Képviselőházi napló, 1884. XIV. kötet • 1886. deczernber 23–1887. február 4.

Ülésnapok - 1884-307

307. országos Illés január 26. 1887. 259 felöl.) De nézze meg ezután azt is, hogy ezen szempontból mi történt 1875. óta a mai napig. Ha ezeket is figyelembe vette, mondhatja mégis — ez appretiatio dolga, hogy többnek kellett volna történni, vagy hogy kevesebbe kellett volna kerülni; de azt ugyan nem mondhatja, hogy nem történt semmi, sőt el kell ismernie, ha igazságos akar lenni, hogy igen sok történt. Az államéletbeu — csak néhány dolgot akarok említeni — egyik legfontosabb a személyes vagy onbiztonág kérdése. Gondolom, nem fogják tagadni, hogy e tekintetben sok történt. Másik fontos ügy, az egészségügy. Nem azóta alkottatott-e meg az egészségügyi törvény és halad fokonként előre annak végrehajtása? A harmadik, csak néhányat említek, mert nem győzhetném végig, a tisztviselők minősítéséről szóló törvény. Nem nagy előhaladás-e ez, mely az administratio gyökeres javulásának alapföltételét képezi ? De azóta alkottatott meg a kereskedelmi s a büntető codex. Ez mind erre, az önök szerint, meddő időre esik. Ezen időben történt az ország egy nagy hiányának orvoslása: síz erdőtörvény megalkotása. Ez alatt történt a főrendiház szervezése. (Felkiáltások bal felől: Nincs benne köszönet!) A képviselő urak tarthatják helyesnek vagy helytelenek, de megtörtént, ugy, mint a többség helyesnek tartotta (ügy van! jóbbfelől) és remélem, nem lesz alkalmuk azt felforgatni. (Tetszés jobbfelöl.) Ismétlem, túlhosszú lajstromot kellene előszámlálnom, ha csak azokat a gyökeres, tüzetes törvényeket is óhajtanám elősorolni, a melyek ezen epoelíá

! an létrejöttek. (Ugy van! jóbbfelől.) De ha ez igy van, aminthogy csakugyan igy van: vájjon helyes-e, vájjon felvilágosítására vezet-e a nemzetnek, az országnak, ha Önök előtte nagyított mérvben felsorolják, hogy az adó ennyivel szaporodott, az államadósság ennyivel meg ennyivel nagyobb lett; de másfelől nagy bölcsen elfciejtik megmondani, hogy mennyi haladás történt culturalis tekintetben, mennyi történt a közigazgatás és igazságszolgáltatás tekintetében. (Ugy van! jóbbfelől.) Pedig higyjék el a t. képviselő urak, hogy — habár ez nem is volna kedvező önökre nézve, de a felvilágosítás szempontjából és azért, hogy az ország az itteniekről, mi pedig itt az ország nézetéről tájékozva lehessünk — higyjék el, jobb volna azt mondani: 1868-ban ennyivel kevesebb adót fizettetek, államadósságunk ennyivel volt kevesebb, 1875. óta megszaporodott ennyivel meg ennyivel,de hát mondjátok meg: akartok-e visszamenni arra a boldog állapotra, a mikor sem vasutak nem épültek — (Egy Jmng balfelől: Akarunk visszamenni.') A képviselő ur, meglehet, hogy akarna és tán én is, mert hát akkor fiatalabbak lennénk, (Derültség) de arról jót állok, a nemzet nem ad igazat a képviselő uraknak; mert az, a ki tud számítani, tudja azt, a mit szeretnek hangoztatni, hogy a föld nagyobb mérvben terheltetett ugyan meg, ami egyébiránt csak az általános jövedelmi pótadó hozzászámításávaí mondható, mert hiszen a földadó maga nem növekedett, de azzal szemben a közlekedési eszközök,melyek a szállítást könnyebbé teszik, bőven kárpótolják. (Ugy van! jóbbfelől.) De csupán a teherre rámutatni, másfelől az elért eredményeket elhallgatni, az nem vezet felvilágosításra, ez nem őszinteség, ez akarva, nem akarva, az igazság elferdítése. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) Es ugyan, t. ház, mi ennek az eljárásnak a következése? (Halljuk!) Vannak az országban emberek, a kik maguk is gondolkoznak és ítélnek és ezek azt fogják mondani, hogy ez egyoldulu felfogás, a mit abban a képviselőházban olyan nagyon hirdetnek, az nem érdemel hitelt, mert ime én szegény ember, magam is látom, hogy ha többet fizetek adóban, többet is élvezek. Ez lehet az eljárásnak eredménye, a mely semmi esetre sem lesz jó hatással a parlamentarismusra. De lehet az az eredménye is, hogy elhiszik. Márpedig,ha sikerül elhitetni a nemzet tagjaival, hogy az alkotmányos aerában élesen ellenőrző ellenzék mellett is ily nagy összegeket el lehetett pocsékolni a nélkül, hogy azért az aequivalens megadatnék az országnak : akkor, t. ház, nemcsak a parlamentarismus iránti szeretet fog csökkenni, de a nemzetben is oly fokú desperatio ojtatnék be, a melyből azt felrázni semmiféle ékes szavakkal nem lesz lehetséges. (Ugy van! jóbbfelől.) Horánszky Nándor: De titokban főzzük le! (Zaj) Tisza Kálmán ministerelnök: Ezt az egy közbeszólást, hogy „titokban főzzük le", meghallottam. Hát azt prédikáltam én, t. ház, hogy titokban főzzük le? (Halljuk! Halljuk!) Kivántam-e én valaha.hogy ne mutassanak rá a nagyobb terhekre ? Nem kívántam. (Ugy van! jóbbfelől!) De azt kívántam, hogy legyenek, ha ugyan birnak lenni, igazságosak és a többiekkel szemben mutassanak az eredményekre is. (Ugy van! jobbfelöl. Egy hang balfelől: De nincs!) Én, t. ház, futólag rámutattam az eredményekre, de arról, hogy némelyeknek van szemök és még sem látnak, én nem tehetek. Szerencsére azonban a magyar népnek van szeme és lát is. Nem nagyon rég történt, t. ház, a midőn egy alföldi — s hozzá teszem — a 48-as párthoz tartozó képviselőt küldött városnak egy küldöttsége járt nálam, bizonyos őt érdeklő ügyben. A nélkül, hogy kérdeztem volna, maguk hozták elő: „Míg nem voltunk Pesten, sokat panaszkodtunk, hogy nagy az adónk, igaz is; de mióta most feljöttünk, szívesen fizetjük, mert látjuk, hogy nem hiába fizetünk." (Derültség balfelől) Önök t. képviselő urak, ezt nevetik. Kívánom, hogy jól essék a nevetés. Én örülök neki és azt hiszem, több okom vaE örülni; mert épen a magyar nemzet minden osz-