. (Zaj.) Tisza Kálmán ministerelnök: Engedelmet kérek, a mostani vita keretében hallottam. Thaly Kálmán: Ki mondta? (Mozgás.) Tisza Kálmán ministerelnök: Megmondtam előre, hogy nem akarok polemizálni, különösen közbeszólókkal. (Zaj.) És uraim, hogy még egyre reflectáljak, az is mondatott és mondatik, hogy a magyar államnak, mint ilyennek erősbödése, fejlődése érdekében nem történt semmi, sőt, hogy e tekintetben visszamentünk. Hallottam például felhozni, különösen olvastam, hogy ime ennek a magyar államot megerősítő Tisza-kormánynak tizenkettedik évében ilyen meg olyan czikket írnak némely erdélyi román újságok, vagy ilyen meg olyan nyilatkozatot tesz Horvátországban Starcsevics. Hát vájjon ott, a hol szabad a sajtó és a szólási jog, egyes